Vajda Judit írásai
(13)

A legdrágább nagybácsi – Az Oscar-díj története

Március elején, éppen lapzártakor dőlt el, kik az idei Oscar-díjazottak. Az Amerikai Filmakadémia 78. díjátadó gálája két film, az Ütközések és a Túl a barátságon nagy csatája volt. Míg a nyertesekről híreink közt olvashatsz, ebben az írásban az Oscar-díj eddigi történetét tekintjük át.

2006. április 15.

A Sundance-től a Tribecáig – Kis amerikai fesztivál-történet

Nincs még egy olyan ország, amelynek annyi filmfesztiválja lenne, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. Rengeteg városa közül számtalanban rendeznek filmes mustrát, s „a népek olvasztótégelyeként" többféle etnikummal és kisebbséggel rendelkezik. Így kell külön filmfesztivál a latin-amerikaiaknak, az afroamerikaiaknak, a zsidó közösségnek és a melegeknek is. írásunkban a legnevezetesebb, a legöregebb és a legfiatalabb amerikai fesztiválokat mustráljuk.

2005. június 15.

„Emberek jönnek, mennek… és sosem történik semmi.” – Multiplex narratíva az amerikai filmekben

A multiplex narratíva, azaz a többszálú cselekményvezetés Robert Altman filmrendezővel tett szert rendkívüli népszerűségre, de valójában már a harmincas években létezett. A párhuzamosan bonyolított szálak intellektuális varázsa és az ehhez kapcsolódó sztárparádék máig rabul ejtik a nézőket. Vajon mitől olyan népszerűek a Rövidre vágva, a Divatdiktátorok, a Szeress, ha tudsz és társaik?

2005. április 15.

(Rém)álmodozások kora – Gus Van Sant-portré

Lendületes független filmes kezdés (Drugstore Cowboy, Otthonom, Idaho) után kicsit megtorpant (Néha a csajok is úgy vannak vele) majd mainstream produkciókat forgatott (Majd megdöglik érte, Psycho). Gus Van Sant állandó sasszéival sorozatosan zavarba hozza az őt besorolni igyekvő kritikusokat, utolsó néhány filmje (Gerry, Elefánt) azonban nem váltotta he a hozzá fűzött reményeket.

2004. június 15.

A mozi szerelmesei vagy a szerelmesek mozija? – Giuseppe Tornatore: Nuovo cinema Paradiso / Cinema Paradiso (rendezői változat)

Érdemes-e közzétenni egy film rendezői változatát, ha a vágott verzió már – többek között – nyert egy Oscar-díjat? Hordozhat-e lényeges tartalmat az az ötvenegy perc, ami korábban a vágóolló áldozatául esett? A Cinema Paradiso esetében – legalábbis a második kérdésre – igen a válasz. Tornatore lírai nosztalgiázása és tisztelgése a mozi előtt így érzékeny melodrámává vált.

2003. november 15.

Bizarr, bizarrabb, legbizarrabb… – A thriller műfajtörténete 3/3. (1980-tól napjainkig)

A thriller-műfaj a nyolcvanas-kilencvenes években a korábbi évtizedekben kijelölt két nyomvonalon fejlődik tovább: a pszichothrillerek sorozatgyilkosai kegyetlenebbek és népszerűbbek lesznek, mint valaha, a paranoia-filmek azonban megszelídülnek (vagy még félelmetesebbekké válnak? – nézőpont kérdése). A műfajpaletta pedig a korszakban további három fontos alműfajjal (erotikus thriller, neo noir, akcióthriller) bővül.

2003. október 15.

Perverzió és paranoia – A thriller műfajtörténete 3/2. (1960-1979)

A hatvanas-hetvenes években a thriller műfajban két fő irányvonalat különíthetünk el: a pszichothriller alműfaját, amely leginkább a horrorral mutat rokonságot, illetve a kémtörténetek és a politika ihlette paranoia-filmekét. Mindkettőben az emberiség legsötétebb és legbetegebb arca jelenik meg.

2003. szeptember 15.

„A félelem öröme” – A thriller műfajtörténete 3/1. (A kezdetektől 1955-ig)

A harmincas években kifejlődő thriller útját Alfred Hitchcock jelölte ki. Néhány kismestertől eltekintve a következő két évtizedben (sokak szerint azután is) szinte a műfaj egyedüli királya volt. Ars poeticája: hogy meg ne alvadjon ereinkben a vér, a borzongást mesterségesen kell előidéznünk, s erre a film a legalkalmasabb médium.

2003. augusztus 15.