Életünk során tulajdonképpen mindig filmet nézünk. A retinánkra „vetített” számtalan kép azonban csak egy töredékét fedi le „tapasztalati képességeinknek”, mégis a személyiségünket meghatározó élmények legnagyobb részében a vizuális részvétel a legjelentősebb arányú.

1981 decembere óta nézem a világ történéseit. Sokmilliárdnyi képkockát dolgoztam már fel – „rendereltem” – az agyamban, de még mindig nem jöttem rá arra, hogy mi is ennek, az előttem, bennem, mellettem pergő, multimediális „effektekkel” gazdagított mozgóképsornak az értelme. Nem ismerem a rendezőt, de még a producer kilétéről sincs fogalmam. Nem olvastam a forgatókönyvet sem, így minden pillanat, minden új látvány, hang, érzés felkészületlenül ér, meglep. De még a saját „szerepemmel” sem vagyok tisztában, hiszen egyszerre vagyok a szenzoriális és kognitív kapacitásom hatáskörében lejátszódó események „operatőre”, statisztája, fő- és mellékszereplője – és mindez egyazon időben.

Ezért jó néha orrnyeregre pattintani egy „fancy” napszemüveget, és ezáltal tudatosan kizárni bizonyos – pillanatnyilag zavaró vagy érdektelen – spektrumokat...

Péter Árpád írásai
(13)

Keresztül-kasul – egy filmfesztiválon… – 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle, 2017. október 4–8., Kolozsvár

E sorok papírra vetőjének agytekervényeit Hurokba tekerte Madarász Isti szellemes idősík-keverő filmje, a lelke is belefáradt abba, ahogy Gálovits Zoltán megpróbálta kicsalogatni „Kanzolit” nyomasztó kulturális izolációjából, és hosszú idő után újra kedve támadt rugdosni a gesztenyéket a Brazilok című, szellemes vígjáték megtekintése után, miközben A martfűi rém vetítéséről gyalogolt haza elhagyott, hideg parkokon át és sötét sikátorokban oldalogva.

2017. október 10.

A Jobbs-orsra érdemes téma – Joshua Michael Stern: Jobs

Walter Isaacson hivatalos Steve Jobs-életrajzának elolvasása után kissé szorongva ültem be erre az „apokrif” filmre, amelyet máskülönben eléggé negatívan véleményezett az Apple másik legendás „vezérhímje”, Steve Wozniak (a.k.a Woz) is (lásd itt).

2013. augusztus 26.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 1. – Nairobi Half Life; Like Someone in Love; My Beautiful Laundrette / Az én szép kis mosodám; Macherovgaltis / Késelő

Tegnap délelőtt 10 órakor megkezdődtek a 12. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál vetítései Kolozsváron. Az idén is mindenevő filmtettes csapat igyekszik kiszúrni a legjobb filmeket – cikksorozatunk ajánl és értékel, útbaigazítással szeretne szolgálni a moziba vágyóknak. Minden kritikánkat a film következő vetítése előtt közöljük. Ma egy kenyai ínyencség, egy angol bevándorlódráma, egy görög „késelő” története és a kultrendező Kiarostami legújabb munkája kerül terítékre.

2013. június 01.

A díszlettelen történet – Joe Wright: Anna Karenina

Bevallom: az elején kissé zavarónak tűnt számomra egy Tolsztoj-regény megfilmesített változatának beékelése a fél világot ha nem is, de egy-két rosszfiú arcát hóttbiztosan lezúzó 3D-blockbusterek, a világot kéthetente megmentő (persze: amerikai!) tengerészgyalogosok és kéthavonta elpusztító apokalipszisek, no meg örökéletű tündék és elnyűhetetlen törpök vászonra feszített világai közé. A jelenlegi kultúrkereskedelemben uralkodó filmtrend ugyanis legtöbbször kimerül könnyed, mindennapi téjékozottsággal is értelmezhető történetek heppiendes dramatizálásában, amit itt-ott szépítenek digitális effektusokkal, s „gratuite”, tulajdonképpen csak önmagukért létező vizuális orgazmusok indukálásával igyekezvén pótolni a katartikus hatású mozgóképek helyén levőt űrt.

2012. december 25.

Road nélküli road-movie – Dan Chișu: Și caii sunt verzi pe pereți

Dan Chișu rendező nevének kiejtése még nem kavar vihart a román film tengerén. Tapogatózó debütje, a 2010-es WebSiteStory, majd – legalábbis az elnézőbb kritikusok szemében – az igazabb, teljesebb Ursul (A medve, 2011) című próbálkozása után idén újabb egészestés filmmel vonul be a lassan önismétlésbe fulladó román filmművészet ezeken az új hullámokon hánykolódó flottájába.

2012. november 06.