Filmtett – Erdélyi Filmes Portál

Egy esszében, de még egy lexikonban sem lehetne felsorolni mindazt a festészetből merített inspirációt, ami a mozgókép megjelenése óta visszaköszönt a nagyvásznon. A példák kimeríthetetlennek tűnő tárházából álljon itt most néhány a teljesség igénye nélkül, illusztrálva a két művészeti ág megannyi összefonódását.

Christopher Nolan háborús filmje, a Dunkirk még csak egy hete debütált a mozikban, de máris az év filmjeként emlegetik, egyszerre lebilincselő, érzelmes és átélhető háborúsfilmként, olyan alkotásként, amely kicsit újraírja a műfaj jellegzetességeit, s épp ezáltal válhat 2017-ben egyszerre kasszasikerré és a kritikusok kedvencévé.

Amikor a TIFF-en járt, Alain Delon Bessont és Polanskit emlegette, mint élő, jó rendezőket. Nos, meg kellene néznie Besson új filmjét.

Alig több, mint egy éve, hogy Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer távozott az élők sorából. Érdekes módon egy év elteltével hiánya szinte egyáltalán nem érezhető, hiszen alig van nap, hogy a televíziós csatornák valamelyikén ne cammogna szembe velünk unottságában ismerős alakja.

A Volt egyszer egy Venice minden képkockájából dühítő unalommal agyontaglózó langyos érdektelenség árad.

A Szerelmes SMS érezhetően nem az a gagyi limonádé akar lenni, amire a címe alapján elsőre asszociálnánk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy sikerül is teljesítenie a kitűzött célt.

Hervasztóbb ez a hét, mint a két héttel ezelőtti, a premierek közül nincs semmi tényleg meleg szívvel ajánlható, de azért nagy baj nincs.

A háború utáni japán filmnek szüksége volt a kiugrásokra. Nemcsak művészi értéket, hanem szakmai tudást és tisztelettel vegyes alázatot kellett sugároznia, főleg a „győzedelmes” amerikaiak felé. Ebben az Európára és Közel-Keletre koncentráló eisenhoweri éra (1953-1961) inkább lehetőséget jelentett Japánnak.