Születtem 1977-ben Fogarason, ott láttam moziban A Birodalom visszavág sci-fit, amelyből ugyan nem sokat értettem tízévesen, de alapvetően megváltoztatta a karriervíziómat: már nem ingadoztam a csendes proletár és a római katolikus plébános jövőképek között, immár szolidan birodalmi lépegető csavarszorító kívántam lenni. Aztán mégiscsak történészi pályára léptem, de adtam el már Kolozsváron díszhalat, voltam pincér, csapos és Csíkszeredában építőipari segédmunkás is. Mivel a késve leadott kéziratok dacára a szerkesztők mégiscsak életben hagynak, szabadidőmben filmajánlókat is írok.

Ferenczi Szilárd írásai
(108)

Jázmintea és egy ráérős dromedár – 17. TIFF-megnyitó; Foxtrot

Vihar készült, de ez nem akadályozta Tudor Giurgiut és a szervező csapatot abban, hogy a 17. TIFF nyitógáláját ugyanolyan műgonddal készítsék elő, mint az összes korábbit. Felfújták ismét a film hatalmas gumiszobrát (a többszörösen megdicsért vásznat) a főtér nyugati végén, megszórták uszkve 3000 zöld műanyagszékkel a teret, s lecsavarták a vörös szőnyeget. A lilaszürkén csüngő viharfelhők fenyegető mennyezeti díszlete mellett Giurgiu kilépett félórás késéssel a vászon elé, s a decibelek közé csapott.

2018. május 26.

Téli rege a vén Dáciában – Cristi Iftime: Marița

Marița egy autó. Izé, egész pontosan egy fehér 1300-as Dacia, aki sokat látott már és akihez Sandu, azaz Bubu még erősen ragaszkodik. Bubu ragaszkodása teljesen érthető, Marițával nem csak az országot járta be keresztül-kasul, de benne ülve férkőzött egész közel számos női szívhez és ugyanannyi női bugyihoz. Bubu ugyanis egy szabályos vidéki román Don Juan.

2017. december 05.

Apa-eposz és fiú-étosz – Mike van Diem: Karakter, 1997

Mike van Diem 1997-es rendezése számos díjat bezsebelt a rákövetkező években, és lényegében a jóslatok ellenére kapta az idegen nyelvű filmnek járó Oscart is 1998 elején, amikor a nem-angolszász kategóriában minden kritikus Caroline Link A csenden túl (Jenseits der Stille) című munkájának előlegezte meg az aranyszobrot. Az Amerikai Filmakadémia ízlésének és esztétikai elvárásainak tudatában így utólag egyértelmű a Karakter győzelme, ugyanis ennél hollywoodiasabban művészkedő európai filmet ritkán látni.

2017. november 25.

A meggyőzés lépcsőfokai – Halász Glória: Mi ez a cirkusz?; Hajdu, Tóth-Ridovics, Gálovits, Kővári: Kanzoli; Nagy Viktor Oszkár: Székely derbi; Vargyasi Levente: Tehenesek; Ambrus Emese: Európa kis utcája

Egy fogathajtó verseny székely módra, tejtermelő gazdák mindennapi küzdelmei a fennmaradásért, egy külföldről hazatérő színésznő, és egy peches rendezőasszisztens, akinek Erdély egy eldugott csücskéből kell filmszereplőt beszereznie egy nagyjátékfilmhez – négy dokumentumfilm a mai erdélyi valóságról. Az ötödik kilóg a sorból, pedig akár itthon is játszódhatna: egy artistatársulat tagjainak mindenütt küzdelmes és egyben csodálatos az élete. A négy filmben az a közös, hogy megtekinthetőek lesznek a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlén.

2017. október 03.

A tacskó, a nő, a taxis meg a szajré – András Ferenc: Dögkeselyű (1982)

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.

2017. szeptember 02.