Hlavaty Tamás

/ / /

· írta

És mégsem mozog a Föld!

Török Ferenc: Koccanás

Kritika

A Moszkva tér rendezője új, izgalmas ösvényre terelte pályafutását, és bár filmje nem tökéletes, innovatív attitűdje mindenképp dicséretet érdemel. A Spiró György műve alapján készült, szinte fillérekből összehozott tévéfilm egyszerre méregerős társadalmi kórkörkép, szituációs játék, rendhagyó formai kísérlet és fájó görbe tükör.

Ha egy film ugyanazzal a jelenettel végződik, amivel indult, az általában nem sok jót sejtet, hiszen bármi történt is a kettő között, az nyomtalanul múlt el és semmilyen hatást nem gyakorolt a történésekre. A Koccanás ilyen, így az idő filmjévé válik, ami egy olyan kilátástalan pillanatot örökít meg, ami már hosszú évek óta nem bír elmúlni.

Török Ferenc: Koccanás

Egy hatalmas közlekedési dugóban vagyunk Budapest egyik leélt szegletében. A hely igazából nem is fontos, hiszen bármelyik sarkon játszódhatna a film, és a valóságban sajnos rengeteg sarkon le is játszódik. A szereplők ebben a kényszerhelyzetben kénytelenek kimászni gépjárműveikből, melyek mintha köldökzsinórként kötnék őket a „civilizált” világhoz. Különböző karaktereket ismerhetünk meg, akik között furcsa alkalmi kapcsolatok szövődnek, a felfogásbeli különbségek azonban megannyi konfliktust szülnek, a kasztok közti szakadékot pedig még a közös probléma sem tudja áthidalni.

A Koccanás kis helyen játszódik, sok szereplővel. Török Ferenc úgy csavar ezen a szituáción, hogy a nyüzsgést pillanatokká merevíti, miközben ugyanúgy halljuk a dialógusokat, mintha minden a normális kerékvágásban menne. Az aktorok élő szobrokká dermedve fejezik ki egy-egy jelenet lényegét, mondanivalóját, amíg a kamera komótosan körülszaglássza őket, megfigyelve minden egyes arcukra fagyott érzelmet. Ez persze komoly színészi kihívás, de kivétel nélkül mindenki helyt áll ebben a szokatlan feladatban. Jegyezzük meg, hogy a szereplőknek nincs is nevük, csak foglalkozásuk, ami remekül demonstrálja, hogy nem is szubjektumokat látunk, hanem magatartási formákat, emberi viselkedés-modelleket.

Török Ferenc: Koccanás (2)

A Moszkva tér rendezője új, izgalmas ösvényre terelte pályafutását, és bár filmje nem tökéletes, innovatív attitűdje mindenképp dicséretet érdemel. Ahogy a Koccanás hang-, illetve képi világa is, hiszen aprópénzből sikerült egy figyelemre méltó tévéfilmet összehozni, ami ráadásul egy mélyebb értelmezési síkon is remekül működik. Sajnos ez a vizuális „merevség” a rövid játékidő ellenére sem olyan lebilincselő, mint a mű elején, valamint néhány jelenetben a Nyugattól való elmaradottság hangsúlyozása is erősebbre sikerült a kelleténél, de mást nem igazán lehet a mozgókép fejéhez vágni.

Török Ferenc: Koccanás (3)

Ahogy már a cikk elején is említettem, a Koccanás az idő filmje. Ebben az egyszerűnek látszó szituációban rendkívül fontos szerep jut mind a múltnak, mind a jelennek, mind a jövőnek. Az egyik legemlékezetesebb jelenetben a szereplők egymás mellett állva nézik az üres focipályát, ahol reflektor- és hangszórópróba zajlik. A mikrofonból Szepesi György hangja hallatszik, aki épp az aranycsapat meccsét közvetíti a maga utánozhatatlan módján. Az eset után mindenki összeül, és az elmúlt időkről kezd beszél. Úgy tűnik, ez az egyetlen dolog, ami összekapcsolja az elfásult embereket: a közös, dicső múlt, ám ez az intim pillanat is csak addig tart, amíg a valóság el nem feledteti velük az egészet. A jelen sokkal kiábrándítóbb, hiszen mindig szembesülünk vele: igazából az egész film a kilátástalan jelenről szól. Ami pedig az eljövendőt illeti: hiába mondogatják, hogy a „jövő elkezdődött”, a kelet-európai aszfaltdzsungel túlélőinek az csak egy nagyon távoli, utópisztikus álom. Ez a két, plázákban szocializálódott fiatal anyuka képében jelenik meg nagyon markánsan, akik majd a maguk retardált módján nevelik fel a következő, még ennél is értékvesztettebb generációt.

Török Ferenc: Koccanás (4)

A film végére a reményt adó szerelmi szál is eltűnik, marad helyette nagy adag gonoszság, amivel saját nyomorúságukat kompenzálják a hősök, akik viselkedésükkel kiválóan szemléltetik, hogy csak marionettbábuk a morális enyészés színpadán. A film kezdő képsorai alatt még nem értjük, hogy ki az a titokzatos valaki, aki tévéképernyőkön lesi az egymásba szaladt autókat, a végén pedig már nagyon is jól látjuk, hogy ő egyfajta „rendszergazda”, aki valaha valószínűleg megtervezte ezt a mókuskereket, most pedig hideg távolságtartással szemléli, hogy mi lett belőle. A Koccanás nagyon is apokaliptikus film a maga módján. Egy kedd délutáni szürke apokalipszist mutat be.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Koccanás

Koccanás

Magyar filmdráma, televíziós, vígjáték, 2009. Rendező: Török Ferenc. Szereplők: Anger Zsolt, Bánsági Ildikó, Elek Ferenc, Gáspár Sándor, Ónodi Eszter.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    6/10
  • A látogatók szerint
    6 · 11 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film