Apa : Anya

Duncan Tucker: Transamerica

A biológia által létrehozott nemi kategóriák olyan keretei az életünknek, amelyek sokszor rengeteg problémát okozhatnak, bár azt hiszem nem a fehér-heteroszexuális-férfi beszélő pozíciójából a legfontosabb ezt artikulálni, mivel a társadalom számára ez a legelfogadottabb: az uralkodó nézőpont és beszédmód. A test az utóbbi évtizedekben az emberek figyelmének középpontjába került, hiszen azáltal, hogy minden átalakíthatóvá vált, eltűnni látszanak a határok férfi és nő, illetve az azonos neműek között is.

A rendező, Duncan Tucker komoly erőket megmozgatva elgondolkodik a kérdésről, de mégsem meri drámaként elmesélni a történetet, hanem marad felszínes és humoros, ami miatt megint ellehetetleníti annak a lehetőségét, hogy végre megismerhessünk egy fősodorba ritkán bekerülő témát (ezzel ellentétben Almodóvar transzvesztita és transzszexuális történetei humorosak és mélyebbek).

Duncan Tucker: Transamerica

Az utazás és az identitásváltozás összekapcsolása egy közhelyes road movie-t indít be, így a Transamerica első jelenete után nem ér senkit sem váratlanul a történet befejezése. A figyelmet egyedül Felicity Huffman színészi játéka köti le, aki a férfiból nővé alakuló főszereplőt játssza hihetetlen érzékenységgel. Bree a végső műtétére váró transzszexuális, akinek egyetlen és legfontosabb célja, hogy teljesen nővé válhasson, mellét, arcát már megcsináltatta, a hangján még dolgozik. Élete a köztességben zajlik, abszurditása, hogy a nemi szerve ugyanúgy probléma férfiként és nőként mindaddig, amíg állítólagos fia, Toby fel nem hívja. A végig fátyolos tekintettel és kósza hajtincsekkel operáló jellegtelen fiatal srác Breehez hasonlóan szintén a személyiség kialakításán fáradozik, bár kevésbé sikeres, pornófilmes álmait mégis eléri. Szerepe, karaktere és cselekedetei sokszor motiválatlanok, kevés egy színésztől, hogy hasonlít Johnny Depphez és Leonardo Di Caprióhoz.

Duncan Tucker: Transamerica

Bree felkerekedik, fogja az összes pink és püspöklila ruháját, hogy pszichiátere nyomására találkozzon addig nem ismert gyermekével, aki prostitúció és kábítószer-birtoklás miatt ül börtönben. Találkozásuk váratlanul egy autóba sodorja őket, amellyel keresztülutaznának Amerikán – ez külön alműfajt jelenthetne a road-movie-n belül.

Duncan Tucker: Transamerica

A lineáris elbeszélést a műfajnak megfelelően meg-megszakítják különböző betéttörténetek, amelyek a szereplők jellemének megrajzolásán kívül egymáshoz fűzödő viszonyukat hivatottak ábrázolni, mint a fiú mostohaapjának megkeresése, a hippi autóstopos, Toby orális pénzszerzési akciója, vagy Bree szüleinek felkeresése. Az utazás során Toby megkedveli a keményen konzervatívnak tűnő Breet és viszont, majd nagy veszekedések jönnek, hogy később tisztázódjanak az addig kínosan elrejtett részletek: a nő férfi, aki valójában a srác apja.

Duncan Tucker: Transamerica

A történet középpontjában álló transzszexuális Bree élete legörömtelibb pillanata előtt áll, mindent engedélyeztek a végső beavatkozáshoz, nincs már semmilyen akadálya, hogy nő legyen, kivétel az, hogy apa lett. A váratlan és számára elképzelhetetlen szerep és kihívás rákényszeríti, hogy tisztázza addigi életét környezetével, illetve szembenézzen önmagával. A film alatt eljutunk a férfi nővé alakulásának végső állomásához, amikor a fallogocentrikus világunk éltetője csak hiányában van jelen, amitől e filmben mindennél jobban igyekeztek megszabadulni: a farok határozza meg világunkat, értelmezéseinket, tapasztalatainkat.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.