Gyenge Zsolt

/ / /

· írta

A román független film önjelölt úttörői

Beszélgetés egy kolozsvári játékfilm készülése kapcsán

Interjú

Néhány magabiztos fiatal filmgyártásba kezdett Kolozsvár egyik külvárosában, a Monostoron. A több mint másfél órásra tervezett Cartier (Külváros) című játékfilmet Gelu Radu, fizika szakos egyetemista rendezi, akinek ez lesz az első filmes munkája. A nagy feladatba négy barátjával együtt vágott bele, akikkel a román független film megalapításának nehéz útját szeretné bejárni.

Mielőtt elmentünk volna a próbák helyszínére, a rendezővel egy monostori pizzázó teraszán beszélgettünk elképzeléseiről.

Honnan jött az ötlet, hogy belevágjatok a filmgyártásba?

Gelu Radu: Január 16-án, vonaton, Kolozsvár és Bukarest között született az ötlet. Paul Augustin Pop évfolyamtársammal együtt eszeltük ki a dolgot: tudtuk, hogy lehetőségünk van hozzájutni a legmodernebb digitális filmezési technikához, ezért úgy gondoltuk, kellene csináljunk valamit, hogy ne a szüleink tartsanak el minket. A filmezéses ötlet kifejezetten őrültségnek tűnt. Eleinte úgy képzeltük, hogy kezdetben dokumentumfilmeket, videoklipeket fogunk gyártani, de a helyzetet elemezve úgy láttuk, képesek vagyunk egy játékfilmet is leforgatni.

Tehát azért fogtatok filmkészítésbe, mert el akarjátok tartani magatokat?

G.R.: Nem, lemondtunk arról, hogy pénzt keressünk ezzel a filmmel. Azt szeretnénk, hogy halljanak rólunk, és lássák az emberek, hogy Romániában is lehet kevés pénzből filmet készíteni. Célunk ugyanis a román filmgyártás felfrissítése. A hazai filmesek szerintem amatőr módszerekkel dolgoznak, senkinek sem érdeke a minőségi munka. A románok, ha filmet akarnak készíteni, szereznek az államtól egy bizonyos összeget, elkészítenek egy úgynevezett művészfilmet, dicsekednek, hogy az milyen jó, de nemcsak a közönségsiker marad el, hanem a nemzetközi fesztiválokon se figyelnek fel rájuk. Rengeteg pénzt költenek el... akár pénzmosás is lehet a háttérben... nem tudom. Manapság pénzért készítik a filmeket, márpedig abban a pillanatban, mikor a pénzt teszed az első helyre, mikor azzal a gondolattal mész a forgatásra, hogy mennyi pénzt tudsz kihozni a filmből, nem sülhet ki semmi jó a dologból. Romániában eddig még nem készítettek független játékfilmet, mi úttörőknek számítunk, be akarjuk bizonyítani, hogy lehetséges így is filmezni. Szeretnénk beindítani a második világháború utáni független filmgyártást Romániában.

Gelu Radu

Mi a filmetek központi gondolata?

G.R.: A külvárosi, társadalomból kizárt fiatalok lezüllését mutatjuk be, akiknek egyetlen menedéke a kábítószer. Nagyon súlyosnak tartom ugyanis azt, hogy a román társadalom ilyesmit megenged. A világ tíz országában jártam, és azt vettem észre, hogy a romániai emberekben különösen sok féltékenység, rosszaság van, a románok vendégszeretetéről szóló legendák nem igazak. A mi filmünk főszereplője is a mássága miatt kerül a társadalom perifériájára.

A külváros a társadalmi kitaszítottság jelképe?

G.R.: A külváros az az univerzum, amelyből nem tud kiszabadulni a főhős. Azért választottuk ezt a címet, mert primitívnek, durvának hat, olyannak, mint amilyen az ott élők élete.

Mennyire befolyásolta a témaválasztást a külvárosi együttesek romániai divatja?

G.R.: Be kell ismernem, hogy ez is befolyásolt a döntéseinkben. Ezek az együttesek szerintem jót akarnak tenni azzal, hogy megpróbálják a valóságot minél pontosabban bemutatni. Nekünk is hasonlóak a céljaink. Ez a film vészjelzés kíván lenni, szeretnénk mindenkit figyelmeztetni arra, hogy rövidesen hova juthatunk. Az emberek mentalitását próbáljuk megváltoztatni. Szeretnénk megmutatni a románoknak, hogy nem a kábítószerek vagy az erőszak által szerezhetik meg a boldogságot. Elsősorban a szellemüket, és nem az izmaikat kellene fejlesszék.

Kiknek szól ez a film?

G.R.: Elsősorban a külvárosiaknak. Az ő életüket mutatja be, így annak örülnék, ha ők vennék meg a kazettát. Másodsorban az értelmiségieket szeretném megfogni, mivel szerintem részben ők is hibásak azért, hogy ide jutottunk. Harmadsorban pedig a külvárosi emberek teljes környezetének szánom ezt a produkciót: a szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak.

Gelu Radu és Mihai Saitis színész

Melyek lesznek a film legfontosabb elemei?

G.R.: A film három dologra alapoz: a kábítószerekre, a szexre és az erőszakra, hiszen manapság ez érdekli a románokat, ugyanakkor nagyon kihangsúlyozzuk a történet pszichológiai hátterét is. Szeretnénk minél több ízlést kielégíteni. Sok meglepetést tartogatunk, nem szeretném most mindet felfedni.

Milyen módon tervezed mindezt megjeleníteni?

G.R.: A film sokkoló kell, hogy legyen mind nyelvezetében, mind képvilágában. Mi elsősorban képekkel akarunk dolgozni, ezért is van kevés dialógus a filmben, de azoknak a nyelvezete durva, a szavak nagy részét nem lehet megtalálni a román nyelv értelmező szótárában. A képvilág sokkoló hatását erőszakos jelenetekkel, hallucinatorikus képekkel, szokatlan beállításokkal szeretnénk elemi. A filmben olyan képek lesznek, amelyeket a románok eddig sem hazai, sem külföldi produkcióban még nem láttak.

Milyen szerepet szánsz a zenének a filmben?

G.R.: Elsősorban helyi együtteseket szeretnénk futtatni. Az egyetlen bukaresti együttesen kívül kilenc kolozsvári banda szerepel majd. A filmben a zene kéz a kézben halad a cselekménnyel, mindig a jeleneteknek megfelelő zenei stílust használjuk. A külvárosban nagyon fontos szerepe van a zenének: minden negyed, utca, tömbház más és más zenét hallgat.

Fizika szakos egyetemistaként hogy kerültél kapcsolatba a filmezéssel?

G.R.: Van nekem néhány nagy hobbim az életben: az asztronómia, a kolozsvári U sportklub (minden sportágban) és a film. A forradalom után szinte mindent, amihez hozzájutottam, megnéztem. Semmilyen filmes képzésen nem vettem részt, mivel úgy gondolom, hogy a színház- és filmművészeti főiskola (akárcsak az újságírói vagy a politikatudományi egyetem) többet árt, mint segít. Ugyanebből a meggondolásból dolgozom amatőr színészekkel. Az operatőrökön és a forgatókönyvírón kívül mindannyian vakok vagyunk, akik tapogatózással próbáljuk megtanulni a szakmát. Fontosnak tartjuk, hogy e film által szerezzünk tapasztalatokat.

Beszélgetés egy kolozsvári játékfilm készülése kapcsán

Hogyan fogtatok neki a filmgyártásnak?

G.R.: Először egy céget alapítottunk márciusban, Page Cinema néven, ezzel biztosítjuk a jogi hátteret. Egy héttel a papírok megszerzése után elkezdtünk keresni egy jó forgatókönyvírót. Felhívtam jó barátomat Francisc Nonát, az egyik legtehetségesebb kolozsvári újságírót, akivel ismertettem a terveket, ő pedig megígérte, hogy lehetőségeihez képest segít. Mivel ő soha nem élt a külvárosban, vittem neki néhány hip-hop kazettát, és azt mondtam: Feri, ezeken van a mondanivaló Nagyon jó munkát végzett, véleményem szerint ez minden idők legjobb román forgatókönyve.

Ezután olyan stratégiát próbáltunk kidolgozni, amellyel a helyi tehetségeket be tudjuk vonni ebbe a projektbe. Színészeket újsághirdetésekkel, szórólapokkal és egyetemeken kiragasztott plakátokkal toboroztunk. Elsősorban diákokat szerettünk volna megnyerni, végül azonban kiderült, hogy nem a diákokra, hanem azokra az egyszerű emberekre volt nagy hatással a felhívás, akiknek szól ez a produkció. Sikerült igazi külvárosi embereket találnunk, és ennek nagyon örülök, mert nem kell más bőrébe bújjanak, hanem önmagukat adhatják. Ezért meg vagyok gyöződve, hogy a film nagyon jól fog sikerülni, annak ellenére, hogy egyelőre nem tudjuk őket megfizetni. Júliusban volt a színészválogatás, és egy hónapos próbaidőszak után augusztus 4-én kezdtük a forgatást. A munka megkezdéséhez kölcsönt vettünk fel, mivel eddig egyetlen céget se találtunk, aki hajlandó lett volna pénzzel támogatni minket. Ennek ellenére elég sok olyan cég akadt, aki különböző szolgáltatások formájában segíti munkánkat, és ezúton szeretnék köszönetet mondani nekik.

Ki végzi az operatőri munkát?

G.R.: Két nagytapasztalatú operatőrünk van. Cristian Omăt, aki egyben a cég társalapítója is, egy francia televízió romániai tudósítója. A második operatőr Mircea Nicoară Rus, jelenleg a Tele Europa Nova adónál dolgozik.

Hol forgatjátok a filmet?

G.R.: Nagyon sok helyszínünk van. Filmezünk a dezméri diszkóban, a kolozsvári Captain Joe diszkóban, egy vágóhídon, az utcán, és egy megfelelően átalakított lakásban.

Milyen módon kerül kereskedelmi forgalomba a film?

G.R.: Az országban dupla CD-ken és videokazettán fogjuk forgalmazni, a külföldi román közösségek számára pedig DVD-n. Nincs pénzünk arra, hogy filmszalagra rögzítsük és mozikban is vetítsük. Novemberben szeretnénk befejezni a forgatást, és november végén-december elején szeretnénk bemutatni. Nem szeretnénk, hogy az évezred úgy fejeződjön be Romániában, hogy nem létezik valódi filmgyártás. Egyébként nem csak ezt a filmet tervezzük, később komoly produkciós tevékenységet szeretnénk folytatni. Ezzel kapcsolatban egy nagy meglepetést tartogatunk, amelyet az első film bemutatóján fogunk ismertetni. Olyan meglepetésről van szó, amelyre Románia egyelőre nem számít.

Szeretnél-e valamit még hozzátenni az eddig elhangzottakhoz?

G.R.: Igen. Határozottan elégedetlen vagyok azzal, hogy Románia kultuszminiszterét Tom Cruise elpáholta a Mission Impossible 2-ben.

A dezméri diszkóban zajló verekedés próbáira érkeztem meg a monostori erdő egyik nyugodt, de szemetes tisztására a késő délutáni órákban. Tíz-tizenkét bő nadrágos, a legújabb divat szerint vágott hajú, lelkes húsz év körüli srác volt a helyszínen. A főszereplő Módi Leventével beszélgettem először.

M.L.: Korábban hét éven keresztül valami gyerekszínjátszással foglalkoztam. Egy barátom olvasta a felhívást egy újságban, és nagy nehezen meggyőzött, bár először nem bíztam a sikerben, írtam egy önéletrajzot, és egy hónap múlva felhívtak, hogy jelenjek meg a válogatáson. Júliusban meghallgattak, és mivel megfeleltem, kiválasztottak a főszerepre. Az interjúk után két héttel már meg is kezdtük a forgatást és a próbákat.

A főszereplő: Módi Levente

Mennyire otthonos számodra a főszereplő élete, környezete?

M.L.: Hát meglehetősen ismerős nekem. Az erőszakon és a kábítószereken kívül jól ismerem ezt a világot. A Monostoron lakom, tehát tudom, mit jelent a külvárosi élet.

Szerinted ezzel a filmmel meg tudtok változtatni valamit?

M.L.: Ennek a dolognak két éle van: segíteni is lehet vele, de esetleg valaki különböző módszereket tanulhat belőle. De az üzenet nagyon konkrét lesz, és remélem hogy az emberek meg fogják érteni, mit akarunk mondani.

Florin Matingo a negatív főhőst játssza, ő állítja be a verekedési jeleneteket is. Állandóan buzdítja a többieket, most éppen azért dühös, mert a reggeli eső miatt néhányan nem jöttek el. Alaposan bemelegít a próba elején, hogy az izomzata jól érvényesüljön a fényképeken.

F.M.: Szeretek érvényesülni. Ha már sportoltam, legalább mutathassam meg, amit tudok. Romániában, ha sportolsz, egyáltalán nem tudsz érvényesülni. Nyolc évig kickboxot és kulturizmust tanultam, de ezalatt a nyolc év alatt sehol se tudtam igazán megnyilvánulni. Egy filmben legalább látja a világ, hogy mit csinálsz és mit tanultál. Azért is jöttem, mert szeretek filmben játszani. Mivel kis korom óta Van Damme rajongó vagyok, nagyon élvezek szlnészkedni. Nagyon jól érzem magam jói együtt tudok működni a többiekkel. Még ha meg is ütjük egymást filmezés közben, mindenki tudja, hogy ez csak egy film.

Főleg a harcjeleneteket kedveled?

F.M.: Igen, nagyon szeretem a harcjeleneteket, és nagyon büszke vagyok, hogy személyesen én rendezem őket ebben a filmben.

Ha még lehetőség adódik, más filmben is játszanál?

F.M.: Természetesen. A legnagyobb örömmel.

A társaság legtermetesebb tagja Brad Liviu Patrick; a többiek unszolására ő is mikrofon elé kerül.

B.L.P.: Egy testőr szerepét játszom, Florint védelmezem, megütöm a drogosokat. Szóval az a szerepem, hogy üssek, verekedjek. És valami szexet is beígértek nekem...

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , , , , , cikk