Tisztelt Janovics Jenő uram! Minden tiszteletem a magáé; ami a Színházban az Ön nevéhez fűződik, erős tapsolással kisérjük azonmód. De mindazonáltal ki kell jelentessen: ez a kinematográf – vagy hívják ahogyan csak akarják ezt az ördög találmányát – nem való magyar embernek!
A nemzetet féltő emberek nevében írok. Eleget szenvedtünk az osztrák bolondságok mián, miért van szükség ezekre az új, ijesztő masinériákra hogy fényeket vetítsenek a falra? Hiszen a szinpad egyszeri és megismételhetetlen! Mindaz ki amazt megpróbálja ellopni fekete dobozzal, éppenséggel a vérit szivja ki a szinháznak! Erre nem is kell szomorubb bizonyíték, mint a fiatalon elhunyt szinésznő, Imre Erzsi esete, aki éppeg pont az Önök mesterkedése közben – no nem mondom, hogy folytán – veszett belé a Szamosba. Ime: azki az ördöggel paktál, az ördög által vészen el!
Arról nem is beszélvén, hogy az ujságok és hirdetőtáblák Sárga csikót hirdetnek, de amikor az ember beül a setétbe – Istenem, hogy akad bolond aki pénzt ad erre a szemfényvesztésre! – minden csak feketébe, fehérbe és szürkébe világlik! Sehol semmi sárga, de még csikó is alig! Szemfényvesztés ez a magáék „müvészete”, én mondom és minden józan eszü magyar nevében azt jósolom, hogy ez a mozgóképes bolondéria el fog múlni hamaroson, olyan Isten nincsen, hogy táptalajt fogjon becses Erdélyországban egy ilyen hamis illuzió! S még azt hallom, hogy a lefotografált népszinmüvet be akarják mutatni külföldnek is! Hát hogy gondolják, hogy azt a történetet megértik máshol, mint ahol ahonnan az vétetett? Tám taljánul fogják kiírni Csepreghy halhatatlan szavait? Ugyan ki lenne kiváncsi a kolozsvári magyar szinészekre, amikor máshonnét sokkal szebbek s jobbak jőnek lefotografálva? Tám a francziákkal vagy Ámerikával akarják felvenni a versenyt?
Bolondság ebbe pénzt ölni, suszter menjen vissza a kaptafához, maguk meg menjenek vissza a szinházba, ahol igazi Müvészetet tudnak eléállitani. Olcsó bolondériára semmi szükség itt: mérnökök, mesteremberek, orvosok kellnek a hazának! Fogja fel Janovics úr most és mindenkorra, mielőtt rámegy a gatyája: magyar „film” nem volt, nincs, és nem is lészen soha!
