Három film a szerelemről

Michelangelo Antonioni, Steven Soderbergh, Wong Kar-Wai: Eros

Az Eros érdekes filmtörténeti pillanat, három egyedi stílussal rendelkező rendező: Wong Kar Wai, Steven Soderbergh és Michelangelo Antonioni, három különálló filmet alkotott az erotika és a szerelem témájában. A maguk egyéni módján közelítették meg az örök misztériumot: Antonioni a rá jellemző filozofikus meditációval beszél a férfiak és a nők közötti szakadékról, ugyanakkor meglepően sikamlós képekkel fűszerezte a mondanivalóját, Soderbergh filmje furcsa humorú, kissé perverz komédia, Wong Kar Wai különös hangulatú, szinte fájóan érzelmes, gazdag képi kifejező erővel rendelkező, kegyetlen történetet mond el.

Michelangelo Antonioni - Steven Soderbergh - Wong Kar-Wai: Eros

A háromszor harminc perces filmekben, a rendezők a különböző kontinensekre jellemző eltérő interpretációba szövik a testi kapcsolatok, az erotikus álomvilág és a beteljesületlen vágyakozás kusza hálóit. Michelangelo Antonioni Il filo pericoloso delle cose (A dolgok veszélyes fonala) című filmje egy negyvenes éveikben járó házaspár (Christopher Buchholz és Regina Nemni) sorsát követi nyomon, akiknek már nagyon kevés a mondanivalójuk egymás számára. A férfi szenvedélyes, egyéjszakás kalandba keveredik egy felszabadult fiatal lánnyal, azoban ez az élmény sem nyújt megnyugvást vagy kielégülést a számára. Később a magára hagyott asszony is rátalál az egyéjszakás szeretőre. A korábbi Antonioni filmekre jellemző, hogy nem érezhető a filmek végén a biztonságot adó megnyugvás, hanem inkább űr és hiány fájdalmas érzése veszi hatalmába a nézőt.

Michelangelo Antonioni - Steven Soderbergh - Wong Kar-Wai: Eros

Általános benyomásként érzékeljük az egész történetet, amely egyrészt az egymást elutasító gondolatok magyarázatául szolgál, ugyanakkor az egyén magányérzetét hangsúlyozza, abban az irreálisan tisztának tűnő térben, amelyet a tenger jelenléte sugároz. Az elvesztett szeretet, a belső űr, az önmagunk keresése irányítják az eseményeket. Emiatt a film inkább szellemi kalandnak, mint történetnek tűnik, ahol nincs értelme a konkrét történetet felfedezni, sokkal inkább hagyni kell, hogy azok a helyzetek, sejtések, provokációk, megérzések ragadjanak magukkal, amelyek valahol a megtörténő dolgok mélyéről fakadnak. Antonioni tőle már jól megszokottan furcsa, különös hangulatú helyszínekre viszi a szereplőit és ugyanakkor a nézőt. Hangsúlyos tájak, mocsaras, lagúnás tengerpart, egy torony, furán levegős, de mégis fullasztó atmoszférát sugároznak. Kissé hideg, szenvtelen, melankolikus és filozofikus meditáció, egy súlyosan beteg, 93 éves férfi szemével látott szerelem, sok sok év távlatából és tapasztalatával.

Michelangelo Antonioni - Steven Soderbergh - Wong Kar-Wai: Eros

Steven Soderbergh Equilibrium című filmje az 1950-es években játszódik New Yorkban. Egy stresszes reklámszakemberről (Robert Downey, Jr.) szól, aki egy sor visszatérő erotikus álomtól szenved. Az álomban szerepel egy Nő (Ele Keats). Álmában ismeri a Nőt, de amikor felébred, akkor nem tud rá visszaemlékezni, hogy ki volt az. A próbálkozásai, hogy visszaemlékezzék, megsirattattják a feleségét, Ceceliát. Penrose, a reklámügynök, kétségbe van esve, hogy a felesége el fogja hagyni, ha a férfi nem tud rájönni, hogy ki is az álombeli nő. A terápiás beszélgetésen, ahol dr. Pearl (Alan Arkin), a pszichiáter hallgatja a fiatalembert, beszámol az álmáról. Egy nagyon szokatlan terápiás beszélgetés során kiderül, hogy az álmok okozója egyrészt az ébredéstől való félelem másrészt a kielágületlen szerelmi vágy. A pszichiáter páciense erotikus álmait személyes élményként éli meg a távcsöves leselkedéssel egybekötött szeánsz alatt. A film végén, Penrose képtelen visszatérni a valóságba, visszafekszik a heverőre, miközben a pszichiáter kioson a szobából.

Soderbergh változata a szerelem bemutatására, kissé kihívóan ékelődik a két komolyabb hangvételű és kidolgozottabb szkeccs közé. Film noir stílust idéz, ráadásul hagyományosan fekete-fehérben. Álom-valóság játékká alakul, kissé meghökkentő dramaturgiával és érdekes poénnal a végén. Az álom és valóság összeszövése gyakori témája a filmtörétnet különböző darabjainak, Soderbergh meglepő kontextusba helyezi ezt a világot és úgy építi fel a filmet, hogy a határok teljesen elmosódnak.

Michelangelo Antonioni - Steven Soderbergh - Wong Kar-Wai: Eros

Wong Kar Wai The Hand (A kéz) című filmje egy fiatal szabómesternek (Chang Chen) egy gyönyörű hong kongi kurtizán (Gong Li) iránti hosszantartó, de viszonzatlan szerelméről szól. Az első találkozásuk egyedülálló élménye következtében az ifjú szabóinas erősen kötődni kezd a kurtizánhoz, aki hosszú évekig számba sem veszi. Sok-sok éven át varrja nagy-nagy szeretettel a nő ruháit, amelyeket más férfiak kedvéért visel. Aztán ahogy száll felettük az idő, a látszólag elérhetetlen nő mindenét elveszti, a szabó élete viszont sikeres lesz. És ekkor váratlan dolog történik, a nő halálos ágyán újra megérzi az első találkozásuk varázsát.

A gyönyörű kurtizánba szerelmes szabó története a rejtett érintések, az ellopott pillantások rabságában élő, kiszolgáltatott, reményvesztett ember kálváriáját mutatja be. A félhomályban készülő női ruhadarbok fétistárgyakká alakulva utalnak a szavakkal el nem mondható vágyakra és álmokra. Wong Kar Wai a kortárs filmművészet egyik legizgalmasabbnak tartott alkotója, most sem csapja be a nézőket. Kiemelkedően többet nyújt a másik két filmmel szemben. Az elfojtott vágy, az elszigetelődés, az emlékezés, a városi környezetben élők magányossága azok a témák, amelyek eddigi filmjeit jellemezték, és ebben az alig félorás filmben is megtalálhatóak. A film stílusa tömör, ugyanakkor szomorú és mélabús. Az erotikum mint elérhetetlen vágy jelenik meg, az érzékiség fokozódik a képek sejtelmes hangultában, a zárt terek dinamikájában, ugyanakkor ez az érzékiség nem teljesedik be, és ez folyamatos feszültséget hordoz.

Michelangelo Antonioni - Steven Soderbergh - Wong Kar-Wai: Eros

Nagyjából egyenlő terjedelmű, ám teljesen különböző hangulatú kisfilmekből áll az Eros. A filmek közötti grafikus összekötő elemek alkotója Lorenzo Matto tti. A különböző hangulatú filmeknek a közös jellemzője a téma, mindháromban a nő egyfajta femme fatale, megkeseríti a férfiak életét. A Nő a szenvedések, a gyötrődések, a fájdalmak okozója. Felmerül a kérdés, hogy miért? Mi is a szerelem tulajdonképpen? A három film, három lehetséges válasz a végtelen sok közül ezekre a költői kérdésekre, kiegészítve egymás mondanivalóját és ugyanakkor egyedülálló moziélmény.

image_print


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.