„Tündérmese az ezredforduló Budapestjének egyik legkevésbé sem romantikus szegletéből" – harangozza be a filmet az ismertető. Nehéz azonban tündériként felfogni ezt a sötét, tipikusan hollywoodi motívumrendszerre épülő krimit.
A főszereplő Theo éppen a börtönből szabadul, és váltig erősíti egykori cellatársának, hogy sosem kerül oda vissza. Nagyot téved viszont az, aki úgy képzeli, ez a kijelentése a helyes útra térés szóbeli kifejezője. Bár nem tudjuk meg soha, miért került a hűvösre – nem is lényeges ez az információ –, szabadulása utáni „zuhanórepüléséből" erre könnyen következtethetünk.
Theo ízig-vérig drogkereskedő, azt mondhatjuk, igazán ügyesen végzi a „munkáját". Régi kliensei még mindig számítanak rá, barátai csodálják és segítik az új üzletekben, a nők körüldongják, és Igor, az ukrán maffiózó is kitűnő üzleti ajánlattal kecsegteti. Ráadásul találkozik egy „angyallal" is – aki úgy tűnik, percig sem illik a züllött alvilágba, ám épp e különössége és (látszólagos) ártatlansága miatt veszélyes is. Ő lenne a femme fatale – kár, hogy Baranyai Verának nincs olyan ereje a vásznon, mint egy Rita Hayworthnak –, könnyen kikövetkeztethető, hogy ő lesz a főszereplő veszte, hiszen Igor „testvére" nem lehet teljesen független bátyja üzleteitől. És valóban, Theo miatta megy bele a nagyon sok pénzzel, ugyanakkor rengeteg kockázattal járó drogüzletbe: hogy a lányt kiszabadíthassa Igor zsarnoksága alól. Az erős idegen akcentussal beszélő, kegyetlen humorú Igor viszont három dologban nem ismer tréfát: a lopásban, a köpésben és a húgában.
Kicsit film noir-ra emlékeztető logikai gubancokkal bonyolódik a cselekmény, amelyben hazudnak és csalnak, ütnek, aztán köpnek, és persze szerelmesek és csalnak vagy megcsalatnak. A feszültség jelentős forrása az, hogy a néző pontosan értesül mindenről, ami Theora vár – csak ő nem sejt semmit arról a jövőről, amely felé megállíthatatlanul sodródik. És valóban: sosem fog visszatérni a zárkába, bár egy ilyen zuhanórepülés után happy end nem létezik.
Megvan ebben a filmben minden, ami egy hollywoodi krimihez kell: börtön, arab–ukrán–magyar drogmaffia, korrupt rendőrök, csinos nők és szex (egyik-másik jelenet nélkülözhető is lenne), autós üldözés, ökölcsapások, pisztolypárbaj és vér. Mindez tökéletesen előrelátható sorrendben keveredik, a jelenetek mégis feszesek, az események pattognak. Novák Erik filmjét azonban a színészi játék teszi különlegessé. A Zuhanórepülést nézve mindjárt érthetővé válik, miért lesz Nagy Zsolt Shooting Star idén Berlinben. Az ő alakításában a főszereplő markáns egyéniséggé, emlékezetes figurává válik, fellépésével uralja a vásznat. Hasonló ereje talán csak a beszélő szemű Gryllus Dorkának van, aki Theo félretolt barátnőjét, Melindát kelti életre drámai erővel, mégis dísztelen játékkal. Elsősorban nekik, illetve a film hangulatát erősen meghatározó, sötét és nyers színvilágnak köszönhető, hogy ha személyes tapasztalatainkból nem is ismerhetjük az „alvilágot" – elhisszük, hogy ilyen lehet.
