A bőtermésű ’84-es esztendő egyik „terméke” vagyok. A marosvásárhelyi „Bolyai”-ban végeztem középiskolai tanulmányaimat, biológia-kémia szakon. Ezután következett életem öt évig tartó félrelépése, ugyanis a kolozsvári „BéBéTée”-re felvételiztem (sikeresen), hogy a természettudományok mellé egy kis filológiát, illetve teológiát is szívjak magamba.  A filmek iránti vonzódásom már gyerekkoromban elkezdődött, de csak egyetemista éveim alatt (az átdorbézolt éjszakák utáni kényszerpihenők programmjaként) vált (jó értelemben vett) függőséggé. Fent említett intézmény pozitívuma Józsa István esztétikatanárom volt, akinek segítségével megtanultam más szemmel nézni a filmeket, és azt is, hogy miképp (és miért) írjam le azt, amit, homályosan ugyan, de megláttam a mozivásznon/képernyőn megmozduló képsorok mögött. Ha beszélhetünk kedvenc műfajról, akkor azt mondom, hogy animáció és sci-fi (meg minden, ami közötte van). Jelenleg magyar irodalmat tanítok, és a napi filmadagom mellett szenvedélyesen (kedvesem szerint betegesen) rajongok az antik orosz karórákért és Kurt Vonnegut könyveiért.

Farkas István írásai
(88)

Újhullámtarajok az árvízben – Tudor Cristian Jurgiu: Câinele japonez

Hazaérésről és hazatérésről szól a Japán kutya. A folyamatosan szélsőségeket csapkodó román újhullámtarajokról ezúttal csendesebb vizekre vezetik a nézőket: ezúttal csak árvízen, illetve annak következményein kell átevezni – természetesen a szereplőkkel együtt – egészen a hazai filmekből lassan már megszokott, pszeudo-katartikus végkifejletig.

2013. október 24.

Újhullámos metabolizmus – Corneliu Porumboiu: Când se lasă seara peste Bucureşti sau Metabolism

Corneliu Porumboiu új filmje a végletekig megosztja nézőjét. Ha a Poliţist, adjectiv (Rendészet, nyelvészet) című film után még volt olyan ember, aki nem tudta, hogy kedvelje-e vagy sem a rendezőt, most már biztos nincs. A Când se lasă seara peste Bucureşti sau Metabolism című film végérvényesen két táborra osztja a filmbarátok táborát, ha netán volt olyan, aki eddig „emésztési zavarokkal” küzdött volna. Mostantól vagy utáljuk vagy szeretjük Porumboiut. Nincs középút.

2013. szeptember 26.

Borzalommentes szörnyfim – Dan Scanlon: Monsters University / Szörny Egyetem

Sokan tudjuk azt, hogy az egyetemi élet nem is olyan... szörnyű... Azonban fel kell hagynunk ezzel a meggyőződésünkkel rögtön, amint megnéztük a Szörny Egyetemet, amely bizony arról mesél nekünk, hogy egyes felsőoktatási intézmények esetében mindennaposak a borzalmak, a rettenetek. A Disney és a Pixar házasságának legújabb szörnyszülöttje akár amolyan Harry Potter-paródiaként is értelmezhető, amelyben botladozva és (majdnem) abszolút pátoszmentesen ugyan, de az ijedelmek megtestesítőinek szinkópás ritmusban alakuló karrierjei épülnek.

2013. június 26.

Három az egyben – Derek Cianfrance: The Place Beyond the Pines

Még van remény arra, hogy a tengerentúli filmművészet megszabaduljon a plázamozik bugyuta filmzabálói pénztárcájának a fogságától. A függetlenfilmes Derek Cianfrance legújabb alkotása legalábbis ezt próbálja bizonyítani. Mindenki számára ismerős toposzokat gyúr egybe úgy, hogy mind a vájtfülűek, mind pedig a plázahalandók élvezettel isszák a vászonról lecsapódó fotonokat.

2013. június 13.

Műértő voyeurizmus – François Ozon: Dans la maison / A házban

„Magamat is elragadott a kivilágított ablakok látványa. Én is égő fantáziával gondoltam az ablakok mögött pihegő élet egyszerű, naiv boldogságára. Ott az erény győz s a gazság elbukik” – Denis Diderot Rameau unokaöccse című tragikomédiájának sorai „kísértettek”, miközben François Ozon A házban című filmjét néztem. A filmet, amely egyszerre szól a voyeurizmusról, a műalkotás és műértés (befogadás) folyamatáról, a hatásvadászatról, a magasirodalomról, a posztmodern művészetről és nem utolsó sorban a filmes műfajok átszabásáról. Hogy ki, mi a győztes, még átgondoljuk.

2013. május 08.

Életet adó (állat)halálok – Adrian Sitaru: Domestic

Nem tudom, meg lehet-e unni valaha a román filmeket. Azt sem tudom, hogy elérhetnek-e a román filmek arra a szintre, hogy különösebb, fesztiváldíj által generált csinnadratta nélkül is megtöltsék egy hazai kisváros közepes mozitermét. Azt viszont igen, hogy Adrian Sitaru Domestic című nagyjátékfilmjével megérdemelné utóbbit.

2013. március 29.

Mégy-e előbbre, Alter-Native – Alter-Native Nemzetközi Rövdifilm-fesztivál – Marosvásárhely, 2012. november 7–11.

20 év már az ember életében is sok, nemcsak egy fesztiváléban, főleg ha egy olyan filmfesztiválról beszélünk, amelynek a szervezői nem, vagy nem csak az úgynevezett közönségfilmeket vetítik a nézőknek, hanem olyan alkotásoknak is alternatív megnyilvánulási fórumot biztosítanak, amelyeket jobb esetben is csak több éves késéssel láthatunk valamelyik internetes videómegosztó portálon.

2012. november 13.

Vérszegény szörny(ű)film – Genndy Tartakovsky: Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak

A műmiszticizmustól és fanyarú negédességtől túlcsorduló Alkonyat-saga talán örökre bevéste a nyugati világ ikonikus figuráinak fenntartott pantheónba a brukolakhoszokat és lycantroposzokat. Azt viszont, hogy a vérszopó humanoidok visszaköszönnek ránk, még mielőtt az emberiségnek sikerülne kiheverni a Stephanie Meyer-könyv megfilmesítése által okozott iszonyatos léptékű kollektív szellemi öngyilkosságot, ráadásul animált CGI-köntösbe csomagolva, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Persze jól tudjuk, hogy alig van olyan kisdiáklány, aki nem ismeri az említett, vámpírmítoszba bújtatott Rómeó és Júlia-történetet, mégis nagyot néztem Genndy Tartakovsky Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak című animációs filmjén.

2012. október 23.

Jason Bourne hamvainak Főnixe – Tony Gilroy: The Bourne Legacy / A Bourne-hagyaték

A Bourne-hagyaték meglepően jó bevételt generált, mind az Óperencián túl, ahol a kurta agyú forgatókönyvíró az úr, mind pedig az öreg kontinensen. A Bourne-trilógia folytatása még a Gotham denevérként suhanó, sötét arcú de annál fényesebb lelkű lovagját is kenterbe verte nézettség és jövedelem szempontjából.

2012. augusztus 28.