Ceauşescu feltámad halottaiból, hogy rácsodálkozzék a 20 éve viruló kapitalista Romániára. Leszáll a bukaresti reptéren, díszmenet élén behajt a reklámokkal teli szeretett fővárosába és megismeri a jelenkori kiskirályokat, cápákat és újgazdagokat. Illetve többségüket nem megismeri, hanem viszontlátja, így összehasonlíthatja múltjukat és jelenüket, szerepvállalásukat a kommunista diktatúra idején és most.
Ez a meséje Alexandru Solomon legújabb dokumentumfilmjének, a Kapitalism – reţeta noastră secretă-nak. Mese habbal, vagy inkább mesetár, ami egybegyűjti a megszólaltatott újgazdagokat és politikai-gazdasági befolyással bíró embereket, név szerint Dan Voiculescut, Ioan Niculae-t, George Pădure-t, Dinu Patriciu-t, Dan Diaconescut és Gigi Becalit. Van a listán politikus, ipari vállalkozó, építkezési vállakozó, média-mágnás és az ország kedvenc focibáró-közszereplője, aki ugyanakkor EU-parlamenti képviselő.
Az elhangzó szövegek megvilágítanak bizonyos összefüggéseket és megmutatják ennek a kapitalista történetnek a különböző nézőpontjait, mert valahogy a tükrök közé helyezett interjúalanyok kijelentéseikkel olykor ellentmondanak a nyilvánosságra hozott információknak, illetve előszeretettel kozmetikázzák karrierjük különböző állomásait; Alexandru Solomon pedig ügyes kollázst állít össze a közéleti szereplők ezen kijelentéseiből és az elmúlt 20 év (sajtó)botrányaiból, ami jól tükrözi a Dâmboviţa-menti demokrácia és kapitalizmus jellegzetességeit. Ezek közé sorolhatjuk az OTV1 sikertörténetét, a Rompetrol2 tulajdonosváltásait, az építkezési engedélyek megszerzéséhez szükséges összeköttetéseket és a lepengetendő pénzösszegeket, pénzmosásokat – röviden annak a történetét, hogy hogyan is váltak Romániában a kormányváltás nyomán a közpénzek magánvagyonokká, hogyan került az ország vagyonának egyharmada néhány milliárdos kezébe.
Mindebből a közember csak azt látja, amit a média eljuttat hozzá — és ha úgy vesszük, az Arte televízió segítségével létrehozott film ugyancsak médiatermék. Kényes téma és azért könnyen támadható az a rendező, aki felválallja az elemző szerepét 80 perc erejéig. Nehéz úgy összefoglalni, hogy az érthető legyen és ne szájbarágós, „megmondomnekedatutit” Moore-féle kapitalista sztori. Nehéz úgy összekeresni a darabokat, hogy mindenki maga vonja le a következtetést. Solomon úgy oldotta meg a megoldhatatlant, hogy leegyszerűsítette a szerkezetet – sorra vette, hogy mit mondanak a mágnások és hogy ezzel szemben mit mond a média, lefordította legó-figurák szintjére a nagy romániai gazdasági svindliket és változásokat. Aztán pedig biztosította a játékos hangnemet és egy mese-keretet: „mi lenne, ha élne Ceauşescu? hogyan viszonyulna a látottakhoz?”, és így már a levont következtetések sem annyira személyeskedők.
Hiszen a filmben ábrázoltak egy szellem megfigyelései és nem egy hazánkfia ítélkezései, így pedig a gazdasági vezetőket Ceauşescu megróhatja azért, hogy hűtlenek voltak a párthoz, de ugyanúgy ki is tüntetheti őket figyelmével és dicséretével, amiért maradtak a régi szellemiségnél a volt Román Kommunista Párt, a P.C.R kezdőbetűinek megfelelően: Pile, Corupţie si Relaţii – avagy tartották magukat a bundázások, korrupció és kapcsolatok politikájához. Ahogy Dan Voiculescu fogalmaz a filmben, Romániát nem egy, hanem két szellem kísérti: a kommunizmusé és a kapitalizmusé.
1 OTV - Oglinda TV, Dan Diaconescu tévéje, 2002-2003 be volt tiltva gyűlöletkeltés és diszkrimináció vádjával. Előszeretettel jelenik meg benne Corneliu Vadim Tudor szélsőjobboldali politikus is. (a szerk.)
2 Rompetrol - a régi állami olajvállalat és utódja. Az 1993-as privatizáció körül voltak botrányok, végül Dinu Patriciu liberális politikus vette meg a részvények többségét 1998-ban, miután csodálatos módon elértéktelenedtek az értékpapírok. (a szerk.)
