„Ez a film tulajdonképpen csalás, mert igazából 7 kisfilmet látunk. Elkészültek a történetek, aztán elkezdtem velük sakkozni” – mesélte Szabó Simon, a Filmtettfeszt utolsó napján vetített Papírrepülők rendezője. A laza hangulatú közönségtalálkozón vele, Czomba Albert operatőrrel, vágóval és Antal József színésszel Csoma Emőke és a közönség beszélgetett.
Simon, két rövidfilmed után ez az első nagyjátékfilmed. Mi vett rá arra, hogy nagyjátékfilmet készíts, és honnan jött a Papírrepülők ötlete?
Nagyon régóta szerettünk volna nagyjátékfilmet készíteni. Amikor megírtam a kisjátékfilmek forgatókönyveit, azok mindig sokkal több történetet tartalmaztak, sokkal masszívabb lett az anyag, mint amennyit egy kisfilm megbír, ezért sok jó dolgot ki kellett vágni, hogy kisjátékfilm készülhessen belőlük. Nagyjátékfilmre sosem volt pénzünk, ezért 30–50 perces forgatókönyvek készültek.
Honnan kaptatok akkor támogatást a nagyjátékfilm elkészítéséhez?
A támogatást Csáky Attilának, a producerünknek köszönhetjük, ugyanis ezt a filmünket sem támogatta az állam. Mivel egyik kisjátékfilmünk tavaly díjat nyert a magyar Filmszemlén, járt nekünk normatív támogatás, amire már nem kell pályázni, hanem egyből odaadják. A producerünknek is volt egy normatív támogatása egy előző nagyjátékfilmjéből, a Temetetlen halott című filmből. Mindent összevetve volt már vagy 5 millió forintunk, amivel már el lehetett kezdeni a forgatást. A producer emellett szerzett még baráti támogatást, és saját zsebből is támogatta a filmet. Ezen kívül segítettek még nagy cégek is anyagokkal, például a Nike, a Zone, a Kodak Magyarország KFT nyersanyaggal, és támogattak utómunka, hangmunka, eszközbérlés terén is. Végül a Papírrepülők 12 millió forintból készült, ami filmes viszonylatban nagyon kevés ahhoz képest, hogy általában egy kis költségvetésű filmnek körülbelül 100 millió forint a költségvetése.
A filmben is feltűnik, és itt a karodon is nagyban látható az Afterjka. Mit takar ez a szó?
Hát ez a mi csapatunk. 7 éve elkezdtünk egy kis handycammel filmezni, és eldöntöttük, hogy mi majd egyszer filmesek szeretnénk lenni.
Ez azt jelenti, hogy egyikőtöknek sincs filmes végzettsége?
Nincs. Albert elvégzett egy segédoperatőri tanfolyamot, és járt még Illés György operatőrhöz magántanítványként. Nekem érettségim van, de csak azért érettségiztem le, hogy felvételizhessek a színművészetire, ahova végül egyikünket sem vették fel. Mindent úgy tanultunk, hogy folyamatosan csináltuk.
Téged egyébként színészként lehet inkább ismerni, szerepeltél a Moszkva tér és a Zuhanórepülés című filmekben is. Milyen ezek után a váltás, az átülés a rendezői székbe?
A Moszkva tér volt számomra az a film, amelyben nagyon éreztem, hogy ki szeretném próbálni a másik oldalát is a dolgoknak. Nagyon jó a váltás. Azért szeretem jobban a rendezést, mert nem csak azt csinálom, amit „rámírtak”. Ha megfigyelitek a stáblistát, abban az szerepel, hogy kik készítették a filmet és kik szerepeltek a filmben, de nem írtunk ki titulusokat. Éppen azért, mert ez egy nagyon erős baráti kollektíva. Például Joci is, annak ellenére, hogy ő játssza a filmben az egyik szerepet, minden egyes forgatási napon reggel kelt velünk, és segített pakolni. Mindenki több feladatot látott el. A rendezést meg a színészkedést most már egy kalap alá veszem.
Ezek szerint akkor a filmbeli szereplők ismerősök meg barátok, azaz amatőr színészek?
Igen. Egyetlen igazán profi színész játszik a filmben, Znamenák István. Ő például játszik a Megáll az idő című filmben is, nagyon erős és profi színész.
A filmben nagy hangsúlyt fektettetek a zenére is, és ha jól tudom, te DJ-ként is tevékenykedsz. Ez mit jelent?
Igen, DJ-skedek is. A 90-es éveg végétől drum and bass és jungle zenét játszom, de írok is zenét, a filmben több zeneszámot is én írtam. Ebből kifolyólag ismerem ezt a szubkultúrát, illetve több zenészt és producert is, akik már nemzetközileg elismert figurák. Őket kértem meg, hogy egy-két zenéjüket használhassuk, de amit meg kellett írni hozzá, azokat én írtam meg.
Nem értettem, hogy miért verekedett össze a két banda a filmben. És hogyan oldottátok meg a verekedős jelenetet? – kérdezte valaki a közönség soraiból.
Hát ez nagyon egyszerű, ugyanis a skinheadek utálnak mindenkit, aki nem fehér, és a breakesek nagyon jóban vannak mind a négerekkel, mind a cigányokkal, és ilyen közösségekben ez folyamatos ellentéteket szül. Ez is egy önéletrajzi ihletésű jelenet volt, mi ugyanis elég sokat verekedtünk a 90-es évek közepén skinheadekkel. Nagyon örülök, hogy kérdés az, hogy miként oldottuk meg, mert ez azt jelenti, hogy jól sikerült. 2 napot próbáltunk erre a jelenetre egy teremben, és az összes skinhead a filmből küzdősportoló. Megkértük a bunyósokat, hogy nyirassák le a fejüket kopaszra és Kivés György, elismert kaszkadőr-szakértővel betanulták a koreográfiát.
Albert, milyen volt életed első nagyjátékfilmén operatőrként és vágóként dolgozni?
Jó volt, hosszú volt. 23 nap alatt forgattuk a filmet, és minden nap 14 órákat dolgoztunk. Nagyon fárasztó volt, és az volt az egészben a legnehezebb, hogy mindent nekünk kellett megcsinálni: például a világosítást is, elhozni, összerakni a felszereléseket. Folyamatosan szervezni, dolgozni kellett, úgyhogy az már pihenés volt, amikor csak az operatőri munkára lehetett figyelni. De azért voltak olyan jelenetek is, amit vagy húszszor is fölvettünk. Például amikor a lányok kirohannak a boltból. Fárasztóbb, mint egy kisjátékfilmet végigforgatni, de nagyon élveztem.
Állványt szándékosan nem használtatok? – tette fel a kérdést valaki a közönségből.
A felvételek mind egysnittesek, ezért ha állványt használunk, unalmassá válik a film, mert egy szögből nézzük végig a jelenetet. Ezért úgy döntöttünk, hogy legyen ez egy dokumentarista film, legyen benne kézikamerázás, éljen együtt a kamera a szereplőkkel. Koncepciószerűen bevállaltuk azt, hogy ha szaladnak a szereplők, szaladjunk utánuk – válaszolt a rendező.
Miért nem szabadítottátok fel a film végét azzal a megoldással, hogy a végén összefutnak az eseményszálak?
Szándékosan alakítottam így a cselekményt, már amikor a forgatókönyvet írtam, mert sok olyan filmet láttam, amiben a végén találkoznak az eseményszálak. Azt akartam, hogy egy kicsit kiszámíthatatlan legyen a film a nézők számára, és hogy több vége legyen a filmnek. Gyakorlatilag ez egy csalás, mert igazából 7 kisjátékfilmet látunk, melyeket egyetlen koncepció köt össze: nagyvárosi fiatalokról szólnak.
Van-e koncepció a filmecskék sorrendjében?
Elkészültek a történetek, és elkezdtem ezekkel sakkozni. Két koncepcióhoz ragaszkodtam a filmet illetően. Az első az, hogy egysnittes jelenetekből álljon össze a film, a másik pedig az, hogy mikor felállítottam egy sorrendet, akkor az ismétlődjön, hogy ne legyen összevisszaság. Decemberben megjelenik a DVD, és egy olyan softvert szeretnénk feltenni rá, hogy a jeleneteket lehessen randomizálni, illetve mindenki saját maga összeállíthassa a neki tetsző történetet.
Van-e következő filmtervetek?
Van, most adtuk be a pályázatot az MMKA-hoz, de valószínűleg megint nem kapunk támogatást. 2 év múlva nyáron szeretnénk forgatni, csak az a nehéz benne, hogy ehhez is pénzt kell szerezni. Még nem árulok el semmit a filmről, reméljük majd meglátjátok. Szeretnék klasszikus felállásban forgatni, és olyan filmet készíteni, amelyben egy történetet az elejétől a végéig végigvezetek.
