Dobi Ferenc írásai
(51)

Ripacsok – Sándor Pál: Vándorszínészek

A Vándorszínészek könnyedségében is nehézkes, szinte viccesen humortalan, és úgy egyáltalán energikusan semmilyen film, amit ugyan nehéz gyűlölni… ellenben közel lehetetlen szeretni.

2018. március 09.

Szárnybontogatás – Greta Gerwig: Lady Bird

A Lady Bird pont olyan, mintha egy kamaszlány csapongó naplóját olvasgatnánk egy érett nő gondos lektorálásában. Szeszélyes, fragmentált, profán, ugyanakkor lényegre törő, céltudatos és kerek – egyben bizonyíték, hogy Greta Gerwig a kamera másik oldalán is magabiztosan mozog.

2018. február 22.

Kiállítvány – Julian Rosefeldt: Manifesto / Manifesztum

Karl Marxtól Dziga Vertovig, a vorticizmustól a pop-artig körülbelül ötven híres kiáltványt kelt életre Julian Rosefeldt német művész Cate Blanchett tolmácsolásában. Figyelemreméltó kísérlet, de a múzeumok folyosóira száműzött avantgárd film nem ezzel az alkotással fogja visszahódítani magának a mozit.

2018. február 01.

Pszichogenezis – Joachim Trier: Thelma

Misztikus horror elemekkel tűzdelt coming-of-age film, leszbikus szexfilmbe oltott Biblia-parafrázis, vagy pszichotrauma-thrillerbe csomagolt apa-melodráma? Igazából mindegy is. A lényeg, hogy Joachim Trier és Eskil Vogt már megint valami nagyon bravúros alkotást produkáltak.

2018. január 18.

A jüan érintése – Liu Jian: Hao ji le / Have a Nice Day

Liu Jian animációs bűnügyi fekete komédiája tudatosan reflektál a nyugati popkultúrára és műfaji elődökre, miközben a kínai társadalom mélyén húzódó általános elégedetlenségének tűpontos lenyomatát szolgáltatja.

2017. december 14.

Vonóshármas – Politzer Péter: Férfikor

Politzer Péter bemutatkozó rendezése nem csak azért izgalmas, mert a filmalaptól függetlenül, minimális pénzből készült: a szkeccsszerű, három generáció három tagjának pillanatképeit egybegyúró Férfikor rendkívül életszagú, szellemes és szép.

2017. november 20.

És lőn világosság – Thierry Frémaux: Lumière!

A Lumière! öt év filmszak és két diploma után is tud újat mondani, mutatni, de Thierry Frémaux könnyed, humoros kommentárjának köszönhetően egy filmtörténet-szűz ember számára is varázslatos élményt nyújthat ez a másfél óra.

2017. november 15.