1989-ben születtem Gyergyószentmiklóson, de nevelésem nagyrésze Csíkszeredában zajlott le.

Négy évet tanultam a Sapentia Film-fotó-média szakán, ebben az időben kezdtem el érdeklődni a kritika műfaja iránt.

Az egyetem elvégzése után, 2011-ben teljesen áttértem a film gyakorlati oldaláról az elméletire. Kulturális tematikájú cikkeim a Filmtett mellett a vásárhely.ro portálon jelennek meg 2012 óta.

Szabó R. Ádám írásai
(83)

A harcos hídember – Keanu Reeves: Man of Tai Chi

Minden bizonnyal nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ismert színész átnyergeljen a rendezői lóra, hiszen teljesen más elvárásokkal szembesül, mint egy „átlag” elsőfilmes. Minden kritikus árgusabb szemekkel fogja nézni a filmjét, várva, hogy mikor jön az megingás, amibe bele lehet kötni, és onnantól az egész film sikertelenségét onnan vezetik majd le. A pozitív példánál is ugyanaz a helyzet, hiszen Ben Affleck (Tolvajok városa, Az Argo-akció), vagy annak idején Mel Gibson (A rettenthetelen) sikeres rendezői bemutatkozását is saját hírnevük árnyékában kellett megélniük, ezen pedig kifejezetten ront, ha a színész magát promoválja a főszerepbe.

2013. október 21.

Gyermekded kortárs képzelgés – Brad Furman: Runner Runner / Vakszerencse

Akkor kezd el egy film igazán klasszikussá válni, amikor más filmek elkezdik majmolni az alaphelyzetét, a karaktereit, a korábban ritkábban használt helyszíneit. Ilyenkor kezdenek el igazán kanonizálódni, beépülni a sablonszférába, felkerülni a hollywoodi instantpalettára a jellemzői, a színészei, karakterei, vagy a hangulata. Csakhogy valaki nagyon félreértelmezte A közösségi hálóban (2010) látottakat...

2013. október 02.

Super Not-for-Me – Morgan Spurlock: One Direction: This Is Us

Meglehetősen gyanakodva néztek rám a mozikasszánál, amikor elmondtam, hogy a One Direction: This is Us című filmre kérnék egy jegyet. Bár rögtön sejtettem, hogy miért, nyilvánvalóvá akkor vált ennek oka, amikor a terembe lépve azt láttam, hogy a székek felét 12–14 éves kislányok foglalják el. Jegyvásárlás előtt is sejtettem ugyan, hogy nem én (vagy bárki, aki nem 14 éves sikongató kislány) voltam az ideális célközönség, arra azért mégsem számítottam, hogy valaha szégyellni fogom magam moziszékben ülve.

2013. szeptember 06.

Játsszunk orvosost! – A videójáték-film problémáiról 1.

Mi a baj a videojáték-adaptációkkal? Mert valami gond van velük, ez tagadhatatlan. Nem született egyelőre olyan nagy számú játék-film, mint amennyi mondjuk a hasonlóan intermediális adaptációnak számító képregény-filmből, de ezen alkotások színvonala és sikere (legyen az kritikai vagy anyagi) arányaiban is messze alulmúlja Batmanékét. Valamiféle betegségben szenved a műfaj, amelyre egyelőre még nem találták meg a filmesek a gyógyszert. Következzen egy félig-meddig kronologikus diagnosztizálás!

2013. augusztus 23.

Egy tíznapos film kritikája – Beszámoló a 12. Filmtett-táborról

12. alkalommal került sor Filmtett workshopra, idén a Nyárádszentlászlóban található Pásztortűz Panzió volt a helyszín. Ott voltam én is, egy résztvevő a csaknem 70 emberből, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy beszámoljak róla, amit nagyon szívesen is teszek. Ugyanakkor tíz mozgalmas nap eseményeit összefoglalni egy beszámolóban meglehetősen nehéz feladat. Elöljáróban el kell döntenem azt, hogy milyen szempontok szerint rendezem e sorokat, hiszen erre több lehetőség is van.

2013. augusztus 05.

Monsztrofileknek kötelező – Guillermo del Toro: Pacific Rim / Tűzgyűrű

Hatalmas szörnyek, kaijuk másznak elő az óceán alatti hasadékból, amely egy másik dimenzióba nyílik. Az emberek óriási robotokat, jaegereket készítenek, hogy valahogy megküzdjenek a fajukat fenyegető támadásokkal. Ezt láthatjuk az előzetesben, és a film első öt percében. Ne mondd, hogy nem tudtad, miről szól ez!

2013. július 15.

A jelenlét varázsa – Louis Leterrier: Now You See Me / Szemfényvesztők

Aki szereti a filmeket, az szereti a bűvészetet, s talán ez lehet az oka annak, hogy ebből a témából meglepően jó filmek készülnek. Hiszen mindkettő a szemfényvesztésről szól: nézni valami olyasmit, amiről tudjuk, hogy nem igaz, egy ideig mégis örülünk, hogy becsapnak. És még lehetne folytatni a sort a film-bűvészet allegorizálással, de inkább állítsuk ezt az éppen aktuális bűvész-film megvizsgálásának szolgálatába.

2013. június 17.

Aki gyúr, az nyer – Michael Bay: Pain and Gain / Izomagyak

Hazugság lenne azt állítani, hogy előítélet nélkül is be lehet ülni erre a filmre. A plakáton Michael Bay transzformerekkel összefonódott neve, a főszerepekben pedig Mark Walhberg (akinek minden jobb alakítására jut egy-egy idióta film is) és Dwayne „The Rock” Johnson feszít, szakadásig kigyúrva. Joggal tételezhetjük fel tehát, hogy itt robbani fognak a dolgok, törni a csontok, másodpercenként ugrálni a snittek és halni az agysejtek. Nem is tévedhetünk nagyobbat.

2013. május 07.