Howard Hughes, a texasi olajmágnás alakja mai napig többé-kevésbé elevenen él az amerikai közélet emlékezetében. Miután a harmincas-negyvenes években néhány pazar filmprodukcióval kápráztatta el a korabeli filmes társadalmat, repülős társaságot alapít, majd a háború alatt az amerikai kormány számára tervez kémrepülőgépeket.
Amerikában még az is általános műveltségi tétel, hogy Hughes fejlesztette ki a Hercules teherszállító gépet, amelynek kissé korszerűsített verzióit napjainkban is használja az amerikai hadsereg. A korabeli Hollywood számos szépasszonyához fűződő szorosabb viszonyai pedig szintén hozzájárultak hírnevéhez.
Martin Scorsese rendező Howard Hughes olajmágnás életrajzi adataiból tallóz legújabb filmjében. Mondhatnánk úgy is, hogy ezt a nyersanyagot használja fel saját propagandisztikus céljaira. Mert bár a film a harmincas-negyvenes években játszódik, amelynek jelmezeit és hangulatát igencsak jól sikerült reprodukálni, nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az Aviátor néhány kortárs amerikai kulturális sztereotípiát vetít vissza a felhasznált történelmi anyagra, vagy legalábbis örömmel ismeri fel benne e sztereotípiák elődjeit.
Mint filmgyártó és rendező, a Howard Hughes (Leonardo DiCaprio) által a harmincas években készített Pokol angyalai minden tekintetben kielégíti korunk hollywoodi esztétikájának főtételeit. Amolyan rekordprodució: költségvetése, akár egy kisebb államé, a legtöbb kamerával veszik fel, a legnagyobb számú repülő repked benne. És napjaink Mátrix típusú filmjei sebességmániájának olcsó realizmusa értelmében ebben a filmben sokkol a kor leggyorsabban suhanó repülője is. Hughes pedig nyolc hónapot áll a forgatással, csakhogy az álló felhők előtti háttérben filmezhesse repülőit, mert így lesz erősebb a sebesség-hatás. Mindez még fokozható: a leggyorsabb repülő után mi jöhetne más, mint a legnagyobb repülő: a már említett Hercules teherrepülőgép akkora kell majd legyen mint egy focipálya. Ezek után aztán nem csoda, ha az a benyomásunk támad, hogy nem is ér semmit az a film, vagy egyáltalán: alkotás, tett, ha nincs róla a Guinness rekordok könyvében cikk.
E tökéltességre való törekvésnek van azért egy tragikus vetülete is. Hughes maximalizmusának ugyanaz a gyerekkori élmény a forrása, mint kényszerneurózisának. A film kerettörténete szerint ugyanis a kis Hughes egy gyerekkori jelenetben fogadja meg, hogy híres lesz, de ugyanebben a jelenetben neveli bele az őt fürdető anya az állandó tisztálkodás és egészséges életmód mániáját, ami – a film vulgár pszicholgizálása szerint – a felnőtt paranoid rohamaiért felelős. Nem nehéz észrevenni, hogy a film a kultúrateremtő hérosz alakját az őrület megvillantásának hasonló jeleneteiben a romantikus hagyományból ismert géniuszok figuráiba játssza át, akik, noha furcsák és lököttek, szeretnünk kell őket, mert sokat köszönhetünk nekik.
E hérosz-géniusz képbe még sok mást belesűrít a film. Hughes jó hazafi, repülőgép-fejlesztései a fronton harcoló amerikai hadsereg ügyét szolgálják. Hughes tisztességes üzletember, őszintén elítéli a monopolhelyzetre törekvést a gazdasági életben. És noha a legendák szerint a történelmi Hughes szerelmi élete aktív és változatos volt, úgy tűnik, a film ezt kissé mellőzné. Van ugyan olyan jelenet, ahol hősünk merészen szobára hív egy szivarárus lányt, a forgatókönyvíró (John Logan) ezután úgy érezhette, érintette már a playboy-témát, ezért a továbbiakban inkább a nőtisztelő, már-már házasságcentrikus Hughes alakja kerül előtérbe, nyílván a puritán közönség elvárásai szerint.
A fenti ideológiai mozzanatok kimutatása után talán már nem meglepő, hogy az Aviátort tizenegy kategóriában jelölték Oscar-díjra: Film, Rendező, Színész, Mellékszereplő színész, Mellékszereplő színésznő, Forgatókönyv, Művészeti rendezés, Fényképezés, Jelmeztervezés, Vágás és Hang. Csak hogy néhányhoz mi is hozzászóljunk: a forgatókönyv – valószínűleg megtörtént események feldolgozása miatt – tele van homályos jelenetekkel és rosszul körvonalazott, esetleges karakterekkel; DiCaprio játéka elég hitelesen domborítja ki a már említett hérosz-géniusz jelleget, és kellő mértékkel keveri bele a legmagasabb körökben is folyton texasi (Amerikában értsd: vidéki) beidegződéseket eláruló olajmágnás alakját; a korrupt és képmutató Brewster szenátor szerepében Alan Alda valóban színvonalasat alakít. A rendezés pedig meglehetősen ideologikusra sikerült, ami az Aviátort az amerikai grandomán filmesztétika igazi mintadarabjává teszi.
