Sokkal nagyobb dorgálást érdemelnek azok a filmek, melyek biztosra mennek, és kizárólag jól bevált klisékből építkeznek, mint az egyedi elgondolású, ám mégis félrecsúszott darabok. A Vakító fehérség sajnos az első kategóriába tartozik, ezért nem csoda, hogy fagyos fogadtatásban részesül.
A film főszereplője, Carrie Stetko (Kate Beckinsale) egy halmozottan hátrányos helyzetű nőszemély. Nem elég, hogy múltja elől a világ legkíméletlenebb helyére, az Antarktiszra menekül, ott még egy szövevényes gyilkossági ügybe is belecsöppen pár nappal a kiérdemelt hazautazása előtt.
A bonyodalom egy szétroncsolt hulla felbukkanásával kezdődik. Mivel Carrie az egyetlen zsaru a Föld ezen elhagyatott pontján, kénytelen beleásni magát a nyomozásba, ami a dolgok előrehaladtával egyre durvábbá válik. Szerencsére segítője is akad, az ENSZ ugyanis a helyszínre küld egy titkosügynököt, Robert Pryce-t (Gabriel Macht), hogy szaglásszon körbe az egyre szaporodó hullák háza táján. Bár a rendőrnő nem igazán bízik újdonsült társában, kénytelen elfogadni a segítséget, mert a játék immár nem babra, sokkal inkább ujjakra megy.
A rendkívül fagyos hangulatú képregény alapján készült filmet eredetileg a Columbia vitte volna a vászonra Reese Witherspoon főszereplésével, de az elhúzódó előkészületek miatt a megfilmesítési jog átvándorolt a Warner égisze alá tartozó Dark Castle Entertainmenthez. A rendezői székbe az a Dominic Sena ülhetett, aki a feledhető Kardhal és Tolvajtempó filmeket is jegyzi, a hősnő szerepét pedig „szöszi felügyelő” helyett a bájos Kate Beckinsale és a segge kapta.
Ha már a hátsó fertálynál tartunk, álljunk is meg egy pillanatra. A film elején ugyanis, egy érdektelen, helyszínt bemutató hosszú beállítást követően rögtön a főszereplőt látjuk, amint szép lassan alsóneműre vetkőzik, elegánsan bepucsít1, majd aláveti magát a tisztálkodási procedúrának. Mindamellett, hogy sok nézőnél ez lesz a film legizgalmasabb pillanata, remekül jellemzi is azt. A Vakító fehérség ugyanis tele van felesleges jelenetekkel, melyek egyáltalán nem illeszkednek a történetbe, dramaturgiai szerepük sincs, csak úgy vannak, mert egy thriller megkívánja, hogy legyenek. Kell egy feszült közjáték? Legyen. Szükség van a drámai szál kihangsúlyozására? Legyen. Kell egy nézőre mosolygó női fenék, szűk szekond plánban, csak mert néhány kanos pasi kizárólag ezért nézi meg a mozgóképet? Naná, hogy legyen!
Sajnos a koncolás korántsem ért véget, ugyanis Dominic Sena munkája csak úgy hemzseg a rossz megoldásoktól. Itt van például a filmtörténelem egyik legbénább gyilkosa, aki egy olyan csákánnyal üldözi a „jégmezők lovagjait”, amit 10 éves gyakorló hegymászók használnak a három méteres műanyag mászófalon. Aztán üresjárat is van bőven, főleg a film első felében, a flashbackeket megelőző nevetséges grafikai megoldásokról nem is beszélve.
Már az első félórában végigkövethetünk egy undorító boncolást, ami az X-aktákat juttatja eszünkbe, a titokzatos repülőgépen való helyszínelés pedig olyan bugyutára sikerült, hogy egy sima NCIS-epizódba sem férne be. És végezetül érdemes megfigyelni, milyen erőszakosan próbálja a rendező a szánkba tolni a létfontosságú információkat. Persze, álomgyári mainstream moziról van szó, ahol még mindig érvényben van a fontos mozzanatok háromszoros kihangsúlyozása, de az elmúlt pár évtized alatt a nézők felfogása is fejlődött annyit, hogy nem kell az egyértelmű fordulatokat óvodás módon egy csomószor a képünkbe vágni. A poént nem lövöm le, de érdemes a hullatárolóban zajló finálénál megfigyelni a végső fordulat tripla kihangsúlyozását.
S hogy valami jó is maradjon a végére: van pár szép tájkép és izgalmas pillanat a filmben, továbbá egész jól működik a kettős motiváció. A hősnő amellett, hogy egy bűntényt szeretne megoldani, picit önmagával is harcban áll, mivel olyan dolog történt a múltjában, ami elbizonytalanította abban, hogy érdemes-e ezt a hivatást folytatnia. Most a sors teszi őt próbára, hogy kínkeserves küzdelem árán visszanyerje önmagába vetett hitét – de ennyi nem elég a film üdvösségéhez. Így a Vakító fehérség kihagyott ziccer, de szerencsére egy tét nélküli meccsen.
1 pucsít: Hátát homorúvá formálva hátsó felét kitolja, mint a screenshoton.
