Jakab-Benke Nándor

/ / /

· írta

Kidobófiúk és kiverőlányok

Sam Garbarski: Irina Palm

Kritika

Az Irina Palm kétféle dramaturgia keresztmetszetében született: az egyik a „versenyfutás az idővel”-alaphelyzet, annak is az „össze kell szedni a pénzt a kezelésre, mielőtt meghal az unoka”-alfaja; a másik pedig a „becsületes nő szükségből prostituálja magát, de megőrzi emberi méltóságát”-toposz.

Eddig semmi eredeti. De erre a jól bevált dramaturgiai kettősre önti rá Sam Garbarski író/rendező a lényeget: csináljunk filmet a rejszolásról, de ne mutassunk meg egyetlen falloszt se. És mindezt a jobb (de rosszabb) napokat is látott Marianne Faithfull-lal.

Aki nem tudná: Marianne Faithfull Mick Jagger nője volt, az első dalait a Rolling Stonesszal vette fel, talán az első jointokat is velük szívta el. Tipikusan az az előadóművész, akinek a magánélete érdekesebb volt, mint a dalai vagy a filmjei: a heroinnal és az anorexiával vívott folyamatos harc tönkretette a hangját meg az egészségét. A korszak nagy drogáldozataival ellentétben azonban még él (és alkot). És most, hatvanegy évesen eljátszik egy visszafogott, leszegényedett, de rendes, ötvenéves, London melletti özvegyasszonyt.

Marianne Faithfull akkor és most

Eléggé hihetetlen, mégis hiteles történet: valaki öregkorára fut be a pornóiparban. Hogyan? Úgy, hogy csak a tenyerét prostituálja. S ez máris felveti a film egyik érdekes kérdését: hol kezdődik a kurva, és hol ér véget? A tenyér egyenrangú-e a szájjal vagy a vulvával? Meg lehet-e kövezni Mária Magdolnát, ha csak tenyérrel elégít ki?

Ez a kérdés, a film alaptörténetében, további kérdéseket rügyez: ki a humánusabb, nemesebb ember: aki az erkölcsnek hódol be vagy az unokája (fia, stb.) iránt érzett szeretetnek? A prüdéria erősebb vagy az anyai ösztön? És így tovább.

De finom kezei vannak, asszonyom...

Maggie férje meghalt, most unokája is haldoklik. A film nem mondja el, miben szenved: érezteti velünk, hogy a szenvedő kisgyerek csak egy ürügy arra, hogy kielégült kanokat mutathasson meg. Az apa és az anya valamiért impotens ahhoz, hogy pénzt keressen, ezért Maggie-re (aki életében semmit se csinált és semmihez se ért) hárul a feladat, hogy hat hét alatt temérdek pénzt szedjen össze egy ausztráliai útra, ahol a gyereknek esélye van meggyógyulni.

Maggie, ezt megtudva, fájdalomtól és könnyektől vakon kering a Sohóban, ahol meglát egy cédulát, miszerint munkaerőt keresnek. Betámolyog, és megismerkedik Miklóssal, a szimpatikus, de keményfiú-álarcot hordozó sztriptízbártulajdonossal, aki elmagyarázza neki, hogy itt nem takarítónőt keresnek, hanem kiverőleányokat. Egy fergeteges ötlet a személytelen, gyors és olcsó prostitúcióra: a kliens bedugja bájdorongját a falon, a fal másik oldalán kezelésbe veszik. Néhány röpke percnyi vergődés után megvan a heroinként óhajtott kéjérzet, és a kliens távozik, új pénisz lép a helyébe. Maggie először tiltakozik, de muszájból belemegy és hamarosan hírnévre tesz szert. Ő lesz Irina Palm, azaz Tenyér Irén. A kortalan hetéra, akinek anyai érintése miatt érdemes folyton vissza- és visszatérni. Ami Bruce Wayne-nek Batman, az Maggie-nek Irina Palm.

A fabula szakadozott falán nemsokára betüremkedik a valóság

A kedves Olvasó sejtheti, mennyi fergeteges szituációt eredményezhet egy ilyen alaphelyzet. A filmkészítők ki is használták ezeket, egészen odáig, hogy egy szóviccet filmesítenek meg: főhősnőnknek munkahelyi ártalma is lesz, „tennis elbow” helyett „penis elbow”, azaz a jobb alkar és könyék túlhajszolásából eredő húzódás.

A dolgok persze kötelező módon eldurvulnak: a szomszédasszonyok és a fia tudomást szereznek Maggie titkos életéről, hatalmas botrányt csapnak (értsd: megmutatják igazi énjüket). A menye szintén: addig folyton csúnyán nézett az idősödő nőre, de most leveszi a kalapját előtte. Az anyai ösztön hatalmas hidat emel a két nő közé.

Természetesen minden jó, ha a vége jó. A rendező a nézőnek is kiveri a képzeletbeli esztétikai glanduláját egy igazi fassbinderi, melodrámai befejezéssel: a szintén nem mai gyerek Miklósról kiderül, hogy érző lélek, majd romantikus csókban/ölelésben egyesül főhősnőnkkel, egykori tenyeres(-talpas) alkalmazottjával.

A forgatókönyv a sok jól sikerült szituáció ellenére néhol sántít, ami a szereplők motivációinak hitelességét illeti, de ezek a rések nem zavaróak: ez a film úgyis a rések filmje, és a rendező amúgy is mindent a színészekre bízott. Bejött neki: Marianne Faithfull végig sziporkázik megfáradt, szomorúan mosolygó, méltóságot és alázatot egyszerre sugalló alig-játékával, Miki Manojlovic zseniális a lepattant, emigráns szexbártulajdonos szerepében, még Gryllus Dorka is nagyszerű.

Penis Point of View

Azért kellemes meglepetés ez a film, mert hihetetlenül low-budget, és mégsem látszik rajta. Sok lehetőséget teremt morális ítélkezésre és a nő társasalmi szerepére vonatkozóan, mégse rágja szájba. Folyamatosan férfi nemi szervek körül forog a történet, mégsem látunk egyet sem. Nagyon mai történet, mocskos, de mégis vonzza a szemet; szép, de jobbára ki tudja kerülni a giccset. S azért mertem elmesélni szinte az egész cselekményt, mert úgysem azon van a lényeg: hanem a szinte dokfilmszerűen jó szituációkon.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

Irina Palm

Irina Palm

Belga–luxemburgi–brit–német–francia filmdráma, 2007. Rendező: Sam Garbarski. Szereplők: Marianne Faithfull, Miki Manojlovic, Kevin Bishop, Siobhan Hewlett, Gryllus Dorka, Jenny Agutter, Corey Burke, Meg Wynn Owen, Susan Hitch, Flip Webster, Tony O'Brien, Jules Werner, Ann Queensberry, June Bailey, Jonathan Coyne.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    7/10
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film