Hiánypótló könyvet tart kezében, aki Kupán Árpád: A mozi évszázada Nagyváradon című kötetét fellapozza: a város film- és mozitörténete a helytörténész szemszögéből bontakozik ki.
Mielőtt az említett könyvvel komolyabban foglalkoznék, fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem egy filmes szerző könyve és még csak nem is filmes kötetek sorozatában jelent meg a tárgyalt munka, hanem a Partiumi füzetek 47. része. Egy olyan szériának tehát, mely inkább Nagyvárad és a Partium helyi történetére összpontosít. Természetes, hogy helytörténészre bízták a feladatot, ami a könyv stílusát és utalásrendszerét is meghatározza.
A filmművészetet és a filmgyártást így leginkább a világtörténelmi és magyar történelmi változások tükrében mutatja be a szerző, a korabeli társadalomban (a 20. század eleji első vetítésektől a multiplex vetítőtermek üzembe helyezéséig) betöltött szerepére helyezve a hangsúlyt. Eszerint egyrészt a lényegesebb történelmi fordulópontok válnak a nagyváradi élet és az itt működő mozik sorsának meghatározójává, másrészt minden kornak megfelelő szórakoztató központok, kerthelyiségek, kávéházak, színházak és mutatványosok (akik támogatták vagy épp versengtek a mozgóképpel). Az (al)fejezetek címei is árulkodnak erről: A kerthelyiségek és kávéházak mozioffenzívája, Az első magyar kinema-szkeccs, a színház és a mozi harca városunkban, …És a törés: a világháború hatása a mozikra, Mozi részvénytársasági alapon. A város mint főrészvényes stb.
Bár az első fejezet bevezetés a film- és mozitörténetbe, de a szerző már itt a Lumiére testvérek vetítéseinek és a Skladanovsky fivérek kísérleteinek társadalmi hatására fekteti a hangsúlyt. Ez a megközelítés igazán izgalmas a könyvben és a várostörténetben: mindenütt kimutatható az intézmények és a polgárok aktív hozzájárulása a mozi életének változásaihoz. A városbeli első filmek gyártásához nem csak Székely Jenő kellett, hanem a nézők és a helyi lap támogatása, és az sem pénzben, sem számokban kimutathatóan nem hiányzott.
Górcső alá kerül még a váradi mozisok műsorpolitikája, különböző meghatározó időszakokra pontosítva, az intézményes mozizás kezdetén, az I. világháború, a gazdasági válság és a kommunista diktatúra idején. E fejezetekben alapos összehasonlító munkát végez a szerző és részletezi az intézmények változásait.
A dokumentáció jó része újságokból van összeállítva, hiszen Nagyvárad viszonylatában elég kevés dolgot lehet megtudni az átfogó filmtörténetekből – amelyek szép számmal szerepelnek a könyvészetben. És hiába tartozott Várad azok közé a városok közé, amelynek polgársága gazdagsága révén megengedhette magának, hogy korán fölkarolja a filmvetítést, majd a gyártást is, a képi bizonyítékokból nemigen maradt fönn több, mint néhány a várost bemutató néma felvétel. Maradnak a helyi sajtó archivált lapszámai, főképp a Nagyvárad, a Nagyváradi Napló, a Napló, az Új Élet, a későbbiekben a Fáklya és a Bihari Napló, valamint néhány magyar nyelven kiadott szaklap (a 20. század első éveiben megjelent Kinematograf, a Mozivilág, a Mozihét és néhány nagyváradi társuk, a Film Riport, a Filmpalace Revue és a Vasárnapi Lapok) mint fő „informátor” és reklámozó.
A mozgóképes várostörténetet hasznos mellékletek egészítik ki, például a helyi mozik kronológiájának táblázata, vagy dokumentumok, reklámok a 20. század elejéről. Amit azonban hiányolok, az a könyvészet figyelmes szerkesztése, és egy összetett index a kötet végéről, a városban készült filmek és az ott dolgozó alkotók nevének listájával; a bibliográfia köteteinek címe vagy szerzője több helyen el van írva (sőt, egy helyen át van keresztelve.) Hiánypótló könyvnek mondható azonban Kupán Árpád könyve, mivel Nagyvárad filmes életének történetét mindeddig nem dolgozták fel és állították össze ilyen rendszeresen. Ígéretes kezdet.
Kupán Árpád: A mozi évszázada Nagyváradon. Partium füzetek. Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Nagyvárad, 2007.
