Miközben a Segesvári Filmfesztivál nyitó sajtókonferenciáját hallgattam, nem tudtam megállni, hogy ne a TIFF-hez hasonlítsak mindent. Lehet hogy azért, mert még három hét sem telt el, mióta Kolozsváron elkezdték leszedni a bannereket, lehet azért, mert a segesvári az egyetlen olyan erdélyi játékfilmes fesztivál, amely ambícióit tekintve a kolozsvárihoz mérhető.
Ha az anyagiakat nézzük, egyértelmű, hogy a második kiadásánál tartó rendezvény a TIFF költségvetésének töredékéből kell gazdálkodjon, a szervezőcsapat – ami a fesztivál ideje alatt sem több 10 személynél – illetve a tucatnál alig több önkéntes azonban meglepő profizmussal menedzseli az eseményt.
Más szempontból pedig a segesvári szemle túltekint a kincses városban szervezett fesztiválon. A Segesvári Filmfesztivál sem helyi, hanem egy kívülről induló kezdeményezés, a középkori vár azonban tökéletes környezetet és hangulatot tud biztosítani a fesztiválnak. Ennek egyik szemléletes példája a dobos, aki a macskaköves tereket bejárva hirdeti az esti vetítést. És bár a szervezők nem verik nagydobra – a katalógusban és a honlapon sem található meg ez az információ – az összes vetítésre ingyenes a belépés. Ez sokkal nyitottabbá, közvetlenebbé teszi a rendezvényt azokhoz a fesztiválokhoz képest, ahol hat film megnézése már megviselheti a pénztárcát.
Adrian Titieni fesztiváligazgató szerint a verseny nem tesz jót a művészetnek, ezért a Segesvári Filmfesztivál nem versenyfesztivál. Pontosabban egy versenyszekció van, ami a középiskolás diákokat ösztönzi másfélperces kisfilmek legyártása. Ezt leszámítva a plakátokon olvasható „díjazott filmek szemléje” alcím árulkodik a legjobban a szervezők azon szándékáról, miszerint sikeres román filmeket, és Cannes-ban, Berlinben, Locarnóban és Oberhausenben díjazott külföldi filmeket hozzanak a segesvári közönség elé. A szervezők ugyanakkor szeretnének hagyományt teremteni abból, hogy válogatást mutatnak be egy meghívott ország utóbbi éveinek filmterméséből. Idén Magyarország a fesztivál vendége, így szerdán négy magyar nagyjátékfilmet és hat kisjátékfilmet nézhetett meg a közönség. Három rendező el is kísérte alkotását Segesvárra, a velük folytatott beszélgetést pedig pontosan műveik különbözősége tette érdekessé.
A Másik bolygó, Moldoványi Ferenc dokumentumfilmje megrázó gyereksorsokat mutat be a világ négy kontinenséről, a film kiskorú szereplői szolgaként, prostituáltként vagy katonaként mellbevágó őszinteséggel és közvetlenséggel mesélnek életükről. A rendező elmondása szerint egy ilyen film esetében legalább olyan fontos az előkészítés, mint a forgatás, az elért eredményhez szükséges volt a felvételeket megelőző két éves kutatási időszak is. Emellett a forgatások alatt is komoly mennyiségű energiát kellett fordítani a folyton felmerülő akadályok és veszélyek elhárítására, hiszen Kongó, Kambodzsa vagy Ecuador nem közbiztonságukról híres országok, a film témája pedig nem tűnteti fel kedvező fényben az ottani hatóságokat. Nemes Gyula dokumentumfilmje, a Letűnt világ, sokkal líraibb, inkább kísérleti film kategóriájába sorolható, viszont a kiforrott képi világra helyezett hangsúly összeköti A másik bolygóval. A 10 éven keresztül forgatott film Budapest közepén található Kopaszi gát környékének átváltozását mutatja be, a csónakokból improvizált barakkok lakóinak életét, illetve azt, ami kilakoltatásuk után történik a félszigettel. A film csak a forgatás utolsó évében kapott támogatást, ami egyrészt jelentős alkotói szabadságot, másrészt krónikus nyersanyaghiányt jelentett, hiszen nem videóra, hanem fekete-fehér 35mm-es filmre forgatott alkotásról van szó.
A fesztivál harmadik magyar meghívottja M. Tóth Géza volt, aki a Mama című filmjét kísérte el. „A világot körbeérő teregetés”-ről szóló történet megkívánta, hogy egy élő emberi karakter biztosítsa annak hitelességét, így az eredmény egy izgalmas mű lett, melyben a filmkép keveredik az animációval. Amúgy M. Tóth Géza sokoldalúságát dicséri, hogy a 3D-ben készült Maestro és Ergo után, illetve a műfajilag nehezen definiálható Mamát követően, a rendező visszatér talán a legegyszerűbb műfajhoz, és következő filmje tárgyanimáció lesz.
A szombat estig tartó fesztivál nem csak filmekkel várja a résztvevőket: gyerekeknek szóló workshopok, Media Desk által szervezett filmfinanszírozási szeminárium után, ízlés szerint további kerekasztal-beszélgetéseken vagy koncerteken lehet részt venni a hátralevő napokban. És akinek véletlenül már van 2011-es határidőnaplója, beírhatja június harmadik hetéhez, hogy SFF.
(fotók: Zágoni Bálint)
