Tükrök labirintusában – François Ozon: L'amant double / Dupla szerető

2017. október 27.

A Dupla szerető az ígéretes felütést követően zavarba ejtően röhejes jelenetekbe és lapos fordulatokba fullad. Hiába a szemkápráztatóan szép kompozíciók sora és a többnyire erős atmoszféra, François Ozon végül eltéved a psziché labirintusában, ahova olyan nagy lendülettel invitált.

Soderbergh kimaxolta a suttyóságot, és jól áll neki – Steven Soderbegh: Logan Lucky - A tuti balhé

2017. augusztus 24.

A néhány éve visszavonulással fenyegetőző Steven Soderbergh összehozta az idei nyár egyik, ha nem a legjobb kis filmjét. A Logan Lucky okosan és felhőtlenül szórakoztat, Soderbergh pedig biztos kézzel vezet végig a ravasz suttyók rablósztoriján.

Túlélni földön, vízen, levegőben – Christopher Nolan: Dunkirk

2017. július 19.

Nolan végre ismét bizonyítja, hogy meg tudja őrizni Hollywoodban a szerzői filmes vonásait. A Dunkirk kreatív, ütős, emlékezetes film, ami kollektív tapasztalatként mutatja be a mentőakció eseményeit.

Nyomokban Arthurt tartalmaz – Guy Ritchie: King Arthur: Legend of the Sword / Arthur király: A kard legendája

2017. május 12.

Ha el tudjuk engedni, hogy az Arthur-mondakörhöz komolyabban illeszkedő feldolgozást lássunk, egész szórakoztató kis fantasyt kapunk. Guy Ritchie szemérmetlenül építi tovább vagány városmítoszát: a viktoriánus Sherlock Holmes Londonja után a „sötét” koraközépkorba vezet.

Mert a szív lángzó szerv – Anthony Minghella: The English Patient / Az angol beteg, 1996

2017. május 6.

„Az árulások a háborúban gyermetegek a békeidőben elkövetett árulásainkhoz képest”* – írja a sivatagkutató Almásy László egy karácsonyi bonbon papírjára, míg a szeretőjére vár – és egyben meg is fogalmazza Az angol beteg egyik tételmondatát.

Roskadozó falak alatt – Asghar Farhadi: Forushande / The Salesman / Az ügyfél

2016. december 6.

Asghar Farhadi ismét az eltávolodás léptékeit vizsgálja, hogy a párkapcsolatok apróbb repedéseit egy-egy nagyobb ütés hogyan hasítja akár átjárhatatlanul szélessé. Fókusza ez alkalommal egyoldalú, jobban érdekli a sértett büszkeség, a bosszúvágy és a kegyelem témája, mint hogy kiegyensúlyozottan tudósítson szereplőiről.

A méltóság nevében – Ken Loach: I, Daniel Blake / Én, Daniel Blake

2016. november 30.

Ken Loach megérdemelten kapta meg másodjára is az Arany Pálmát Cannes-ban. Az Én, Daniel Blake szívszorító látlelet arról, hogyan törik meg egy élet a lelketlen rendszer bürokratikus útvesztőiben.

Szabadságba taszítva – Mia Hansen-Løve: L'avenir / Az eljövendő napok

2016. november 4.

Mi marad belőlünk, ha minden összedőlt? Mit viszünk magunkkal, és mit kell újragondolni? Mia Hansen-Løve fogja egy asszony életének megannyi aspektusát, a párhuzamosan futó szálak eseményeit, és azt mondja; tessék, íme, egy életforduló, egy egzisztenciális válság látlelete.

Gumicukor macsóknak – Gavin O'Connor: The Accountant / A könyvelő

2016. október 24.

A macsókultúra egyik sarokpontja az a kérdés, hogy mikor sírhat egy férfi. A könyvelő autista szuperkatonája ebben akár durva és bátor drámai tükörként is szolgálhatna. Ehelyett viszont csak egy giccses-lanyha akciófilmet kapunk.

Az eltékozolt tehetség képeskönyve – Tim Burton: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children / Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

2016. szeptember 29.

Hiba lenne egy filmet a plakátja alapján előítéletekkel fogadni, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében mégis bevált, amit a kompozíció sugall: szép, de menthetetlenül unalmas tucatfantasy készült Ransom Riggs vászonra kívánkozó, lehetőségekkel teli könyvéből. Temethetjük Tim Burtont?