A 9. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál zárógálája A 9. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál zárógálája

Nem minden arany, ami fénylik – de legalább a miénk

A 9. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál zárógálája

A tegnap esti zárógála lebonyolításával az idei TIFF-re is felkerült a pont. Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét a Kolozsvári Román Operában megszervezett ünnepséget sikerült kissé hosszúra nyújtani, de aki végig bírta ülni, az bizonyára néhány kellemes pillanattal gazdagodhatott.

Kolozsváron nagy dolognak számít a TIFF: ilyenkor minden vörösszőnyeges személyiség felkeresi személyes designerét, hogy valami érdemlegessel kápráztathassa el majd a nagyérdeműt. De mivel a TIFF az TIFF, és nem az Oscar-gála vagy a Cannes-i Filmfesztivál, így a villogási kényszerrel rendelkezők ízlése is hagy némi kívánnivalót maga után. Az egyszerű ember ilyenkor megfigyel, rosszallóan néz vagy esetleg kuncog egy kicsit, majd továbbáll, lehetőleg be a díszes terembe, hogy végre elfoglalja jól megérdemelt helyét a leghátsó sorban.

Tudor Giurgiu fesztiváligazgató a már megszokott eleganciával köszöntötte a vendégeket, és elkezdődött a díjak kiosztása, mely a tavalyhoz képest egy plusz kategóriával is bővült, mégpedig a Legjobb Forgatókönyvnek járó jutalommal. A TIFF hivatalos szpotját is újból levetítették – mindig ilyenkor derül ki, hogy kinek ez az első TIFF-„vetítése”: annak, aki még mindig nevet rajta. Habár az idei szpoton még elsőre is csak nehezen lehetett.

A díjátadók a már megszokott módon igyekeztek a legrövidebben, illetve a legszellemesebben előadni mondandójukat – több-kevesebb sikerrel. Láthattunk egy Romániából elszármazott, ám jelenleg Indiában élő szupermodellt, aki éppen most Kolozsváron vadászik a Miss Universe potenciális résztvevőire, láthattuk Victor Rebengiucot díjátadóként és nyertesként is, ám az est fénypontja kétségkívül Dorina Lazăr volt, akit életműdíjjal tüntettek ki. A közönség, bársonyszékeiből felállva, egy emberként tapsolt a megszeppent művésznőnek. Ezen kívül a színésznővé vedlett TIFF-szervező, Ozana Oancea is – valóban megérdemelten – díjesőben részesült, talán ő volt a legszimpatikusabb és legszerényebb nyertes az egész est folyamán.

Ha már a legleg-pillanatokról van szó, feltétlenül meg kell említenünk a filmesek (és nemcsak) rögtönzött protestálását. Újból Rebengiuc lépett a színpadra, egy kiáltványt tartva a kezében. Mint kiderült, Sergiu Nicolaescu kivénhedt filmes és PSD-szenátor friss törvényjavaslata ellen tiltakoznak, amit a szenátus már elfogadott, és a képviselők jövő héten szavaznak róla, és egy csapással visszaröpítené a román filmgyártást 15 évvel ezelőtti, siralmas korába: az állami támogatásokat elbíráló bizottság összetételét szabná meg szigorúbban, és a pontozásos rendszert változtatná vissza az átkosbéli „admis-respins”-jellegűre, azaz minden indoklás nélkül visszautasíthatnak bármilyen forgatókönyvet. A kiáltvány aláírói között van az Új Román Film (vagy Román Újhullám, ahogy tetszik) összes rendezője és többi arca, de az öregek közül is néhányan. A szervezők megkérték a teremben lévőket, hogy aki egyetért a szöveggel, az vonuljon a színpadra, így egy pillanatok alatt szinte kiürült az Opera nézőtere. A külföldi jelenlévőket is megkérték: írják alá nyugodtan a kiáltványt, a román politikusok úgyis jobban félnek az európai közvéleménytől, mint azoktól, akik megválasztották őket.

A legizgalmasabb pillanat – a legjobb filmnek járó díj átadása – duplán is izgalmasnak számított, ugyanis a díjat Kelemen Hunor kulturális miniszter és a fesztivál sztármeghívottja, Wim Wenders adta át. Wenders nem jutott túlságosan sok szóhoz, ám ez most nem is számított, ugyanis Kelemen Hunor ünnepélyesen megígérte, hogy nem engedi, hogy bármelyik fővárosba – legyen az Budapest vagy Bukarest – elhurcolják a TIFF-et. A TIFF a miénk, így csak Erdély fővárosában, Kolozsváron van a helye. Ámen. Ezzel szépen válaszolt a megnyitón felvázolt problémákra és kérdésekre, s a fesztivál anyagi helyzetét taglaló ki- és beszólások egyfajta „dramaturgiai ívet” zártak be.

A kiéheztetett vendégek a gála után a Continental Hotelben tartott záróbuli keretén belül csillapíthatták éhségüket, bár inkább szomjukat, ugyanis a díszes nép korgó hasát csak cukrásztermékek várták. A VIP-vendégek még utoljára fényképezkedhettek a Mercedes-fal előtt, ahonnan az egyszerű halandókat egy szánalomfotó ellenében félreállították. Az italok rendkívül változatosak voltak, bár valószínűleg előnyben voltak azok, akik nem küszködtek egész nap fejfájással és fáradtsággal, és megfelelőképpen ki tudták engedni a gőzt. Ha este nem is mindenkinek sikerült, a következő, jubileumi, 10. TIFF-re majd bizonyára sikerülni fog.

Az idei díjazottak listája ITT olvasható.

(fotók: Jakab-Benke Nándor)

Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat