Idén volt 40 éves a Szelíd motorosok, amelyben Jack Nicholson szerepe eredetileg Rip Tornnak íródott. Ez a kedélyes texasi cowboy-figura Amerikában színészlegenda – nálunk jószerivel ismeretlen a neve. Az ifjúság édes madara, a Királyok királya, A Cincinatti kölyök, a Kóma, az Airplane 2, A bennfentes, a Men in Black – Sötét zsaruk, a Marie Antoinette 78 éves, Emmy díjas és Oscar-jelölt sztárjával a Berlinalén beszéltünk.
Úgy tudni, Elia Kazan fedezte fel Önt.
Az Ifjúság édes madarának eredeti előadásában rendezett a Broadway-en (1959-ben). Piszkosul panaszkodott, hogy ő tanította meg Jimmy Deant játszani, de egy fillér se jutott neki a sikeréből. Ezért engem szerződéssel kötött le. Egy idő után odamondtam: „Ki nem állhatom, hogy a főnököm vagy!” Mégis mindig adott újabb szerepeket.
Állítólag csak azért állt színésznek, mert a keresetéből farmot akart vásárolni.
Az állategészségügyben dolgoztam, aztán építésznek tanultam. De rövidlátó vagyok, nem űzhettem azt a melót. A színészi munkából valóban megkerestem a birtokra valót. Máig szeretek barkácsolni meg kertészkedni a tanyámon, Connecticutban. Egyszer jött egy böhöm nagy hurrikán. Ripityára zúzta az istállót. „Halleluja, van biztosításom!” Felhúztam a helyére egy 400 személyes színházat. Még erkélyt is terveztem a nézőtérre. Nem hiába mondta apám: „Hallod-e, fiam, kifinomult ízlésed van. Csak egy hibát követtél: nem gazdag ember fiának születtél.”
A színészet végül családi sajátosság lett. Unokahúga Sissy Spacek, utolsó felesége pedig az Oscar-díjas Geraldine Page volt. Igaz, hogy ön beszélte rá a színészetre Sissyt?
Sissy apja tanított meg engem halászni. Befogadott az otthonába, amíg apám itt Berlinben szolgált magas rangú katonaként az amerikai csapatok élén. Öt-hat évesen már vadászatokra jártam Sissy apjával. Büszkén dicsérgetett engem, mert mindig előbb megtaláltam a lelőtt madarat, mint a tulajdon vadászkutyája. A családban mindenki beszélt németül. Apámat ezért próbálták rejtegetni a német civilek: mindenki azt hitte, hogy amerikai zubbonyba öltözött náci tiszt, aki a vereség után álcázza magát. Teltek az évek, aztán mi fogadtuk be Sissyt. Velem és a feleségemmel, Geraldine Page-dzsel élt, amikor pályakezdőként New Yorkba jött. Az iskolában pomponos lány volt. Elmagyaráztam neki, hogy elsőként a színházi szakmát kell elsajátítania. Mert képes volt egy egész futballstadionnak játszani. (Torn juttatta be őt a Lee Strassberg-féle Actors Studióba – K.L.)
Aktívan részt vett a 60-as évek politikai életében. A Kennedyek mellett kampányolt.
Azt mondtam Bobby Kennedynek, gondoskodnia kell róla, hogy a feketék szabadon szavazhassanak a déli államokban. „Különben lesz itt nagy kalamajka, és több tearakományt öntenek a bostoni öbölbe, mint az amerikai történelem kezdetén.” Egy ilyen felvetés másnak fenyegetésként hangzana, de ő nem vette úgy. Kissé értetlenül meredt rám. Én meg mereven bámultam vissza rá. Emlékszem, ott ült velünk Jimmy Borden és David Borden (zeneszerző), Maya Angelou (színes bőrű költőnő), Lena Horne (énekes és színésznő), amikor ezt mondtam. Nekik nem volt ebben semmi újdonság. (Elhallgat, szabályosan sírni kezd! – K.L.) A fekete kérdés azonban megváltoztatta a Kennedyek életét, és az enyémet is. Azt hiszem, életben maradtak volna, ha nem teszik meg ezt a politikai lépést. De mindketten az életüket tették arra, amit csináltak. Vérbeli harcosok voltak.
Egyszer azt olvastam, nagyon megválogatja, milyen filmet vállal el. De akkor hogyan hozott össze 180 (!) alkotásból álló filmográfiát?
Csak a pályám elején voltam válogatós. Utána mindössze egy szempont szerint szelektáltam: ez a gázsi nagysága.
Túl a hatvanon, komikusként született újjá a 90-es évek Larry Sanders Showjában, amitől egyenes út vezetett a Men in Black-filmekig.
Nagyon nyavalyogtak már a gyerekeim. „Apu, légyszi ne játssz több gonoszt! A suliban állandóan cikiznek miattad!” Elhatároztam, innentől kezdve csak főgonoszokat vállalok! Ha te vagy a harmadik ellenség, a film harmadánál lepuffantanak. Ha a második gonosz vagy, a film felénél murdelsz ki. De ha a főgonoszt játszod, a sztori végéig színen maradsz. A Larry Sanders Show láttán az emberek nem győztek csodálkozni: „Egészen elfelejtettük, milyen vicces tudsz lenni!” Producert alakítottam benne. Hét hús-vér figurából gyúrtam össze. Egyszer megkérdeztek, milyen hasznot hozott nekem a komikusi sikerem. Sokat. Azóta jobb asztalt kapok az éttermekben!
1997-ben megnyert egy rágalmazási pert Dennis Hopper ellen, akinek majdnem félmillió dollár kártérítést kellett fizetnie az Ön bankszámlájára. Mit is mondott Önről Hopper 1994-ben, Jay Leno műsorában, amivel kihúzta a gyufát?
Azért volt ő irtózatosan dühös rám, mert tudtam, hogy ellopta a Szelíd motorosok forgatókönyvírói dicsőségét Terry Southerntől (Barbarella, A Cincinatti kölyök, Dr. Strangelove), a film valódi írójától. Lenyúlta tőle az írói kreditet a stáblistán. Egy étteremben vacsoráztam, amikor odalépett az asztalomhoz. Késsel hadonászott. Megpróbáltam elterelni a figyelmét, nyomtam a sódert, hogy a megfelelő pillanatban kirántsam a kezéből. Na mármost: tanultam fegyverhasználatot, és nem úgy kell leszerelni az ilyen embert, hogy magad felé rántod a bicskát, hanem pontosan a támadó felé lökve. Amire az rögtön elengedi. Figyeljen, megmutatom. (Hogy demonstrálja igazát, kés gyanánt tollat ad a kezembe és megmutatja. Hihetőnek tűnik a teória – K.L.) Hát ő is olyat ugrott, hogy csak na. Aztán a tévében azt mondta, hogy én rántottam kést rá! És hogy ezért rúgott ki a Szelíd motorosokból. Jack (Nicholson) kapta a szerepet. (Érdekes módon az Oscart is Nicholson happolta előle 1984-ben a Becéző szavak mellékszereplőjeként, amikor Tornt a Cross Creekért jelölték – K.L.)
Egy ilyen rágalom sok mindenre képes. Ugyanis ennek nyomán rúgtak ki a Larry Sanders Showból. Nem hagytam annyiban. Megkérdeztem Terry özvegyét: „Gail, emlékszel a Szelíd motorosok eredeti verziójára?” Megvolt neki. Az írók azért őrzik meg az első példányokat, hogy később bizonyítani tudják a szerzőségüket. A bíróságon hagytuk, hogy Dennis elregélje a mondókáját. Aztán az ügyvédem feltette neki a kérdést: „Megvan Önnek a forgatókönyv első változata?” Ó, látnia kellett volna abban a percben a csávót: úgy ugrott fel, mintha kígyók martak volna belé. Dadogott: „Hát… ízé… ami azt illeti… nem hinném, hogy volt első verzió.” Hát miféle válasz ez egy írótól?! Belépett Gail, mint tanú. „Birtokában van a forgatókönyv első változata?” „Igen. 14 hitelesített példányban.” Bizonyítva volt az ügy. Dennis valószínűleg tud jó ember is lenni. Sok haveromnak jó barátja. Csak engem nem komált soha.
Az ellenszenv itt nem ér véget. Norman Mailer két filmrendezésében is szerepelt (Beyond the Law, 1968, Maidstone, 1970), s a YouTube-on látható hírhedt verekedésük. Nagyon brutális. Hogy is volt ez?
Egy nap a 23. utcán sétáltunk New Yorkban. A Washington Square Parknál volt egy szép lakásom. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy besétáltunk egy tűzpárbajba. Négy öltönyös-kabátos pasas, akikről úgy gondoltam, hogy nyomozók, piszkosul tüzeltek egy fickóra, aki egy autó mögött lapult. Repkedtek körülöttünk a lövedékek, de mi csak dumáltunk Normannel: „Mi a francért öltözöl mindig úgy, mint egy csöves? Legalább egyszer az életben vegyél má’ magadra valami tisztességes ruhát, mint én! Ing, nyakkendő, zakó. Mindjárt jobban fognak tisztelni. Te, egyébként mi történt Terry projektjével?” Így nevezte a Szelíd motorosokat. Mondtam, hogy nem szerepelhetek benne. „De hát azt hittem, neked írta. Hát miért nem játszod el?” Azt feleltem: „A színész-szakszervezeti minimálbért ajánlották. De én nem játszhatok bagóért. 3500 dollárra van szükségem.” „Miért pont annyira?” Elmagyaráztam neki: „Látod azt a bankot a 10th Avenue-n? Egy fityinget sem vehetek fel onnan, még a jogdíjakat sem, mert köztartozás miatt inkasszó van a bankszámlámon.” Erre Norman: „Figyu, adok én neked 3500-at. Cserébe szerepelsz az új filmemben. Az lesz a feladatod, hogy folyton konfliktusba bonyolódsz velem. El akarod csaklizni a nőimet, ilyesmi. A film végén pedig birokra megyünk, okés?” Normannál sosem lehetett tudni, hogy viccel, vagy komolyan gondolja, amit mond. Még hozzátette: „A verekedésnek nagyon hitelesnek kell látszania.” Azzal is érvelt, hogy a filmben nincs gyilkosság, ezért valahogy ki kell végezni a főszereplőt. Vagyis őt. „Hát, nem is tudom…” Nagyon vonakodtam. Mert ugye improvizációs filmről van szó. Én támadok, és ha valami rosszul sül el, nem kérdéses, kit fognak hibáztatni.
Ne mondja, hogy szórakozásból gyepálták egymást. Úgy fest, mintha vérre menne a dolog.
Amikor elindultam a forgatásra, odaadtam a lányomat egy idősebb néninek azzal, hogy vigyázzon rá, bármi történjék is, mert nem tudom, hogy ép bőrrel megúszom-e. Kalapács volt a kezemben. Nem mertem használni. Hiszen ezzel a fickóval én még akarok filmezni a jövőben is. Norman kiröhögött. A Pennebaker meg beszólt: „Srácok, 5 percünk van, mindjárt lemegy a nap, lássatok hozzá.” Hát nekiláttunk. Elértünk ahhoz a ponthoz, amikor meg kellene halnia. Én csinálok mindent, ahogy megbeszéltünk. De ő nem volt hajlandó hallottnak tettetni magát. Ehelyett jól megragadott, és elkezdett piszok keményen verekedni. Tudta, hogyan kell elagyabugyálni a másikat. Minden létező trükköt bevetett, ami a nagy könyvben benne van. Majdnem leharapta a fülem. Több se kellett nekem: egy kicsit megfojtogattam. Nem volt különösebb baja, de erre iszonyatosan bepipult. Egyébként élete végéig jó barátok maradtunk.
Sokféle figurát játszott már. Melyikbe vitte bele leginkább a saját egyéniségét?
Legutóbbi filmemben, a Happy Tearsben szenilis családfőt játszottam. Úgy éreztem, végre ideje egy kicsit önmagam alakítanom. Jelmeznek is a saját ruháimat használtam. Filmbéli lányaim Demi Moore és Parker Posey voltak. A valóságban 6 gyerekem van, 4 lány és 2 fiú, könnyen tudtam viszonyulni a szerephez. Mivel az öreg elméje kezdi felmondani a szolgálatot, betojik a nadrágjába, mire a két csaj beállítja a kádba és megmosdatja. Nem volt kérem dublőr, én álltam ott meztelenül. Felbéreltek valami kaszkadőrfélét, hogy kenje be a seggem. Ecsettel csinálta! Mire elkészül vele, véget ér a forgatás. Nosza, Demi kezébe vette a dolgokat. Egy nagy kanállal jól odavágott. Semmi ehhez foghatót nem műveltem a pályámon: képzelje csak el, Demi Moore csokipudinggal tapenyolja a valagamat! És engem még fizetnek is ezért!
