Filmtett – Erdélyi Filmes Portál

Azon kémfilm-rajongók, akik a legutóbbi JB-inkarnációkból (James Bond és Jason Bourne, meg persze Jack Bauer) hiányolták a brutalitás és a realitás által elnyomott öltönyök-szép autók-még szebb nők részeit a titkosügynökségnek, most fellélegezhetnek: a posztmodern popkultúra meglepően nívósan készített egy vélhetően folytatásokat is szülő, aktuális témákat is felvető kémfilmet, amiben ugyanakkor a realitás és a brutalitás is talpig elegáns.   

A tavalyi Sundance Shorts kategóriában bemutatott Whiplash című rövidfilm egy egészestés forgatókönyv lebutított változataként szerepelt a verseny mezőnyében. A közönség és gyártó cégek pozitív visszajelzései után a pályafutása elején járó Damien Chazelle-nek megadatott a lehetőség, hogy kidolgozza a sztorit egy végleges, 100 perces filmmé, amely egy végtelenül ambíciós dobos feltörekvését mutatja be a professzionális jazz-zenészek igen gyötrelmes és sajátos sínylődésekkel ékelt világában.  

Berlinben a sajtóvetítések igencsak változó nézőszámmal mennek, de A szürkéből három is volt, és az első már egy órával a kezdés előtt megtelt. Kérdés, miért, mivel a berlinálés vetítés csupán néhány órával előzte meg a kereskedelmi premiert. Még jobb kérdés, hogy egyáltalán mi keresnivalója van egy efféle kommersz lózungnak Európa egyik legfontosabb mozgóképes rendezvényén.  

Giurgiu már előző filmjeivel, az Emberek és csigákkal (Despre oameni și melci), valamint a Szerelem másképpel (Legături bolnăvicioase) megmutatta, hogy ha van román újhullám, akkor annak a műfajibb részén lubickol. A Miért éppen én?-nel ezt erősíti meg, de új, merész vizekre evez: a megszokott kommunizmusbéli vagy a rendszerváltás utáni sztorik helyett egy olyan megtörtént eseményt választ alapanyagnak, amelynek politikai kontextusa erősebb mint valaha, ráadásul Romániában eddig meghonosítatlan műfajban teszi azt.  

Az utóbbi években valahányszor beültem Tim Burton egy-egy újabb filmjére, azzal az érzéssel tettem, hogy „talán most”. Hogy talán ez lesz az a film, amelyet az Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája, a Nagy hal mellé lehet tenni a kedvencek virtuális polcára. A nagy visszatérés ezúttal is elmaradt, a Nagy szemek mágiája mégis működik.  

Rég nem készült Ocean’s-film (a harmadik részt 2007-ben adták ki), a Szemfényvesztők folytatására is várni kell még, szerencsére itt van Will Smith, aki A Wall Street farkasával befutó Margot Robbie-val az oldalán vállalja, hogy amíg jön egy okos forgatókönyvvel operáló, a tolvajlét glamúr-oldalát bemutató, könnyed film, leköti a néző figyelmét szép pofijával, hogy az csak a moziból kijövet vegye észre: meglopták.