/ / /

· írta

A magyar rajzfilmművészet

Az animációs film története 4/3.

Tanulmány

A magyar animáció hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli műveit és művészeit a nemzetközi szakma ma is számon tartja és elismeri. A magyar alkotóműhelyek azonban inkább csak elindítani, mint megtartani tudták a hazai rajzfilmeseket, akik gyakran külföldön kamatoztatták tehetségüket. Így a magyar animáció nem tudta megőrizni nemzetközi, vezető pozícióját, nem tudott hosszú távon stílusteremtő maradni. Ennek ellenére a magyar animáció gazdag történelemre tekinthet vissza, a legínségesebb időkben is képes egyéni stílust megtalálva maradandót alkotni.

A kezdetek

Az időszámítás előtti magyar animáció Kató Kiszly István grafikus nevéhez kötődik, aki igen korán, 1914-ben már foglalkozott rajzfilmkészítéssel. A fekete-fehér Rómeó és Júlia (1921) és a színes Bogárorfeum (1932) című árnyfilmjei azért is figyelemreméltók, mert mindezidáig egyetlen hasonló technikájú animáció sem készült. Támogatás híján ezután munkássága rajzos híradók készítésére szűkült, melyek ugyancsak eredeti színfoltjai voltak a korai animációnak. Az első fönnmaradt rajzos dokumentumunk mégsem tőle, hanem Vértes Marcelltől származik, aki 1918-ban készített karikatúrákat az Est híradófilm számára. Bár akkoriban a világ egyik legjobb rajzfilmes gárdája dolgozott Magyarországon, mégis rajzfilmek helyett reklámokat, rajzos híradókat és mozgó karikatúrákat gyártottak. A magyar filmanimáció alkalmazott művészetként indult útjára, ami jó iskolát jelentett, ám amikor az alkotói erőket és képességeket a szorító körülmények nem engedték kibontakozni, a fiatalok elhagyták az országot, és külföldön kerestek támogatási lehetőséget.

Izzó szerelem

A professzionális magyar animáció születése az 1928-as évhez köthető, amikor az emigrációból hazatérő Bortnyik Sándor festőművész reklámművészeti iskolát nyitott. Itt ismerkednek meg egymással Halász János, Vásárhelyi Viktor, Kassovitz Félix és Macskássy Gyula. Vásárhelyi Viktor 1930-ban Párizsba távozik, és Victor Vasarelyként világkarriert fut be. Halász János 1936-ban Londonba költözik és feleségével, Joy Batchelorral megalapítják a világhírű „Halas and Batchelor” rajzfilmvállalatot, ahol először állami megrendelésre propagandafilmeket gyártanak, majd 1954-ben az Orwell regényből elkészítik az első egész estés angol rajzfilmet, az Állatfarmot.

Macskássy Gyula itthon maradt és Kassovitz Félixszel, Szénássy Györggyel, valamint az akkor még itthon alkotó Halász Jánossal saját reklámstúdiót alapít, ahol 1945-ig közel 150 reklámfilm készül a legkülönbözőbb animációs technikával. Legtöbbjük élvezetes remekmű, mely önmagában is megállná a helyét kerek történetének köszönhetően: így az Izzó szerelem, melyben a sápadt Tungsram égő kivirul, az Unikum Szerencsés flottása, a Schmoll paszta Vidám suszterinasa, a Darmol hashajtó vagy a Családi kávépótló tárgymozgatásos animációja, melyben Kávés Kannácska és Családi Kávépótló örök hűséget esküsznek egymásnak. Macskássy később az államosítás idején is folytatta a reklámfilmkészítést, és egyedi tanmeséjével megteremtette az átmenetet a reklám és a szórakoztatásra szánt rajzfilm között. Ekkor születtek azok a máig emlékezetes alkotások, mint a fogmosásra buzdító Az egér és az oroszlán, a tejivást szorgalmazó Hol a macska? vagy Uhuka, a kis bagoly története, aki egész nap a tévé előtt ült.

Az 1932-ben alapított reklám-műterem logója

A Bortnyik köré gyűlt csoport mellett a másik jelentősebb animációs csoportosuláshoz többek között az a Hajdú Jenő tartozott, aki később Jean Image néven a francia rajzfilmgyártást lendítette fel, valamint Pál György, aki George Pal-ként megalapította a holland animációs filmet és először kapott Oscar-díjat a science-fiction kategóriában. Az alkotócsoportok mellett többen egyedül kezdtek el animációs filmeket készíteni. Valker István amatőr szabadúszóként élő- és rajzolt szereplős kombinált technikával készített filmeket (Tiroli tánc, Sztepptánc, Orosz álom) egy temesvári harisnyagyáros megrendelésére, aki leányát, a színésznőnek szánt Polly Ágit kívánta szerepeltetni.

Polly Ági

A sok tehetséges művész szülőhazájában, Magyarországon a II. világháborúig mégsem készültek komoly rajzfilmek, egyrészt mert a belföldi piacon a mozik nem tudták finanszírozni a költséges animációs filmeket, külföldön pedig az amerikai rajzfilmek egyeduralma töretlennek bizonyult. A II. világháborús embargó aztán lehetővé tette, hogy Európa-szerte független rajzfilmiskolák jöjjenek létre. Magyarországon a háború utáni államosítás hozott változást, de még ekkor sem készülhetett évi egy rajzfilmnél több. A filmgyártás államosításától az animáció az 1949-ben megalakult Magyar Filmgyártó Vállalat Szinkron Főosztálya alá tartozott, majd rövid időn belül határozat született a rajz-és bábfilm önállósításáról, így 1957-ben Pannónia Filmstúdió néven született újjá. 1959-től viszonylagos önállósággal bíró Rajz- és bábfilm osztály lett, élén dr. Matolcsy Gyulával. A magyar animáció életre keltésében Macskássy Gyulának és kis csapatának volt a legnagyobb érdeme. A rajzfilmkészítéssel egy kicsi, becsempészett tekercs Disney-filmet tanulmányozva ismerkedtek.

Az első kísérleti bábfilm Olcsai Kiss Zoltán Megy a juhász szamáron (1948) és a Vitamin abc (1950) után 1951-ben mutatták be a közönségnek az első magyar, színes rajz-mesefilmet, Macskássy és Fekete Edit A kiskakas gyémánt félkrajcárját. Ez a film műfajtörténetei szempontból is meghatározó volt, mivel az alkotók ekkor ismerték fel a rajzfilm egyik speciális lehetőségét, a lehetetlen ábrázolását. Innen számítjuk a magyar filmanimáció első szakaszát, ekkortól beszélünk az alkotók első nemzedékéről és stabilizálódó filmgyártásról. Ekkor születtek azok a máig emlékezetes mesefilmek, melyek meghozták a nemzetközi sikert a hazai szakmának – Erdei sportverseny (Macskássy, 1952), Kutyakötelesség (Macskássy – Fekete, 1953), Két bors ökröcske (Macskássy, 1955), A telhetetlen méhecske (Macskássy, 1958). Ezeken a filmeken még erőteljesen érezhető volt az amerikai hatás, ennek ellenére annyira sikeresek lettek, hogy a hazai illetékeseket is meggyőzte, a rajzfilmgyártást nem lehet megszüntetni, sőt, támogatni kell. Ekkor készíthette el a két Móricz-adaptációt Csermák Tibor – A török és a tehenek (1957), a Kismalac és a farkasok (1958) – melyek újabb külföldi elismeréseket szereztek a hazai szakmának. 1959-ben gyökeres változás következett be a magyar animációs filmgyártás témavilágát és stílusát tekintve is. Macskássy az oberhauseni európai rövidfilmfesztiválról visszatérve felismerte a rajzfilm különleges, gondolati lényegét, és végleg szakítani akart a Disney-stílussal. Ennek szellemében készült 1960-ban A ceruza és a radír (Macskássy), mely az egymásrautaltság költői, egyben humoros példáját nyújtotta, valamint a Párbaj (Macskássy – Várnai), mely megszerezte a hazai rövidjátékfilm első cannes-i díját, és felhívta a figyelmet a magyar animációra.

Macskássy – Várnai: Párbaj

Az animációs újhullám

A hatvanas évek elejétől mind tartalmukban, mind formájukban megváltoztak a filmek, és valóságos animációs újhullám vette kezdetét. Az Iparművészeti Főiskolán speciális rajzfilmes képzés indult be, ahonnan új, tehetséges fiatalok kerültek a Macskássy-műhelybe, így Gémes József, Richly Zsolt, Nepp József, Dargay Attila, Kovásznai Gábor, Szoboszlay Péter, Reisenbüchler Sándor és Jankovics Marcell. Munkásságukkal megkezdődött a magyar animáció felnőtté válásának korszaka. Ez az időszak volt a magyar animációs művészet első aranykora, amikor a legjellemzőbb film az úgynevezett egyedi film. Ezek a tömör, 8-10 perces, frappáns mondanivalójú társadalomkritikák már nem a gyerekeknek, hanem a felnőtt közönségnek készültek. A magyar animáció vezérstílusává az intellektuális karikatúra vált.

Macskássy – Várnai: Tíz deka halhatatlanság (1966)

A változás elindítójának Nepp József Szenvedélye (1961) tekinthető, Gusztáv főszereplésével, amely elsőként szakított a mesehagyománnyal. A hatvanas években így az animációs film a korszak hiteles dokumentumává vált, a naprakész témák, a hétköznapok kritikája a műfaj abszurd, morbid, fekete színezetében mutatkozott meg: Öt perc gyilkosság (Nepp, 1966), Tíz deka halhatatlanság (Macskássy–Várnai, 1966), Ellopták a vitaminomat (Foky Ottó, 1966). Ekkor kapták az első külföldi megrendelést az Artúr c. sorozat elkészítésére, és rendkívül népszerűek lettek a Macskássy–Várnai által készített Peti-filmek. De rajtuk is túltett népszerűségében a Nepp–Dargay–Jankovics készítette Gusztáv-sorozat, melyben az egyszerű vonalakkal megrajzolt kisember-figura az apró, semmiféle törvénybe nem ütköző, mégis bosszantó emberi hibákat figurázta ki. Gusztáv neve fogalommá vált, és olyan sok rész készült belőle, hogy az egész második nemzedék bemutatkozhatott általa.

Gusztáv

A Magyar Filmtröszt 1968-as megalakulása kedvezőtlenül érintette a filmszakmát, mivel szinte teljesen megszüntették a sorozatfilmek anyagi támogatását. A Pannónia Stúdió azonban ezt elkerülendő kidolgozta a televíziós animációs filmgyártás megindítását. A Magyar Televízió meg is rendelte az első sorozatot Magyarázom a mechanizmust címmel, mely akkora sikert aratott, hogy főszereplője, dr. Agy figurája még számtalan sorozatban szerepelt. Ezzel párhuzamosan indult meg a szórakoztató filmek gyártása a televízió számára. A Mézga család francia finanszírozással született meg, ezt követte a Nepp – Romhányi féle Dr.Bubó, majd Macskássy Gyula útjára indította az első papírkivágásos sorozatot a Frakk, a macskák rémét. A sorozat olyan sikeres lett, hogy megalapozta a gyermeksorozatok rendelését, így hamarosan követte Frakkot Kukori és Kotkoda (Mata János), az első bábfilm figura Mirr-murr, a kandúr (Foky Ottó), a Kockásfülű nyúl (Richly Zsolt), Magyar népmesék (Jankovics Marcell), a Vizipók-csodapók, majd Pom-pom népszerű meséi (Dargay Attila). Újdonság a gyermekanimáció, amely Macskássy Kati témáiban Nekem az élet teccik nagyon… (1976) jelenik meg.

A Mézga család

A hetvenes években megindult a folyamatos nagyjátékfilm-gyártás. Elsőként 1971-ben a Petőfi Sándor 150. évfordulójára alig 22 hónap alatt készítette el Jankovics Marcell hat rendezőtársával a János vitézt. A szecessziós stílusú, első magyar animációs nagyjátékfilm 1973-as bemutatója osztatlan sikert aratott, és elindította a műfaj filmjeinek gyártását. Amerikai megrendelésre készíti el Gémes József a Hugó, a vízilót 1973-ban. A legnagyobb kasszasiker Dargay Attila Lúdas Matyija (1976) lett, majd ezt követte a kevésbé sikeres Kovásznai Gábor György Habfürdő (1979) című alkotása. Új műfaj is születőben volt, az animációs dokumentumfilm. Kovásznai György, Macskássy Kati, Szoboszlay Péter, Vajda Béla monológikus, dokumentatív formával kísérletezett. Az új, sorrendben a harmadik nemzedék: többek között Cakó Ferenc, Rófusz Ferenc, Hernádi Tibor, Orosz István és Varsányi Ferenc a kor legjelentősebb mozi-rövidfilm alkotóiként mutatkoztak be.

Kovásznai Gábor György: Habfürdő (1979)

Az animáció aranykora – 1980-86

A nyolcvanas évek elején a Pannónia Filmstúdiót már a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye, a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Sojuzmultfilm és a japán Toei között tartották számon. A Pannónia sorra kapta a külföldi megrendeléseket, amely az alkotóknak kitűnő kiugrási lehetőséget biztosított. Jankovics Marcell az Air India légitársaság megbízásából készített reklámfilmje a Bejruti Fesztivál Arany Cédrus Nagydíját hozta el. A világ minden nagyobb fesztiválján született magyar díj, felsorolásuk lehetetlen lenne, de egy mindenképpen említést érdemel, mégpedig Rófusz Ferenc 1981-es első magyar Oscar-díja, melyet A légy című háttéranimációs filmjével nyert el, amely a műfajban addig egyedülálló volt.

Rófusz Ferenc: A légy

A korszakot a hosszúfilmek gyártása fémjelzi, melyek fele a sorozatfilmek átkomponálásából született, de emellett szép számmal születtek az új alkotások. A kísérletező kategóriában a Fehérlófia (Jankovics Marcell, 1980), Hófehér (Nepp József, 1983), valamint szórakoztató filmek, mint a Szaffi (Dargay Attila, 1984), Macskafogó (Ternovszky Béla, 1986). A hagyományos technikák mellett megjelentek az alternatív eszközökkel készített animációs filmek is, a gyurmából összeálló Auguszta, Cakó homokanimációi, a lézer animációval készült Rhapsody in Blue Jeans stb.

A fennmaradásért vívott harc – 1986–1998

A vezető alkotók nagy része a nyolcvanas évek végén távozott külföldre, ami szoros oksági viszonyban állt az állami támogatások csökkenésével. Ennek ellenére az itthon maradt alkotók nem tétlenkedtek, és olyan alkotások születtek, mint az Ab Ovo (Cakó Ferenc), az Ujjhullám (Nagy Gyula) vagy az Allegro vivace (Reisenbüchler Sándor), valamint Jankovics Marcell nagyszabású vállalkozásának első darabja, Az ember tragédiája – melyek több fesztivál díját is elhozták. A Magyar Televízió továbbra is önálló megrendelőként és a televíziós sorozatok moziforgalmazására való átengedéssel vett részt az anyagi problémák megoldásában. Az 1986 és 1990 közötti időszakot a sorozatfilmek visszatérése jellemezte, a megkedvelt animációs filmek újabb és újabb epizódjai készültek el a Televízió megrendelésére.

Jankovics Marcell: Az ember tragédiája

A rendszerváltás után a műfajtól teljesen megvonják az állami támogatást, így a magyar animáció szinte teljesen ellehetetlenül. A Pannóniából sorra léptek ki az alkotók, hogy saját lábukra álljanak. A régi stúdió Pannoniafilm Kft.-vé alakult és Jankovics Marcell vezetésével folytatta a harcot a bekebelezés ellen. A Magyar Mozgókép Alapítvány megalakulásával az elkészült filmek jobbára alapítványi pályázatok támogatásával születtek. 1992-ben alakult meg a Magyar Cartoon, hogy az EU médiaprogramjához kapcsolja a magyar animációs filmgyártást, és 1995-ben 10 jelentősebb rajzfilmstúdiót és 2 bábstúdiót tartott számon. Az animációs filmgyártás virágkorában a Pannónia mellett két jelentősebb rajzfilmes műhely is létrejött. Varga Csaba Pécsett indította el 1988-ban a Varga Stúdiót, amely az első magánkézen lévő animációs műhely volt akkoriban, ahol a legnagyobb külföldi megrendelők, mint a BBC, a Music TV is folyamatosan rendeltek. A világ túlsó végén eközben az ugyancsak magyar származású Csupó Gábor lendítette ki mélypontjáról az animációt a Simpson család sorozatával.

Magyar népmesék

1971-ben a Pannónia bábáskodásával jött létre a legelső vidéki filmgyártó műhely, a Kecskeméti Animációs Filmstúdió, Mikulás Ferenc vezetésével. Eleinte bedolgozó műhelyként működtek, majd önállóvá váltak. A kitűnő alkotógárda különböző fesztiválokon összesen 53 díjat nyert el és a nemzetközi ösztöndíj rendszerrel, valamint a helybeli Firka stúdióval az utánpótlásról is gondoskodtak. 1985-ben ők rendezték meg az első magyar animációs filmszemlét, megteremtve ezzel a rajzfilm hazai fesztiváljának tradícióját, mely időközben nemzetközi fórummá nőtte ki magát.

Vizipók-csodapók

Ma már számtalan kisebb és nagyobb animációs filmstúdió és műhely is működik Magyarországon, és összevetve szinte még soha nem dolgoztak ennyien a szakmában. Noha az infrastruktúra rendelkezésre áll, még sincs elég pénz a szerzői filmre, így a legtöbben a jövedelmezőbb külföldi bérmunkákból tartják fenn magukat. Bár ma is hoznak el díjakat fesztiválokról a magyar animációs filmek, a visszhangjuk kisebb, mint korábban volt.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó filmek

Macskafogó (Cat City)

Macskafogó (Cat City)

Kanadai–magyar–német animációs film, 1986. Rendező: Ternovszky Béla. Szereplők: Benedek Miklós, Béres Ilona, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Kállai Ferenc, Kern András, Körmendi János, Maria Bircher, Michael Rudder, Mikó István, Pálos Zsuzsa, Sinkó László, Szabó Ottó, Szatmári István, Szombathy Gyula.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    10
  • A látogatók szerint
    10 · 7 értékelés
  • Szerinted?

Az ember tragédiája

Az ember tragédiája

Magyar animációs sorozat, 1993. Rendező: Jankovics Marcell. Szereplők: Balázsi Gyula, Benkő Péter, Buss Gyula, Csíkos Gábor, Hegedüs D. Géza, Máthé Erzsi, Moór Marianna, Somhegyi György, Szilágyi Tibor, Usztics Mátyás, Bertalan Ágnes, Széles Tamás, Molnár Piroska.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    7
  • A látogatók szerint
    9 · 35 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , cikk