Filmtett – Erdélyi Filmes Portál

Keveseknek adatik meg, hogy az asztalfióknak forgatott kézikamerás felvételeivel állítanak neki méltó emléket. Heath Ledger viszont megtette: saját amatőr felvételeivel karöltve mesélnek nekünk a szerettei, és teszik nyilvánvalóvá, miért is hiányzik a mindig ezer fokon égő színész annyira.

Andy Vajna nem titkoltan az amerikai filmkészítés meghonosításán dolgozik, így a hollywoodi magyarok importálása logikus döntés – persze a tapasztalat nem mindig jár együtt a jóízléssel; és azért mert valaki tíz éve rendezett egy jó filmet szigorú stúdiókontroll alatt, még nem feltétlenül érdemes kitömni a zsebét, hogy vászonra vigyen egy már papíron is rosszul hangzó forgatókönyvet.

Az Emoji-filmnél destruktívabb, butítóbb, szemetebb amorális mocskot nem élt még meg az animációs film.

Az ígéret – szerencsére – több, mint a háború idején kialakuló szerelmi sokszögek bugyrait boncolgató film: a történelmi háttér miatt válik fontossá, és a nívós színészgárda miatt talán olyanokhoz is képes eljutni, akik előtt ezek a történések sajnos rejtve maradtak mostanáig.

Nem lehet nem tűkön ülve várni, hogy Una egyszer csak torkon szúrja a férfit, aki megerőszakolta, amikor még csak 13 éves lányka volt. De ez nem az a film.

Vannak történetek, amikkel nincs semmi más baj, mint hogy médiumot tévesztettek: a Bébibumm nagyszerűen működött volna sorozatként.

„Stephen King nyolckötetes regényfolyama méltó adaptációt kapott” – szólna a sommázat, ha valaki olyan írná, aki gyűlöli Stephen Kinget. Én se nem gyűlölöm, se nem imádom, sőt, még eme sorozat könyveit sem olvastam, de a film 95 perce alapján így is tudom, hogy ez a film méltatlan Kinghez.

Őrület, de ez a tizedik epizód, alapvetően egy üzenettel: menekülj Lucifer elől a moziba! (Lucifer egyébként fényhozót jelent, és nem ártana kicsivel több fény egyes mozikba. A multik lusták lámpát cserélni a vetítőgépekben?)