Gárdos Péter 2005-ben készült filmje finom, vonzó szépség, akárcsak egy porcelánbaba. Igazán eredeti vonása, ami kiemelte a tavalyi Filmszemle alkotásai közül, az amatőrszereplők alkalmazása.
Rácpácegres lakosait Kecskemét környéki tanyasiak alakítják; ezek az arcok megtöltik a filmet természetközelséggel, Lázár Ervin mesebeli alakjait hús-vér emberekké formálják, akik valóban beszélik a tájszólást, és ráncaik is valódiak. A film epilógusa, amelyben az amatőr szereplőket saját környezetükben, rájuk jellemző tevékenységet folytatva látjuk, nem hitelteleníti a film fiktív világát. Épp ellenkezőleg: időtleníti a karaktereket.
Lázár Ervin három feldolgozott novellája a Csillagmajor című kötetből származik. A történetek középpontjában élet és halál átjárhatósága, a szülői és a házastársi szeretet, de legfőképp a Természet rendje áll, amely felett emberi hatalom nem rendelkezhet. Itt mindennek megvan a jól meghatározott helye és ideje. Tulajdonképpen borzalmas történetekről van szó: egy fiatal fiút kíméletlenül lelőnek, a halottak elporladnak, szeretteik az utolsó kézzelfogható emléktől, a földi maradványoktól is megfosztatnak, egy idős házaspárt, az összes falubelivel együtt eltávolítanak arról a helyről, ahol szerény életüket leélték. A porcelánbaba mégis „könnyű” film: belengi a csoda és a természet erejébe vetett hit.
Hötöle már önmagában is a természet csodája, kiválasztott, még nem ütött az órája, ezért a nagymamája egyszerűen lemossa róla a sebeket, ő pedig cseresznyemagokként köpi ki a töltényeket. A harmadik epizódban egy idős sváb házaspár – alig bicegnek – menekülésre szánja el magát a kitelepítő katonák elől. A rácpácegresiek bújtatják őket, de a gonosz Bederik Duri feljelenti a házaspárt. Pámer Konrádot és Hoffman Lizit azonban egyszerűen elnyeli a föld. Testük helyén élet sarjad, de zokogásuk nem múlik el addig, amíg a két növénypalántát nem temetik egy sírba a szülőfalujuk temetőjében. A második epizódban a tanyasiak vétkeznek: Csurmándiban, aki a Központból jött, egyenesen a Megváltót látják. Utasításainak megfelelően kiássák halottaikat, de másnap hiába várják a feltámadást, szél kerekedik, és a holttestek porrá válnak. A természet rendjét kísértették meg: megbolygatták a holtakat, ráadásul nem csak a két korán elhunyt gyermeket, hanem Barabás Juci idős anyját is Csurmándi „elejbe” helyezték. A két fiatal gyermek porce-lánbaba-holtteste mellett ott gömbölyödik az idős asszony pocakja.
A szereplők valós jelenléte és naiv játéka a csoda fenségességét groteszk elemekkel ötvözi. A klipszerű képi megoldások szintén groteszk humort csempésznek a filmbe. A porcelánbaba legalább annyira szól a filmről, mint a csodáról. Hötöle csodálatos magasugrását a gazdagok kertjében például alsó kameraállásból látjuk, különböző szögekből, többször egymásután vágva, mint egy sportközvetítésen. A film végig él a lassítás-gyorsítás eszközével: a kamera hirtelen ráközelít valakire, Hötöle versenyfutását az idegen katonával pedig lassítva látjuk. A kamera néha beolvad a tanyasiak közé, mintha egy lenne közülük, leskelődő pozíciót vesz fel, valakinek az arcéle mögül vagy álldogáló lábak közül lát rá a világra. A nagy magyar puszta hagyományos (jancsói) bemutatásától eltérő képi világ jól működik, a filmes trükkök nem hatnak modorosnak, a csoda részeivé válnak.
