Magas sziklák, havas táj, kis kunyhó, zúzmarás fák. A svájci Alpokra emlékeztető csendélet, magashegyvidéki táj. Ez az egyik oldal. A másikon egy kis erdélyi falu, Torockó, a környék legmagasabb pontja valójában az alig 1170 méter magas Székelykő. Január 10–13. között 80 osztrák–magyar első világháborús honvéd, 8 olasz katona és mintegy 50 filmes szakember foglalta el a Székelykőt és a falu határát.
A Kolozsvártól alig 65 kilométerre levő település négy napig forgatási helyszíne volt Nemes Jeles László fiatal magyarországi rendező második kisjátékfilmjének. A korhű egyenruhában és fegyverekkel felvonuló olasz és osztrák–magyar, első világháborús katonák a kis díszletház környékén valóban monarchia korabeli hangulatot teremtettek. Viszont néhány méterre mindettől a fahrtsínek, a kamerakocsi, mikrofonok és lámpák leplezték le a filmkészítőket.
A rendező Nemes Jeles László saját forgatókönyve alapján fogott hozzá a film előkészítéséhez még októberben, amikor több lehetséges hegyvidéki helyszínt megnézett Romániában, Szlovéniában és Ausztriában. Végül Torockóra esett a választása, az első helyszínre, ahol Erdélyben jártak. A látvány és a hely nyugodt kisugárzása a rendezőt visszahozta az Alpok szikláira emlékeztető Székelykőhöz.
Erdély Mátyás operatőrnek nem volt könnyű dolga az egysnittesre tervezett kisjátékfilm képi világának kitalálásakor. A falu is közel volt a kiválasztott sziklás helyszínhez, ezért a technikai terepszemlén a gyártásvezető, Taschler Andrea is elfogadta a kisfilm leendő forgatási helyszíneként, annak ellenére, hogy a kutyák állandó ugatása kissé elbizonytalanította a hangmérnököt. Egy faház hiányzott még a különleges tájból, viszont Brill Péter építész tervei már az első technikai helyszínelésen elkészültek. Több héttel a forgatás előtt a szomszéd falu műhelyében, Torockószentgyörgyön elkészítették a ház oldalfalait. Néhány nappal a stáb megérkezése előtt viszont már fönt a helyszínen várta készen, padlóval, tetővel a színészeket, a főszereplő két barátot, egy olasz (Karel Dobry cseh színész) és egy magyar (Tompa Ádám színész) katonát. A filmbeli történetben kettejük barátsága régóta tart, és a kis faházban ellenséges hadseregek katonáiként találkoznak.
A gyártásnak nehéz feladatot jelentett a technikai feltételek megteremtése a havas emelkedőn. Ennek ellenére még mobil wc-k is felkerültek a helyszínre, együtt a teljes technikával, a gázpalackokkal működő hőfúvokkal.
A falu apraja-nagyja a forgatásra figyelt azon a hétvégén. Mindenki hallott a környéken a filmesekről, hiszen a 90 statisztát a környékről – Tordáról, Várfalváról, Nagyenyedről, Torockószentgyörgyről és Torockóról – toborozták.
Egy kisjátékfilm forgatása talán sokkal több odafigyelést igényel az előkészítés fázisában, mint egy nagyjátékfilmé, főleg akkor, ha egysnittesnek készül. Minden egyes másodperc ki van találva. Nem lehet kihagyni vagy másképp vágni a képeket annyira egyszerűen, mint egy nagyjátékfilm sokkal több jelenete esetében. A két férfi a völgyből a munkacíme ennek a kisjátékfilmnek, amely közel 50 filmest mozgatott meg a négy forgatási napon és a több mint kéthónapos előkészületek alatt. A négy legizgalmasabb nap rövid összefoglalóját nem könnyű megírni, hiszen nagyon sok minden történt nap mint nap az egyetlen cél, a film létrejötte érdekében. A hangulat felszabadult, mégis fegyelmezett légkörét a szikla komoly méltósága is megalapozta a tiszta hófehér téli tájjal együtt.
1. nap – Az érkezés
Kora reggeltől folyamatosan érkeztek a stábtagok. Külön teherautó a technikának, külön teherautó a jelmezekkel. Újabb kis teherautó a fegyverekkel. Ez utóbbi a helyi rendőr érdeklődését is felkeltette, aki azonnal kihívta a megyei szakértőket – attól félt, hogy hatalmas mészárlásra készülnek a fiatal filmesek a Székelykő tövében. Azonban ahogy megérkeztek a gyulafehérvári szakemberek, és látták, hogy csak színházi kellékfegyverekről van szó, amelyek lőtárában csupán vaktöltény fér el, mosolyogva engedélyt adtak a fegyverek használatára. A torockói polgármester és hivatala is mindenben támogatta a forgatást. Öltözőként a hivatal dísztermét, a statiszták vacsora-helyszíneként pedig a kultúrház nagytermét kapta meg stáb a falutól.
Első este a csillagos ég a már megérkezett stábtagokat a falu felfedezésére csalogatta, és érdekes módon sötétedés után mindenki a főhadiszállás ebédlőjében kötött ki, ahol éjszakába nyúló, felszabadult mulatozás kezdődött, mindenkivel feledtetve a reggeli fél hatos ébresztőt.
2. nap – Kiköltözés a helyszínre
Hajnali 6-kor reggeli. Álmosan hallgattam a rendezőasszisztens walki-talkiból egyre gyakrabban felsercegő, sürgető szavait. A különböző panziókban elszállásolt stáb lassanként szállingózott a főhadiszállásra, ahonnan a sötét ellenére már indultak is föl a helyszínre a különböző technikai berendezésekkel, kellékekkel. A délelőtt többnyire pakolással telt. Egy traktor nem bírta fölhordani a technikát, többször elakadt a hóban. De a falubeliek nem adták fel, újabb traktor érkezett, szintén hólánccal ellátva. A két traktor együttes erővel kora délutánra végzett a teljes felszerelés fölhordásával. Eközben a rendező a házban próbált a két színésszel, a helyszíntől néhány száz méterre pedig az olasz katonáknak öltözött statiszták kiképzése zajlott. Egy percre sem volt megállás, sőt áramszünet sem, miután az agregátor teherautóját is fölhúzta a traktor a hegyre. Ahogy minden fönt volt a hóban, a fahrtmester, Tóth János azonnal hozzá is kezdett a fáhrtsín összerakásához. A világosító technikusok a házat vették birtokba. Nagyon rövid idő alatt próbára készen állt a stáb. Az első asszisztens, Kádár László vezényszavaira HD-rekorderrel fölvették az első próbákat.
A téli forgatások hátránya az, hogy nagyon rövid az az idő, amikor megfelel a fény a filmezéshez. Mire vége lett az aznapra tervezett feladatoknak, már sötétben kellett összepakolni a fontosabb dolgokat, és megvárni az éjszakai őröket. A vacsoránál aggodalmakkal tele készültek százával a szendvicsek a következő napra stábnak, statisztáknak egyaránt. De ezen az estén sokkal korábban takarodót fúj a társaság, hiszen az egész napos havas napsütésben való munka mindenkit alaposan elfárasztott.
3. nap – Első próbanap a statisztákkal
Még korábban kellett kelni, mint előző nap, hiszen érkeztek az 5-kor Tordáról és Nagyenyedről elindult statiszták, közel 90 ember. A statisztafelelősök kissé aggódtak, hogy a korai indulás hány jelöltet marasztal mégis otthon, de végül majdnem minden jelentkező eljött. Őket első világháborús egyenruhába bújtatni, fegyverekkel ellátni sem volt könnyű feladat. Hosszú sorokban kígyóztak a diákok, fiatalok, idősebbek a polgármesteri hivatal díszterme előtt. A katonai szakértővel a helyszín közelében elkezdődött a kiképzés. A terepjáró 15-ször fordult, mire minden kellék ismét fent volt a helyszínen. Délutánra sikerült néhányszor felvenni egy snittben az egész történetet.
Az egész napos erős napsütés csak abból a szempontból volt előnyös, hogy dél körül senki sem fázott a hegyen. A 35 mm kamera, a dolly-s kamerakocsi finom mozgásait sikerült hamar összhangba hozni a rendező akaratával, azonban kiderült, hogy a vakító napsütés miatt csak reggel és késő délután tudnak hasznos anyagot felvenni. Éhesen, szomjasan, de mégis kicsit megnyugodva mentünk le a hegyről, mert már biztos volt, hogy egy éjszaka alatt nem fog az egész hó elolvadni, minden előrejelzés ellenére. Újabb szendvicskészítő este következett, amibe már az olasz katonákat alakító statiszták is csatlakoztak, miután a kedélyek a vacsora után kissé lecsillapodtak. A környékről érkező statisztáknak szokatlan volt a filmezés határtalan ideje, hogy sokszor kellett ugyanazt a mozgást megismételjék, és főleg a technika átállással járó türelemre nem voltak felkészülve. Este már nem kellett a stáb egyetlen tagját sem ágyba küldeni.
4. nap – A forgatás
Sokkal nyugodtabban kezdődött a reggel. A feladatok mintha maguktól megoldódtak volna, a stábtagok sokkal gyorsabban összeszedték magukat, mint korábban. Az utolsó napon a két producer, Muhi András és Havas Ágnes is meglátogatta a forgatócsoportot. Már mindenki tudta a feladatát, igaz, valamivel kevesebb statiszta érkezett a helyszínre, mégis a kitűzött órákban sikerült felvenni a tervezett jeleneteket. Készültek a közeliek is, a korábban lepróbált hosszú snitt mellett délelőtt, amíg nem sütött a házra a nap, valamint késő délután, miután eltűnt a szemközti domb mögött, viszont még elég erősek voltak a sugarai ahhoz, hogy a Székelykőt megvilágítsák. A csatajelenet lövöldözései megzavarták a vasárnapi csendet a déli harangszó előtt.
Nagyon sok helybeli volt kíváncsi a stáb munkájára. Őket két biztonsági őr irányította arra a helyre, ahonnan jól láthatták az eseményeket, és a filmeseket sem zavarták. A rendezőasszisztens vezényszavai után már mindenki tudta a feladatát. A statiszták tízszer is megismételték a menetelést, miközben az olasz katonáknak öltöztetett fiúk órákat feküdtek a hóban. Mintha egy festmény lett volna. Néhány fekete folt a fehér táj csendjében, a sok sötét durva egyenruha a puha fehér hóban. A lánctalpas traktor déltől hordta le a hegyről a már nem kellő technikát. Fél ötkör készen volt az összes felvétel. Hatkor pedig már mindenki a záró vacsoránál ült, megkönnyebbülve, hogy elkészültek a tervezett felvételek. A hó sem olvadt el, pedig naponta nagyon sokszor kellett szegény meteorológusoktól megkérdezni, hogy milyen idő lesz másnap, vagy épp akár aznap délután.
A forgatás után már mindenki fáradtan csak a hazaútra tudott gondolni, hiszen nemcsak a hegyre való feljutás járt nagy megerőltetéssel, hanem a sok ember egységes irányítása mellett a technika ördöge is megjelent. A kamera becsípte az első tekercset. Egyetlen éjszaka alatt érkezett a pótkamera. A rendőrök aggodalma, a statiszták türelmetlensége jellemezte ezt a napot. Az összeforrott gyártási csapat mindent megtett a háttérben, a rendezőnek csak a filmjére kell figyelnie. Úgy érzem, négy olyan nap volt, ami alatt nagyon sokat lehetett abból látni és tanulni, hogy mit jelent egy igazán komoly stáb, egy olyan forgatás, amely nem egyetemi költségvetésből készül, maximális odafigyeléssel és szakmai jelenléttel. Az őszi fesztiválokon remélhetőleg már a kész alkotást is meg lehet majd nézni.
