A TIFF magyar napja Tudor Giurgiu fesztiváligazgató félig humorosnak, félig komolynak szánt nyilatkozata jegyében kezdődött, mely szerint amennyiben a helyi önkormányzat nem áll határozottabban a fesztivál mellé, más, külföldi városok – például Budapest – a legnagyobb örömmel biztosítanák a szükséges infrastruktúrát egy ilyen méretű rendezvény lebonyolításához. Gondolom ez esetben BIFF lenne a fesztivál neve.
Giurgiu fenyegetése volt az egyik téma azon a sajtótájékoztatón is, melynek Hajdu Szabolcs és Mátyássy Áron rendezők, Kovács Gábor producer és Vezér Éva, a Filmunió igazgatója voltak a meghívottai, a legtöbb kérdés azonban Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmje kapcsán hangzott el. A rendező bevallása szerint nem magyar vagy román, hanem leginkább transzilván filmként lehetne kategorizálni alkotását, ugyanakkor a kolozsvári vetítés – Budapest és Berlin után a harmadik fesztiválszereplés – azért is fontos számára, mert a részben Erdélyben forgatott, számos román színészt felsorakoztató film először szerepel román közönség előtt.
Kovács Gábor, a film producere megjegyezte, hogy nem ez az egyetlen Romániában forgatott magyar film az utóbbi időben. Többek között a programban szereplő Vranik Roland Adása, a Delta, és Hajdu korábbi filmje, a Fehér tenyér is részben Romániában forgott, azt viszont nem sikerült elérniük – Kovács szerint saját ügyetlenségük miatt – hogy román részről is kapjanak támogatást.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évek kiadásai közül az idein volt a legerőteljesebb a magyar jelenlét, hiszen a Bibliothéque Pascal mellett még 7 magyar játékfilmet lehetett megtekinteni a szerdai nap folyamán. Az említettek mellett műsoron volt Pálfi György Nem vagyok a barátodja, a Kaméleon Goda Krisztinától, de a nemrég még Cannes-ban versenyző Mundruczó Kornél Frankenstein-terve is, amely Hajdu filmjéhez hasonlóan a vetítés napjáig a „meglepetésfilm” cím leple alatt várt.
Mátyássy Áron is – aki első nagyjátékfilmjét, az Utolsó időket kísérte el Kolozsvárra – talált helyi vonatkozást filmje kapcsán: a film zenéjét a kolozsvári születésű Márkos Albert szerezte. (Emellett nem felejtette el a sajtótájékoztatón megjegyezni, hogy nem ez a film első vetítése a kincses városban, hiszen tavaly ősszel is láthattuk a Filmtettfeszt alkalmával – az egyik jelenlevő újságíró pedig hevesen bólogatott).
Sötétedés után a Főtéren, szabadtéri vetítésen lehetett megnézni a legismertebb magyarról, Puskás Öcsiről készített dokumentumfilmet is, miközben pár méter távolságra, a Bánffy-palota udvarán a hagyományos gulyásparti romjai fölött már a Tündérground zenéje csendült fel.
Ötödik alkalommal szerveztek magyar napokat a TIFF-en, az évről évre színvonalasabb kategória jelenléte a fesztivál programjában teljesen természetessé vált, s akár a multikulturalitás csendes győzelmének is tekinthető egy olyan városban, amelynek bejáratainál, műemlék épületein, illetve az általa szervezett hivatalos eseményeken magyar szöveg még ma sem képzelhető el.
