Filmtett – Erdélyi Filmes Portál

A Veszettek éppoly ellentmondásos darab, mint annak idején a Coming out, viszont nem csak ikerfilmeknek, de tökéletes ellentéteknek is beillenek. A Veszettek – még ha botrányosan sikerült is – minden, csak nem botrányfilm.  

Az orosz álnéven dolgozó Buharov fivérek munkái folyton valami veszélyt hordoznak magukban, hiszen sokszor darabjaira hulló tudatfolyamok – vagy szándékosan falhoz csapott ötletek. Ennek ellenére azt is érzem, hogy a szerzőpáros talán épp ezen veszélyek varázslatával kufárkodik, filmjeikben nem tartok semmitől, de minden valami feszes nyugtalanságban tart. Várom a következő pofont.  

Hosszú idő után újra nagyjátékfilmmel jelentkezett Fekete Ibolya: a 20. század kaotikus magyar történelmén átívelő négygenerációs kvázi-önéletrajzi családtörténet kisebb hibái ellenére egyszerre lett szórakoztató, szép és mélyreható.  

Ugyan a kortárs magyar kultfilm posztjára pályázik Dési András György és Móray Gábor Az éjszakám a nappalodja, elsőfilmes gyermekbetegségei miatt csupán egy „egyszer nézős” thriller lett.  

A cselekmény az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborban zajlik, minden borzalom kézzelfogható közelségben van, mégsem látjuk. A rendező célja nem az volt, hogy megmutassa az embertelen helyzeteket, mivel – helyesen – abból indul ki, hogy egy ember ezt nem tudná ép ésszel elviselni.  

A Víkend ugyan korántsem indul hibáktól mentesen, a végére viszont teljesen összeomlik, maga alá temetve minden erényét.  

Lépést tartani a korral és méltósággal megöregedni egyenként is kihívást jelent, de ha az ember egy kifejezetten rá épülő filmben bukja el ezeket, az már több, mint kínos. Kern András legújabb filmjével viszont nem is az a legnagyobb probléma, hogy a kutya sem hiszi el, hogy ez a megereszkedett, 58 évesnek hazudott férfi lenne a különböző életkorú női szereplők számára a vágy titokzatos tárgya; és még csak az sem, hogy mintha megállt volna benne az idő, és csak a kötelező termékelhelyezések emlékeztetnek arra, hogy már nem a 90-es években vagyunk. Hanem az, hogy a megúszásra játszik.  

A Szerdai gyerek, akárcsak a Veszettek, egy mélyszegénységből kitörni próbáló fiatal története. De míg az utóbbi egy zsánerbe csomagolt, fekete-fehér, negatív jövőkép, addig Horváth Lili filmje a magyar jelen hiteles lenyomata. A fókusz itt is veszetteken van – csak nem meg-, hanem el-.  

Hiba lenne egy filmet a plakátja alapján előítéletekkel fogadni, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében mégis bevált, amit a kompozíció sugall: szép, de menthetetlenül unalmas tucatfantasy készült Ransom Riggs vászonra kívánkozó, lehetőségekkel teli könyvéből. Temethetjük Tim Burtont?  

A Hajnali láz részben Filmalap-támogatásból készült, viszont nem csupán közérdeklődésre számot tartó közönségfilmként versenyképes, hanem régimódi magyar művészmoziként is, ugyanis mindenekelőtt személyes alkotás.