1989-ben születtem Budapesten. Jelenlegi tanulmányaimat a budapesti Zsigmond Király Főiskolán töltöm, mint végzős filmelmélet- és filmtörténet szakirányos hallgató. Érdekel többnyire minden, filmmekkel kapcsolatos dolog. Kedvenc témáim Woody Allen filmjei, valamint az olasz maffiáról szóló alkotások.

Nemesnyik Zsolt írásai
(3)

A jó, a rosszak és a hajfonások mestere – Harald Zwart: The Karate Kid / A karate kölyök

„Az élet néha a padlóra küld, a mi választásunk, hogy talpra állunk-e” – hangzik az egyetlen és talán legnagyobb bölcsesség a spontánul Mr. Miyagivá avanzsált – korban és arcszőrzetben már amúgy rá hajazó – Jackie Chan szájából az álomgyári remake-ben. A nagy igazság mögött azonban elhanyagolható a tartalom: a közel 30 éve bemutatott, kisgyerekek álmát beteljesítő eredeti sikersztorit nem volt nehéz újra „harcképessé” tenni.

2010. szeptember 07.

Soha ne nyiss ajtót egy behajtónak – Miguel Sapochnik: Repo Men

Mi van akkor, ha nem tudjuk időben fizetni a hitelre vásárolt kocsinkat? Elveszik a kocsit. És ha nem tudjuk törleszteni a lakásunk részleteit? Elveszik a házat. Na de mi történik azzal, aki nem tudja fizetni még a „saját”, bankkölcsönre vett műmájának költségeit sem? Nos, a mozikból rejtélyes okok miatt kimaradó Repo Men disztópiája szerint: vissza kell venni a már beültetett májat. Akár az illető élete árán is.

2010. augusztus 12.

Túl nagy fiúk – Dennis Dugan: Grown Ups / Nagyfiúk

„Egyedül nem megy…” – hangzik a régi sláger. Nos, nem tudni miért, de a világ szinte bármely részén bevett szokás, hogy ha az ember egymaga nem jut előbbre, összefog más szakmabelivel, hogy együtt végre felérjenek a csúcsra. Nincs ez másképp Amerika korosodó vígjáték-sztárjainál sem, akik idén nyárra összeálltak a Nagyfiúk című produkció kedvéért. Sajnos, az eredmény szó szerint csak egy próbálkozás.

2010. augusztus 05.