1987. október 20-án születtem Kemecsén. 6 éves korom óta lenyűgöz a mozi varázsa.

1994. és 2002. között  a tiszateleki Hunyadi Mátyás Általános Iskolába jártam. 2002-2006. között végeztem a középiskolát Nyíregyházán az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Jelenleg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem filmelmélet és filmtörténet szakirányos hallgatója vagyok. Írásaimmal, pontosabban szösszeneteimmel eddig az odeon.hu, a filmkatalogus.hu és a kritikustomeg.org oldalakat bombáztam. Idén írom a szakdolgozatomat, tervezett címe A posztmodern megszállottság Christopher Nolan filmjeiben. Sikeres záróvizsgák esetén 2 év mesterképzés vár rám Budapesten, Szegeden, Pécsen vagy Debrecenben.

Elsődleges érdeklődési köröm a kortárs amerikai kommersz és midkult filmtermés, de kvalitástól függően bármelyik ország bármelyik moziját meg tudom szeretni. Kedvenc filmjeim: Golyó a fejbe (John Woo, 1990), A bérgyilkos (John Woo, 1989), Hetedik (David Fincher, 1995), Taxisofőr (Martin Scorsese, 1976), Cinema Paradiso (Giuseppe Tornatore, 1989), Furcsa játék (Michael Haneke, 1997), A hetedik kontinens (Michael Haneke, 1989), Oldboy (Park Chan-wook, 2003), Délidő (Fred Zinnemann, 1952), Biciklitolvajok (Vittorio de Sica, 1948), A Faun labirintusa (Guillermo del Toro, 2006) – és még sorolhatnám. A rendezők közül becsülöm a hongkongi periódusát élt Woo-t, Chris Nolant, Hanekét, del Torót, Herzogot, Kevin Smith-t, Argentót, Fábrit, Bergmant, Kubrickot.

Olvasmányélményeim között kiemelt helyen áll Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Süskind Parfümje és Ellis Amerikai Psychója. Az X-generációsokra igen fogékony vagyok, Ellis minden regényét olvastam és Palahniuk 2 regénye (Harcosok Klubja, Cigányút) is beváltotta a hozzájuk fűzött reményeimet. Emellett imádom a képregényeket, Frank Miller néhány Sin Cityje, Grant Morrison-Dave McKean Arkham Elmegyógyintézete, valamint Alan Moore Watchmenje örök élmények.

Szabó Ádám írásai
(14)

Imádat-metaforika – Giuseppe Tornatore: (Nuovo) Cinema Paradiso, 1988

„Mikor lesz már vége a nyárnak? Egy filmben már vége lenne.” „Az élet nem olyan, mint amilyennek a moziban láttad” – hangzik el a legendás szereplők szájából az idén 20 éve bemutatott, mozibolondok érzéshordozójának nevezhető Cinema Paradisóban. Tornatore, a film szerzője idén ősszel újfent pátriája történelméről regélt nemrégiben a 66. Velencei Filmfesztivál nyitófilmjében, a Baariában1.

2009. szeptember 04.

Káoszelméletek – Christopher Nolan-portré 2.

Formabontó második filmje, a Mementó után – amely tartolt az amerikai független- és kommerszfilm-fesztiválok mezőnyében – Nolant számos álomgyári fejvadász próbálta becserkészni. A rendező végül is hagyta magát, ám látszólagos tömegkiszolgálása midcultosodássá módosult, aminek csúcspontja egy a mainstream képregényekből és nagyvásznas adaptációkból jól ismert szuperhős deheroizálása lett.

2009. augusztus 26.

Egy valkűr hanyatlása – Quentin Tarantino: Inglourious Basterds / Becstelen Brigantyk

Zseni. A posztmodern filmművészet zsonglőrje – állítják róla a méltatói. Az ellentábornak is megvan róla a véleménye: kókler, a Ponyvaregény óta a semmit ragozó, túlértékelt iparos. Quentin Tarantino majdnem 10 évig dolgozott új mozija, a Becstelen Brigantyk forgatókönyvén. Rossz bevallanom, de éppen most jött el az a pillanat, mikor az ellendrukkerek oldalára kell állnom.

2009. augusztus 24.

Káoszelméletek – Christopher Nolan-portré 1.

Dicsérendő tendencia tapasztalható a 2000-es évek amerikai akciómozi-, thriller- és kalandfilm-termésében. Mintha a zsánerfilmek alkotói ráéreztek volna, hogy műveik akkor válnak igazán átélhetővé, ha mentális problémákkal sújtott hősöket küldenek a tettek mezejére, akik a sokadik padlóra esés után önmaguk rekonstruálásában ismerik fel az üdvösséghez vezető utat. Christopher Nolan, a brit származású amerikai filmrendező is ilyen alkotó.

2009. augusztus 17.

Chicagói kakofónia – Michael Mann: Public Enemies / Közellenségek

Michael Mann igen ellentmondásos rendezővé nőtte ki magát az utóbbi 5 évben. Legtöbbször a történetet elkenő digitális kamera mániáját rosszallják az ítészek, és magam is úgy vélem, hogy a Collateral – A halál zálogában még a tartalom és a forma egyensúlyát tükröző technikája a Miami Vice-ban már kezdett elsikkadni. Akkor azt saccoltam, hogy a mélypont csak idő kérdése.

2009. július 23.

Dél-koreai pszicho – Na Hong-jin: Chugyeogja / The Chaser / Az üldöző

Az üldöző úgy indul, mint egy ízléses romantikus mozi. Színpompás felvételek kalauzolják a nézőt az éjszakai Szöulban, ahol egy szimpatikus fiatal lány mobilon hívja az udvarlóját. A férfi rövidesen megérkezik, és lovagiasságával elbűvöli őt – gondolhatnánk, ám a jövendő édes-bús love story-ra vonatkozó tippünket lassan megcáfolja a rendezői koncepció.

2009. március 23.

Nem mi nevetünk a végén… – Zack Snyder: Watchmen / Az őrzők

...hanem a producerek. Gondoljuk csak végig! A 80-as évek végén Terry Gilliam azt mondta, a 12 részes graphic novel két órában megfilmesíthetetlen és csak egy 12 órás minisorozatként él meg. Az új évezredben Aronofsky és Greengrass is próbálkozott, de végül Zack Snyder bizonyíthatott, aki korán világossá tette, hogy a 300-ban elővezetett stílusát viszi tovább.

2009. március 09.