Szeretem az újabb, Drakuláról szóló filmeket, mindig megtudok valami újat minden vámpírok ősatyjáról. Például a Dracula 2000-ből azt, hogy ő maga Júdás, akit az isteni átok kényszerít örök életre és gyönyörű nők nyakán való csámcsogásra. Vagy hogy ő tulajdonképpen Buffy, a vámpírvadász meg a Hegylakó keveréke, és rosszul beszél angolul. (Vlad, nemuritorul).
De az új kedvencem a Blade 3 Drakula-figurája: egy izomagyú, több ezer éves macsó, az első vámpír, a tökéletes gyilkológép, akinek még a napfény sem árt. Egyébként most Drake a neve, és lokálpatriotizmusom belesajdul, hogy még egy utalás sem történik Transylvaniára, ráadásul a fővámpír furcsa akcentus nélkül beszél. A mai, elkorcsosult vámpírok, akik csak arra jók, hogy áldozatul essenek a félig vámpír, félig fekete szamuráj Blade-nek, megkeresik hosszú idő óta alvó ősüket, és kiássák. Természetesen Irakban találnak rá, „mert ez a legősibb civilizáció helyszíne” – érvel az egyik vámpír. Szóval kiássák a föld alól a rosszfiút, aki élő tömegpusztító fegyver, és világuralomra törnek. (Figyelem, ez a filmkritika rovat, nem a politikai.)
Ez a világuralmi törekvés elég zavaros, de mindenképpen rossz, ezt sejthetjük Blade rezzenéstelen arcáról is, akinek igencsak meggyűlik a baja, mivel a gonosz PR-os vámpírok sajtókampányt indítanak neve befeketítésére. Bizony, sok megpróbáltatást kell kiállnia, például egyszer majdnem két töltényt kell pazarolnia egy vámpírra, és még egy talk-show-ban is őt szívatják. A kampány eredménye egy összetűzés pár tíz FBI-ügynökkel, ahol Blade öreg társa, Whistler nem csak a rövidcsövű Winchester ravaszát, hanem úgy általában a rövidebbet húzza. Barátja halála után Blade a Nightstalkers nevű tini vámpír-írtó csapattal vállvetve veszi fel a harcot a fővámpírral, akinek vérével és a modern géntechnikával egy minden vámpírt elpusztító biológiai fegyvert lehet előállítani. Tehát Drake-nek vérét kell venni. Hadd szívja a kedves olvasó vérét a kíváncsiság, hogy a két hős, a félig ember, félig vámpír és a félig zöldség, félig szteroid párharcából ki kerül ki győztesként!
A film látványvilága átlagos. Pergős, akciójelentek, nagy robbanások, napszemüveges, hosszú kabátos hős, kardok, íjak, pisztolyok, ronda vámpírok, mi kell még? Viszonylagos újítás, hogy az osztott képmezős jeleneteknek helyenként egészen képregényes hatásuk van, de alapjában véve semmi újat nem láttunk. Hacsak nem tekintjük annak Blade piros pulóverét, a fekete mellény alatt. Nem emlékszem az előző két rész kosztümjeire, de az említett ruhadarab nevetséges. A legyilkolt vámpírok szikraesővé válása is eléggé lejáratott már, egy magára valamit is adó tini tévésorozat is készít ilyeneket. Jó lett volna valami mással előállni, legalább a képi megoldások szintjén.
Snipes színészi eszköztárából három kelléket használ. Van neki két darab arckifejezése, a semmilyen, és a másnapos, ezekből keveri ki a szereplő megformálásához szükséges reakciókat. (Például a fele-fele arányú keveredés felel meg a dühnek.) Szerencsére a harmadik stíluseszköze, a fekete napszemüveg eléggé takarja ezeket. A Drake-et alakító Dominic Purcell Drakula-olvasata is felettébb egyedi: nem tud ijesztően nézni, ahogy azt az eddigi Drakuláktól megszoktuk, de amikor megpróbál eljátszani valamit, na az ijesztő!
A történet elnagyoltsága vetekszik a Szövetségével, csak azért van, hogy összekösse az akciójeleneteket, és a kurta-furcsa megoldások még ezt sem hajtják végre makulátlanul. Ez azért fájó, mert a rendező-forgatókönyvíró, David S. Goyer írta a hosszú idő óta az első jó Batman filmként reklámozott, júniusban mozikba kerülő Batman Begins-t is. Reméljük, minden idejét az kötötte le, és azért sikerült csak ilyenre ez a film.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a Blade sorozat utolsó darabja az amerikai B film történetének azon kevés darabjaihoz tartozik, amelyet még kalóz változatban is nehéz terjeszteni, mivel kevesen hajlandóak egy CD árát kiadni érte. A cikket ajánlással kellene befejeznem. Szóval ajánlom a Blade-fanatikusoknak, és azoknak, akik nem adnak a kritikus véleményére, és szeretnek a maguk szemével meggyőződni az olvasottakról.
