Oláh-Badi Levente

/ / /

· írta

A vágy titokzatos trágya

Bertrand Blier: Préparez vos mouchoirs / Elő a zsebkendőkkel!, 1978

Kritika

1979 filmes szempontból nekünk nem akkora ováció: a nagy hazai drukk ellenére Fábri Zoltán Magyarokja elől Blier halászta el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Fábri második Oscar-jelölését ezúttal sem válthatta díjra (először a Pál utcai fiúkért jelölték, akkor Bondarcsuk Háború és békéje nyert). A francia rendező mintha nekünk üzent volna a filmcímmel: Elő a zsebkendőkkel!

Bertrand Blier: Préparez vos mouchoirs / Elő a zsebkendőkkel!, 1978

A félig-meddig semmiből jött színész-gyerek (Bernard Blier fia) Oscar-díja meglepetést okoz, hiszen az akkor fiatal rendező korábbi filmje, a Les Valseuses (Herék, avagy a tojástánc, 1974) nagy botrányt kavart Franciaországban merészen ábrázolt szexualitásával, így aztán sokaknak nem tetszett a szobrot osztó bizottság döntése. Más jelölést, díjat nem is kap a film világszerte, mindenesetre Blier későbbi pályája során többnyire beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb francia rendező maradt napjainkig, aki rövidebb-hosszabb kihagyásokkal még mindig rendez filmeket.

Elő a zsebkendőkkel!

Ahogy a Elő a zsebkendőkkel kezdődik, máris nagyon „stimmel”, első pillanatra ugyanaz az ellenszenves „echte” francia íz csapja meg az orrunkat: agyon van dumálva és majdnem semmi nem történik. Azaz dehogynem: az a végtelen abszurd, franciásan szabad, zavaróan antiprűd problémázás, ami tökéletesen alátámasztja a francia filmekről amúgy is kialakult sztereotípiáinkat. És ki-ki ízlése szerint vagy a jajj de cukik, vagy a jujj, miért ilyen idétlenek kérdést dobja be a közösbe. Ne tévesszen meg senkit, Blier saját hazájának is megfekszi a gyomrát. Egyesek Buñuel leghamisítatlanabb örökösének vallják, másokat egyszerűen megrökönyít a filmjeiben ábrázolt deviáns szexualitás. Tény, hogy nehéz megfogni a történeteit, világszerte éppen ezért kevés értelmezője akad, (nemzetközi) hírnevét napjainkig a videótékák, filmklubok őrzik inkább.

Elő a zsebkendőkkel! (2)

Az Elő a zsebkendőkkel szüzséje a klasszikus népmesei motívumra rímelne, ha fel akarnánk vázolni. Adott egy „hercegnő-királykisasszony”, aki váratlanul és minden ok nélkül búskomorságba esik. Kihirdettetik, hogy aki felvidítja, viheti, mire aztán a „legkisebb” legény megnevetteti, így a lány vele marad. Ahogy azonban feldolgozásra kerül az alapsztori, az még viccnek is rossz. Nincs hercegnő, csak egy mosolyogni (és enni) többé nem hajlandó tündéri-mindennapi lány, Solange (Carole Laure). A férje, Raul (Gérard Depardieu) ezt nem bírja elviselni, kétségbeesésében elindul bár egy szeretőt szerezni királykisasszonyának, vagy inkább csak valakit, aki jobb kedvre derítené a mosoly országából kitiltott párját, az áldozat pedig a szomszéd asztalnál éppen ebédelni próbáló férfi lesz. A film további részében már ketten próbálják a fiatalasszonyt megmosolyogtatni, az eredmény persze teljes csőd. Egy adott pillanatban még a szomszéd is belekeveredik ebbe a különös ménage à trois-ba (vagy quatre?), úgyhogy Solange egy idő után nem is öltözik fel, meztelenül kötöget az ágyán, rezzenéstelenül várva, hogy mikor ki próbálja majd „felvidítani”. A férfiak nagy nehezen megsejtenek valamit: lehetséges, hogy Solange titokzatos betegségének a biológiai óra az oka, vagyis mivel nem lehet gyereke, tompa és depressziós. Gyerektábort szerveznek a nő kegyeiért, ahol Solange felfigyel egy extra IQ-val megáldott kölyökre, bizarr viszonyba keveredik a zsenigyerekkel és ettől határozottan jobban lesz.

Elő a zsebkendőkkel! (3)

Helytelen lenne a történettel kapcsolatban egyértelmű értelmezéseket javasolni, helyesebb ha a szürrealizmus, vagy a pszichoanalízis felől közelítjük meg a narratívát. A felnőtt férfiak legnagyobb bűne, hogy a nőt nem kis önzőséggel a vágy nem titokzatos tárgyaként határozzák meg, traumáját szexuálisan diagnosztizálják. A nőben ezért csak nő a közöny, az undor, a nihil, ami visszásan csapódik le, ugyanis hűvössége valami különleges bájt, aurát kölcsönöz neki. Solange-tól végül függeni kezd minden vele érintkező hím, végül a táborban megismert csodagyerek szexuális érésének árapályáért is ő lesz a felelős. Miután rövid hezitálás után szeretkezik a gyerekkel, Solange dönt, minden addigi hidat felégetve maga mögött, a gyerek apjánál mint szobalány kezd egy teljesen új életet. Ha minden férfi disznó is, nagyon kevés közülük valóban izgalmas: azokra pedig megéri várni, érdemes áldozni.

Elő a zsebkendőkkel! (4)

Kiemelkedő a színészi játék a filmben, Blier nagyszerű színész-irányítónak bizonyul, karekterei nagymértékben viszik a filmet. A filmművészet számára éppen Blier fedezte fel Depardieu-t, később mint fétisszínészt használja, majdnem minden filmjének a főszerepét rábízza. A gyerekszerepet (Christian Beloeil) megformáló Riton Liebman játéka szintén dicséretet érdemel, meghökkentő (kora)érettséggel jeleníti meg nem mindennapi karakterét, főleg ha belegondolunk ennek az ödipális viszonynak felháborító jellegébe.

Elő a zsebkendőkkel! (5)

Blier formanyelve klasszikus, nem alkalmaz fura plánokat, kameramozgásokat, semmi olyat, ami filmnyelvi újdonság lenne. Inkább Buñuelhez hasonlóan nagyon ravaszul rak keresztbe filmnézői elvárásainknak. Ugyanúgy, mint a mesterénél, a formanyelv tudatos csapda, hogy majd kegyetlenül átverjen dramaturgiai megoldásaival, történetvezetésével. Az álom és a valóság között ő talán még Buñuelnél is jobban elmossa a határokat, az Elő a zsebkendőkkelben kimutathatatlan, hogy mi az álom, és mi nem, nincs feloldozás, hogy egyáltalán van-e álom a filmben, vagy ez a groteszk viszonyrendszer mind egy szálig valódi. Rendezőnknek nincsenek filmes követői, a Blier-stílus egyszemélyes, még akkor is, ha olyan nagyon franciás (és éppen ezért annyira aktuális), a mai napig nem nagyon változtatott rakta: provokál, meghökkent, de leginkább szórakoztat – a kortársiasság meg lepereg róla.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Elő a zsebkendőkkel! (Get Out Your Handkerchiefs)

Elő a zsebkendőkkel! (Get Out Your Handkerchiefs)

Francia filmdráma, romantikus, vígjáték, 1978. Rendező: Bertrand Blier. Szereplők: Carole Laure, Eléonore Hirt, Gérard Depardieu, Jean Rougerie, Michel Serrault, Patrick Dewaere, Riton Liebman.

  • A Filmtett szerint
    9/10
  • A látogatók szerint
    9 · 2 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film