/ / /

· írta

Hajótörés nézővel – Jelentés a Titanicról 5.

17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál (Budapest, 2010. április 8–április 18.)

Beszámoló

Közel 10 nap masszív filmfesztiválozás után olyan metaszintre jutottam, hogy nem bírok egy óránál többet eltölteni mozgókép nélkül. Legyen az bármilyen minőségű. A Titanic utolsó két napján ugyanis 10 filmet láttam összesen, melyek minősége meglehetősen változó volt.

Pénteken ismét két versenyszekciós alkotást láthattak a sajtó képviselői, elsőként az R című dán börtönfilmet. Őszinte meglepetésemre ez a munka volt az első olyan a versenyblokkból, aminek igazán összeszedett, és emellett még izgalmas története is van. Tobias Lindholm és Michael Noer nem akartak gigantikus témákat, tabukat feldolgozni, és ez a határozottan az előnyére vált a filmnek, és így a fesztiválnak is. Az R hatásvadász fokozások nélkül szögezi nézőjét a székbe, nem esik sem kifejezetten a durva túlzások, sem az unalmas üresjáratok hibájába. Egyetlen hátulütője talán az, hogy a készítők néhol túlságosan keményre akartak néhány jelenetet, ami nemhogy teljesen fölösleges, de ez a fajta rájátszás árt a film hitelének és ívének. Minden hibájával és bicegésével együtt a dán film a fesztivál egyik legjobbja volt eddig.

Tobias Lindholm, Michael Noer: R

Ezt követte két olyan film, melyek felvonultatták szinte az összes olyan jegyet, amitől rossz lehet egy szerzői-/művész-/fesztiválfilm. A holland A bőrön is áthatol (Can Go Through Skin) című alkotás története egy idő után a semmibe kezd kifutni, a film ugyanis a főszálat felcseréli egy ugyan kapcsolódó, de teljesen mellékes és fölösleges epizóddal. Talán, ha Esther Rots rendező az utolsó 20 percet kivágja a filmjéből, az átélt élmény sem kezd zuhanórepülésbe, hogy aztán a végén kínszenvedéssé váljon. Marieke története azon a ponton lenne kerek, mikor terhessége kiderül, és lassan úgy tűnik, az őt ért traumát is feldolgozza. A rendező azonban annyira beleszeretett saját filmjébe, hogy nem bírta abbahagyni, és egy másik szál hozzáadásával akarta kikerekíteni a rape and revenge-vonalat. Ráadásul, ahogy halad előre a sztori, a képek, a vágás, az aláfestő zene is egyre sablonosabb, tipikusabb lesz, ami határozottan mélyítette a film és köztem húzódó szakadékot.

Esther Rots: A bőrön is áthatol (Can Go Through Skin)

Erre a szakadékra a következő film sem épített hidakat, az Érzelmi pótlék (Surrogate) ugyanis semmilyen empátiát nem ébresztett bennem sem a főhős, sem a helyzete iránt. Hiába írták le a szervezők is mindenhová, hogy ez a kapcsolat-helyettesítés létező dolog, még ha így is van, egyáltalán nem vált érdekessé. Ahhoz, hogy érdekeljen (vagy legalább értsem) a harmincas főhős, Eli problémáit, ez a megközelítés egyszerűen nem elég. A szűk 60 perces játékidő pedig kisjátékfilmnek hosszú, nagyjátékfilmnek rövid. Ennyi idő alatt a rendező hölgy csak annyit tudott tenni, hogy bedobálta az ötleteit a film dobozába, várva, hogy majd kijön valami használható végeredmény. Csakhogy sem a történetszálak, sem a dramaturgia nem tud összeszövődni egésszé, de még nézhetővé sem nagyon.

Tali Shalom-Ezer: Érzelmi pótlék (Surrogate)

Hasonló dolgok mondhatóak el Andrew Bujalski Méhviaszáról (Beeswax) is, azzal a különbséggel, hogy Bujalski legalább nem erőltetett filmjére valami oda nem illő dramaturgiát. Egyszerűen csak hagyja, hogy magától fejlődjön a történet, ami ennek megfelelően nagyon szépen meg is történik. Az egyetlen probléma ezzel, hogy egyszerűen nem képes hosszú időre felkelteni a néző érdeklődését, kíváncsiságát. Általános problémája ez az indie-filmezésnek, azonban, ami Bujalskinak sikerült a Kölcsönös megbecsülésben, azt most meg sem tudja közelíteni. Hiába jók a karakterek (és/vagy alakítások), ha 10 percnél tovább nem tudunk odafigyelni rá. A Méhviasz inkább tűnik kimaradt jelenetek válogatásának, mint nagyjátékfilmnek.

Andrew Bujalski: Méhviasz (Beeswax)

Több szempontból is meglepetés volt a norvég Nagykutya (Upperdog) című film (aminek címén mostanáig gondolkodom, mivel nem találtam kapcsolatot közte és a film között): egyrészt, hogy kifejezetten szórakoztató, másrészt, hogy nem versenyfilm. Ugyanis pont az ilyen frappáns, nem túlsúlyos (de azért nem is habkönnyű) alkotások hiányoztak az idei mustra felhozatalából. A Nagykutya története majdnem végig pörög, csak nagyon rövid időre ül le, és csak nagyon kevés túlzásba esik. Az összefonódó történetek eleinte viccesek, aztán kicsit komolyabbak, hogy a végére természetesen minden a helyére kerüljön. A máz és a negédesség viszont minden közhelyes panel ellenére elmarad. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy Sara Johnsen filmjének magyarországi forgalmazásával eléggé jól járnánk.

Sara Johnsen: Nagykutya (Upperdog)

Aki látta a komikus/rendező/színész előző, A legnagyobb japán című filmjét a tavalyi Titanicon, az tudja, hogy Hitoshi Matsumoto nem egészen komplett figura, még a japán rendezőkhöz képest sem. Ennek megfelelően a Szimbólum (Shimboru / Symbol) elképesztően brutális alkotás, legalábbis ami a józan eszünk épségére tett merényletet illeti. A film főhőse egy teljesen fehér szobában ébred, aminek falán nemsokára ezernyi kis pénisz jelenik meg, amelyek lenyomásával mindenféle dolgok történnek a szobában. Akinek ez nem elég figyelemfelkeltő, az talán kerülje el a Szimbólumot, mert csak idegeskedni fog rajta. Matsumoto filmje ugyanis maga a filmmé vált elmebaj, nézőként ugyanazt a mi-a-franc-történik-élményt éljük át, mint pizsamás hősünk. A teljesen abszurd, víziószerű történet tényleg nem mindenki számára lesz fogyasztható, de azok, akik szerették A legnagyobb japánt, ezúttal is jól fognak szórakozni.

Hitoshi Matsumoto: Szimbólum (Shinboru)

Szombat este végül lezajlott a nagy záróest eredményhirdetéssel, zárófilmmel, fogadással. Horvát György fesztiváligazgató ezúttal sem terhelte a közönséget felesleges adatokkal, információkkal, amivel pedig mégis, az inkább szórakoztató trivia volt, mint statisztika. A nagyon rövid általános fesztivál-értékelés után A fantasztikus Róka úr megérdemelten kapta meg a közönségdíjat, majd pedig az Elly története zsebelte be az Országos Diákzsűri elismerését. Ezután jött a főattrakció, hasonlóan kevés fölösleges felvezetéssel. A Tiina Lokk, Nick James és Gothár Péter alkotta zsűri véleménye szerint a 17. Titanic Filmfesztivál fődíját Esther Rots A bőrön is áthatol című, fentebb röviden véleményezett filmje kapta. A film alkotói közül ketten ezután egy rövid Skype-beszélgetés formájában csatlakoztak a közönséghez az Uránia mozi vásznán. A beszélgetés alapján Esther Rots rendező és Dan Geesin zeneszerző nagyon kedves, szimpatikus emberek, sajnos ettől a filmjüket még nem szeretem jobban.

Wes Anderson: A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox)

A beszélgetés után jöhetett Hillcoat Az útja, amit május 6-tól vetítenek majd a magyar mozik, megtekintése után pedig teleettük-ittuk magunkat az Uránia kávézójában rendezett kis fogadáson, aztán ki-ki mehetett folytatni az éjszakát. Ezzel a szombat estével lett vége hivatalosan az idei Titanicnak (bár igazából csak 18-án ért véget), amiből már tényleg csak egy sablonmondat van hátra: jövőre veletek ugyanitt! Remélhetőleg az ideinél jobb filmekkel.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó filmek

A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox)

A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox)

Amerikai–brit animációs film, családi, kalandfilm, vígjáték, 2009. Rendező: Wes Anderson.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    8
  • A látogatók szerint
    9 · 8 értékelés
  • Szerinted?

Elly története (About Elly)

Elly története (About Elly)

Iráni filmdráma, 2009. Rendező: Asghar Farhadi.

  • A Filmtett szerint
    8
  • A látogatók szerint
    7 · 6 értékelés
  • Szerinted?

R

R

Dán akciófilm, filmdráma, thriller, 2010. Rendező: Michael Noer, Tobias Lindholm.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    8
  • A látogatók szerint
    8 · 4 értékelés
  • Szerinted?

A bőrön is áthatol (Can Go Through Skin)

A bőrön is áthatol (Can Go Through Skin)

Holland filmdráma, 2009. Rendező: Esther Rots.

  • A Filmtett szerint
    6
  • A látogatók szerint
    3 · 2 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , cikk