Homokos királyok, repülő gyerekek és kardok, bőgő közönség, luxusbörtön és szlovén krimi – avagy Ozon, Klaus Härö, Yu Ha, Igor Sterk, Tobias Lindholm, Jörgen Bergmark filmjeit láttuk még a TIFF-en, most meg tanácsokat osztogatunk.
Francois Ozon: Ricky, francia, 2009, 90 perc
A TIFF első három napja igazán rendkívüli meglepetéseket tartogatott a maga visszafogott módján. Eddigi legnagyobb kedvencem a már-már veteránnak számító François Ozon Ricky-je, mely egy abszolút rendhagyó Ozon-film – elég csak azt mondanunk, hogy egyetlen homokos férfi sincs benne, cserébe viszont kapunk egy nem mindennapi képességekkel rendelkező angyali kisfiút, aki végig bearanyozza a filmet. (cse)
Még vetítik: június 6., vasárnap, Victoria, 17:00
Klaus Härö: Postia Pappi Jaakobille / Letters to Father Jacob, finn, 2009, 75 perc
A második nap fénypontja már viszonylag korán bekövetkezett, Klaus Härö Levelek Jakab atyának c. filmjével, délelőtt 11 órakor. Ez a vérbeli finn film egy csodálatos történet a megbocsájtásról és a szeretetről – ha azt mondom, hogy szem szárazon nem maradt, akkor az szó szerint értendő: ennyi ember én még nem láttam sírni egy film után, moziban (valaki meg is jegyezte tréfásan, hogy ez azért lehet, mert a Titanicot nem moziban láttam). Mindenképp kötelező darab, nem árt néha átkapcsolni egy naiv, kedves világba, ahol az emberek tényleg képesek a megváltozásra. (cse)
Még vetítik: június 5., szombat, Cinema City, 11:00
Yu Ha: Ssang-hwa-jeom / A Frozen Flower, koreai, 2008, 133 perc
Az Egy fagyott virág tükörfordítható címmel futó koreai filmet imádni fogják, akik élnek-halnak a gyönyörű díszletekért, a wuxiákért, és a távol-Kelet történelméért általában. A film a mai Korea ősének tekintett Goryea-dinasztia idejébe kalauzol el minket egy igazi Shakespeare-i királydráma-jellegű történettel. A király sürgősen utódot kellene produkáljon, de ő a férfiakat szereti, névlegesen a királyi testőrség főnökét, egy fess ifjút, az egyetlen embert, akiben megbízhat és akit kényeztet. Annyira, hogy őt kéri meg: csinálja már fel a királynét helyette! Az eleinte mindössze faj- és udvarfenntartási céllal kopuláló fiatalemberben és a királynőben természetesen kölcsönös szerelem lobban, ez vezet mindenki tragikus halálához. A film érdekessége a szinte androgün jellegű férfi főszereplők használata, ami különös értelmet ad a király fiúszerelmének. Gyönyürű operatőri munka, néhány túlszepített, túlszépelgő szexjelenet és finoman koreografált kardozás. (jbn)
Még vetítik: június 2., kedd, BBTE-auditórium, 20:30
Igor Sterk: 9.06, szlovén, 2009, 71 perc
Aki az egy óránál alig hosszabb, mégis örökkévalóságig tartó filmeket kedveli (van ilyen?), az nyugodtan megnézheti a Kilenc óra hat perc című szlovén filmet. A többiek hanyagolhatják. Egy rendőr elkezd nyomozni egy titokzatos(?) öngyilkosság ügyében, a film címében szereplő idő a halál beálltára utal, ugyanakkor anno Gagarin is ekkor hagyta el a Földet. Rendőrünk egyre inkább azonosulni kezd az áldozattal, beköltözik a lakásába is, szexuális szokásait is átveszi. Elmondjam a végét? (jbn)
Még vetítik: június 3., szerda, Republica, 11:00
Versenyfilmek
Tobias Lindholm, Michael Noer: R, dán, 99 perc;
Jörgen Bergmark: Det enda rationella / A Rational Solution / Ésszerű megoldás, svéd, 98 perc
A versenyfilmek közül eddig kettőhöz volt szerencsém: az egyiket nagyon melegen ajánlom (R), míg a másiktól legszívesebben távol tartanám a közönséget (Ésszerű megoldás). Míg az R egy rendkívül jól elkészített, minden percében izgalmas börtönfilm, addig az Ésszerű megoldás egy nevetséges próbálkozás – talán a vígjáték irányába. Az alaptörténet kecsegtető lenne – ha szeretőnk van, ne titkoljuk el feleségünk elől, hanem ügyesen beszéljük meg a dolgokat, majd férjével együtt költöztessük magunkhoz. Drámának nevetséges, vígjátéknak pedig roppant gyenge. Szoláriumozás helyett a rendező inkább a forgatókönyvre kellett volna néhány pillantást vessen. Ennek teljes ellentéte az R, mely egy jól kigondolt, komoly tortúra a néző számára is. Noha a dán börtönök össze sem hasonlíthatóak mondjuk a kelet-európaiakkal (mindenkinek külön cellája van, ajtóval, rácsok nélkül, és az éjszakát leszámítva bármikor átmehetnek egymáshoz, minden cellában televízió van – pornócsatornával, ebédre pedig a legvastagabb oldalasokat kapják), rémes dolog a vásznon viszontlátni, hogy mi mindent meg nem tesz az ember a túlélésért. (cse)
Még vetítik: június 1., kedd, Republica, 15:15 (csak az R-t, a másikat már nem!)
