A kolozsvári mozihálózat kiépülése a századfordulón (1896-1918)


Sok a mozi Kolozsváron, / Eddig a szám éppen három, / Melyik a szebb, melyik a jobb, / Erről szólnak a plakátok. (...) / Elsőségre azé a juss: / Neve: Tudományos Uranus. (Ismeretlen szerző verse a korabeli kolozsvári sajtóból)

A 19. század végén és a 20. század elején a színház mellett a mozi volt a legszámottevőbb szórakozás, bár Kolozsváron a meghonosodása késői és nehézkes volt. A mozi történetének talán legérdekesebb korszaka ez, még ha a korszak szereplői nem is voltak tudatában ennek. Elie Faure-t idézve: „Erzsébet uralkodása alatt ki gondolta volna, hogy a színház legnagyobb pillanatait éljük át. Mi megéltük anélkül, hogy felfogtuk volna a mozi legnagyobb pillanatait.”1 De miért lett olyan népszerű a mozi? A kolozsvári Újság 1915. február 26-án ezt írta: „A ma embere hamar rájött arra, hogy a technika e csodálatos produkciója magában egyesíti a kultúrát, ízlést, tanítást, világlátkört, s talán ez tette a mozit olyan rohamosan naggyá”. Az egyszerű ember lelkében mindig volt egy természetes vágyakozás, hogy bizonyos élményeket ő is átélhessen. Elie Faure szerint „a mozi ténylegesen megmutatja mindazokat a társadalmi típusokat, amelyeket a középkori keresztény szerkezet jelentett a tömegek uniformizálásához képest (...), minden nézőhöz szól, nemtől, kortól és országtól függetlenül, hiszen nyelve egyetemes, azok a helyek pedig, ahol ugyanaz a film levetíthető, megszámlálhatatlanok. Csak az általános érzelmekre tud hatni, amelyek elég egyszerűek ahhoz, hogy megvalósulhasson a szellemek egyöntetűsége. Egy szép film hasonló egy istentisztelethez, mert egyetemes érzelmeket gerjeszt.”2 A mozi népszerűségének másik oka az olcsósága. 1909-ben Kolozsváron a Nemzeti Színház jegyárai 1 korona 20 fillér és 12 korona között ingadoztak, a mozijegyek árai pedig 30 fillértől 1 koronáig terjedtek.3

Színház és/vagy mozi?

A mozi térhódítása maga után vonta a színházak féltékenységét, amelyek csak a konkurenciát látták benne. A színház pénzügyileg is érintve volt, a mozi elvonta az operettek, könnyű darabok közönségét, de azt a közönséget is, melyik csak időtöltés miatt járt színházba. De a mozi nem a színházba gyakran járók szórakozóhelye lett elsősorban, hisz az egyszerű emberek nem mentek el egy-egy nehezen érthető előadásra. Ha a színházak a moziban a kultúrértéket is felismerik, akkor a mozi biztosította gazdasági előnyökből ők is profitálhattak volna. Végtére is a filmek szereplői a színpadokról kerültek ki. A színház viszont a művészet nevében dörmögött átkot a „kultúra legnagyobb ellenségére”.

Több mint egy évtizeddel a mozi kolozsvári bemutatása után is lehetett hallani moziellenes hangokat. Felháborodott olvasói levelet olvashatunk a Kolozsvári Hírlap 1911. január 1-jei számában. Az olvasó azt nehezményezte, hogy az Apolló mozi színháznak merte nevezni magát, holott Budapesten tilos volt a moziknak a színház elnevezést viselniük. Mikor Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója moziigazgató is lett, újból előtörtek a féltő hangok. Inkompatibilisnek tartották a színházigazgatóságot a milliós mozivállalkozással, mondván, hogy a nagy anyagi érdekeltség elvonja az igazgatót a színház irányába tartozó művészi kötelesség teljesítésétől. „Szomorúsággal és aggodalommal látjuk a kolozsvári Nemzeti Színházat a kolozsvári és más vidéki mozgószínházak mellékterméke gyanánt beállítva” – írta a Kolozsvári Hírlap 1915-ben.

A Kolozsvári Tükör azt rótta fel Janovicsnak, hogy túlreklámozza a mozielőadásokat a színházéihoz képest.4 Ugyanebben az időben Erdélyi Miklós, a nagyváradi színház igazgatója beadványokkal ostromolta a város vezetőségét, kérve a mozik elszaporodásának megakadályozását és a meglévők megrendszabályozását.5 A mozi mégis megnyerte a csatát. A színházba a külvárosból bemenni többleterőfeszítést jelentett, mozi viszont mindig akadt a közelben. Megszerezte magának a színpadi nagyságokat is. A legismertebb színészek keltek a mozi védelmére: Asta Nielsen, Betty Nansen, Sarah Bernard, Max Linder stb. Sokan közülük a mozivásznon lettek igazi nagyságok. A kolozsvári Nemzeti Színház színészei is lelkesedéssel álltak a mozi rendelkezésére, így írt erről a Színházi Újság: „Mondják, hogy a társulat tagjaiban annyi a moziszínészet iránti hajlandóság, hogy a társulat legtöbb tagja arra kéri délben, reggel a jó Istent, hogy adna neki egy szerződést valamelyik mozifilmgyárba”6. Így lett moziszínész Poór Lili, Janovics Jenő, Berky Lili, Szentgyörgyi István stb. A közönség így sokkal olcsóbban láthatta kedvenceit, mintha színházjegyet váltott volna. A mozi sztárjaivá lett színészek sokszor már mintegy mellékfoglalkozásnak tekintették a színpadi munkát, ez zavaró volt a próba, a játékrend számára. Maguk a mozivezetők is sokszor a színház szakemberei közül kerültek ki. Ilyen szerencsés eset volt a kolozsvári, ahol az elismert színházi szaktekintély, Janovics Jenő lett moziigazgató. Egy tapasztalattal rendelkező igazgató minőségi irányítást jelentett bármely mozi számára. A minőség fontos volt, hisz volt olyan időszak, amikor minden bukott vendéglős, kávézótulajdonos mozigép felállításával próbálta nyereségessé tenni vállalkozását. Ezekben az esetekben a művészi törekvés minimális volt, de fokozatosan javult a minőség.

Kolozsvár a századfordulón

A sok iskolával és hivatallal rendelkező városnak a századfordulón 30-35 000 lakosa volt. Az iparos osztály társadalmi tekintélye gyorsan növekedett. Békési Károly káros jelenségként kezeli azt a tényt, hogy a hajdani „egyenletes színezetű társadalom” rang és foglalkozás szerint számos osztályra szakadt. Ennek megfelelően alakultak ki az egyes társadalmi rétegeknek egymástól különböző egyletei: az arisztokraták kaszinója, a hivatalnokok és a tanárok köre, az iparosegylet, a hóstátiak olvasóegylete. A társadalmi rétegek közötti különbségeket a legszembetűnőbben az egymás közelében levő bankár- és mágnáspaloták, illetve a Fellegvár viskói tükrözték. A 19. század végén sorra születtek meg azok a gazdasági elképzelések, melyek Kolozsvárt ki akarták emelni a provincializmusból. Napirendre került a Főtér rendezése, középületek emelése, vízvezeték és telefonhálózat kiépítése, a közművesítés, az utcák kövezése.7

A városi közlekedést az állomás és a Külső Monostori utca között közlekedő gőzvasút, a szállodák omnibuszai és a bérkocsik oldották meg. Működött a városban tudományos, közművelődési és művészeti egyesület, mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari, ifjúsági és önsegélyezési egylet. A tudományosság és értelmiségképzés szempontjából fontos volt az 1869-ben beinduló mezőgazdasági főiskola és különösen az 1872-ben alapított Tudományegyetem.8 A fentiek alapján megállapítható, hogy a szép és kellemes várost rendkívül tudatosan formálta a Városi Tanács, a Szépítő Egyesület, valamint a sajtó. Kolozsvárt ebben a korszakban joggal nevezhették Erdély fővárosának.

A 19. és a 20. századok fordulóján a városi embereknek meglehetősen sok szabad idejük volt. E szabadidő felhasználására különböző szórakozási lehetőségeket kerestek. A kolozsvári lakosság szórakoztatását orfeumok, cirkuszok látták el, amelyek valósággal elözönlötték a várost, főleg a nyári időszakokban. Ilyen körülmények között a mozi, a korszak szenzációs találmánya, csak későn és nehezen honosodott meg a városban. Azokban a hónapokban, amikor a legelső nyilvános párizsi filmvetítés után, a mozi 1896 tavaszán elindult világhódító útjára, Magyarország lázasan készült ezeréves fennállásának a megünneplésére. Ezen ünnepségek mellett az egyéb események, köztük a mozi bemutatása, eltörpültek. Magyar Bálint így ír erről a problémáról: „Nálunk az első pillanatokban, a milléniumi kiállítás ragyogása mellett, természetesen, az új csoda nem lehetett sikeres.”9 A fentebb említett kiállítás Budapest után a többi nagyvárosban is látható volt, így Kolozsváron is. A közönség az Edison-pavilonban ismerkedhetett meg az új találmánnyal, de egyelőre nem mutatott különösebb érdeklődést iránta.10

Az új találmány megjelenése Kolozsváron

Igazi mozgóképekkel a kolozsvári közönség 1897. január másodikán ismerkedhetett meg. Az új találmányt „Edison ideálja”-ként hirdette a Kolozsvár című lap: „A kinematográph és a gramaphon, Edisonnak e két nevezetes találmánya most Kolozsvárra is lekerült. Daczára azonban a mutatványok érdekességének, nagyon kevesen látogatják, aminek bizonyára abban rejlik az oka, hogy a közönség nincs tisztában e találmányok miben létében. A kinematográph egyes alakoknak, egyéneknek, vagy egy egész mozgó csoportnak képét és mozgását oly hűen teszi ismét láthatóvá minthogyha az csakugyan a valóságban megvolt.”11

A kolozsvári közönség e kezdeti korszakban csak nagyon szórványos tájékoztatást kapott az újonnan feltalált moziról. A többi erdélyi városhoz viszonyítva e tekintetben lemaradt. Gyulafehérváron, Kézdivásárhelyen, Balázsfalván és Erzsébetvárosban már az 1898. év folyamán rendszeres mozivetítések folytak,12 míg Kolozsváron a vetítéseket hosszas kihagyásokkal rendezték meg. Magától értetődik a kérdés, hogy miért terjedtek el nehezebben Kolozsváron a mozielőadások, mint a nálánál jóval kisebb erdélyi városokban. A magyarázat a színház nagy tömegeket vonzó előadásaiban rejtőzhet, vagy az olyan orfeumok tevékenységében, mint a Biasini. Rengeteg cirkusz, különböző énekes csoportok és más szórakozási lehetőségek sora várta a lakosságot a színházi idény befejeztével is. Ezek mindenike sokkal gazdagabb és sokszínűbb szórakozást biztosított, mint az első tökéletlen filmvetítések. Ezen kívül Edison kinematográfjának sikertelenségéről a millenniumi kiállításon sok előadásszervező tudomást szerzett, náluk viszont az egyetlen cél a profitszerzés, a kifizetődő előadások szervezése volt. Ezért inkább elkerülték Kolozsvárt, és olyan kisebb városok felé orientálódtak, ahol a szórakozási lehetőségek jóval kisebbek voltak. Ebben a korszakban a mozi népszerűségének máshol is kampányjellege volt, az első pillanatok ámulata után az érdeklődés csökkent, rövidebb vagy hosszabb krízis állt be. A film főleg az elitek körében vált nehezen elfogadottá, őket másodszor már nem ejtette ámulatba, hanem inkább zavarta a képek kezdetlegessége és gyors váltakozása. Ezért inkább megmaradtak a hagyományos szórakozások mellett. Hátráltatta a kolozsvári vetítéseket a villamos áram késői bevezetése is. Még a környező kisvárosokból is sokba, így Tordára, Dézsre és Hunyadra is hamarabb be volt vezetve az áram, mint Kolozsvárra. Ez a probléma csak 1905 végén oldódott meg.

A második valódi mozgóképvetítés 1899 nyarán zajlott le. Az Újságban olvashatjuk, hogy egy ügyes német vállalkozó, Narten György vászonsátrával bejárta egész Európát. Kolozsvárt 1899 nyarán jelent meg, és rövid közbenjárás után megkapta a hatóság engedélyét, hogy három hétig előadásokat tarthasson. Nagyméretű sátra a mai Nemzeti Színház helyén volt felhúzva. A villanyt egy gőzgép szolgáltatta, a vetítőgépet egy olyan kolozsvári gépész kezelte, akit azelőtt Narten tanított be. Nem csapott nagy hírverést, de az első előadások alatt mégis olyan tolongás alakult ki, hogy a hivatalból kiküldött rendőrök számát meg kellett kétszerezni. Narten vetítései háromnegyed órát tartottak, és a műsor egyfelvonásos darabokból állt össze. A következő igazi kolozsvári filmvetítés 1900. december 29-én történt a New York szálloda emeleti dísztermében. A vetítés egy Párizsból hozott géppel történt, és az előadások fő témája a párizsi világkiállítás volt.13

Jelentős szerepe volt az állandó mozik megjelenéséig a budapesti Uránia Tudományos Színház kolozsvári vendégszerepléseinek. Az említett színház vezetősége 1900 elején határozta el, hogy minden nagyobb vidéki városban turnékat fog szervezni. A kolozsvári fellépés problémás volt a villanyáram hiánya miatt, de a lakosság többszörös kérésére végül 1901. január 22-én Kolozsvárra is ellátogatott az Uránia. Fellépésére a helyi színházban került sor. Bemutatták a Spanyolország című filmet, amely álló- és mozgóképek egyvelegéből állt, ezt egy konferencia követte. „A fellépés nagyon jól sikerült – írta az Újság –, a Bikaviadal ciklus kivételével, amikor a fényhatás nem volt a legtökéletesebb. E hiányosság oka a színház elektromos akkumulátorának a gyengesége volt, amely nem volt képes megfelelő erősségű áramot produkálni.”14 A második előadás, a Párizsi kiállítás, leszállított helyárak mellett volt megtartva, tehát feltételezhetjük, hogy ezek az előadások nem voltak túl népszerűek. Talán ezért kerülte el az Uránia Kolozsvárt több mint két évig. Az 1903-as turnéján, a Megváltás című filmet mindössze egyszer mutatta be Kolozsváron. Egy évvel később már négy előadást tartott. Először Ráth István Az éjféli nap országa című filmjét vetítették le, amely 170 álló- és 20 mozgóképből tevődött össze. Norvégia természeti szépségeit, az erdőirtást, a fa szállítását és a téli sportokat mutatta be. Az Újság tudósítása szerint az előadás nem volt nagyon sikeres, mert a terem végében felállított elektromos vetítő többször leállt, a nézőtér pedig majdhogynem üres volt. A második film a Dömötör Németh Pál „rendezte“ Berlini élet volt, amely bemutatta Vilmos császárt és családját, a német hadsereget, Berlin nevezetességeit. Ez már több nézőt vonzott, de így is sok szék üresen maradt.15 A legnépszerűbb Ráth István filmje, A modern nő volt, amely a nő szerepének alakulását mutatta be az idők során. Végül levetítették A táncot, az első magyar filmet is. Ez a Pekár Gyula által készített alkotás egy erdélyi mennyegzőt mutatott be, a film képei a kolozsvári színház színpadán lettek felvéve.

Vándormozik és filmszínházak

Egy bizonyos Benkő professzor tulajdonában levő Edison-mozi 1903 októberében látogatott Kolozsvárra, vetítéseit a Redout halljában tartotta. „A mesterséges ember nagy csodálatot okozott. A közönség hosszasan tapsolt Bella Rózsa kígyózó táncánál.”- írta az Újság.16 Mai Hermann vállalkozó bioscopja a Hunyadi téren egy hónapig működött 1904 tavaszán. Ez a vándormozi saját áramfejlesztővel dicsekedhetett, és egy olyan vetítőgéppel, amely az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-díjat nyert.17

A kolozsvári mozizás történetének legjelentősebb napja kétségkívül 1906. április 6-a volt. Ezen a napon nyílt meg ugyanis az első kolozsvári állandó filmszínház, az Apolló. Erdélyben az Apolló volt a második állandó mozi, az első Brassóban létesült 1901-ben. Magyarországon 1905-ig négy állandó mozi kezdte meg működését a brassóin kívül: a budapesti, a debreceni, a székesfehérvári és a hódmezővásárhelyi.18 Ha tehát a mozizás meghonosításában Kolozsvár a sor végén kullog a magyarországi városok sorában, az állandó mozik alapításának tekintetében előkelő helyet foglal el. Az 1906-os gyors lépést az is lehetővé tette, hogy 1905-ben bevezették a városba a villanyáramot. Az állandó mozi megjelenésével azonban a vándormozik nem szüntették be kolozsvári fellépéseiket. Egy ideig a mozizás e két változata párhuzamosan létezett a városban. Kettejük viszonya konfliktusokkal terhelt volt, mindkettő igyekezett a közönséget magához csalogatni. A sajtó az állandó mozik pártjára állt, mert ezek adózási kötelezettségeit a városi hatóságok könnyebben tudták ellenőrizni. A Kolozsvári Hírlap felháborodottan írta 1908-ban, hogy meghosszabbították egy vándormozi működési engedélyét több hétre, ennek folytán kevesebb lesz a két kolozsvári mozi jövedelme, pedig ők helységet béreltek, nagy adót fizettek, és sok kolozsvári embernek adtak kenyeret. A vándormozi, amely a Széchenyi téren állította fel sátrát, saját gépeivel fejlesztette az áramot, s a nagy lármával zavarta a helyi lakókat. A két helyi mozi fizette a 67%-os pótadót és még jótékonysági akciókat is szervezett. A vándormozi még a helypénz leszállítását is kérte a helyi tanácstól, azzal indokolva a kérést, hogy veszteségesek a vetítések. „Ővándormozisóga csalétekül magas pénzeket kér, hogy Kolozsvárra bejöhessen, s amikor már távozóban van, szeretne olcsón szabadulni kötelezettségei alól.” – írta a Kolozsvári Hírlap.19 A Hunyadi téren működött az Elektro Bioscop 1906-ban, amely minden két napban új, 30 mozgóképből álló műsort adott elő. Ugyanebben az évben volt látható a Lifka-féle „villamos színház”, amelynek a tulajdonosnője Lifka Ernesztin volt.20 A Lifka név nem ismeretlen a mozitörténetben jártasak számára; Lifka Sándor volt az első magyar vándormozis, aki az ország legnagyobb utazó mozijával rendelkezett. Az állandó mozi és a vándormozi csatájából csakis az előbbi kerülhetett ki győztesen. A felszerelések és a személyzet utaztatása olyan plusz terhet jelentett a vándormozik számára, amely megpecsételte sorsukat. Az utolsó vándormozi, amelynek kolozsvári vetítéseiről adatokat találtam, az Edler-féle mozi volt. Az utolsó vándormozi 1908 tavaszán tartózkodott Kolozsváron.21

Az állandó filmszínházak megjelenése

Az első kolozsvári állandó filmszínház tehát 1906-ban nyílt meg. Erről az eseményről az Ellenzék című helyi lapban olvashatunk, egy olyan rovatban, amelynek tartalmáért a szerkesztőség nem vállalt felelősséget. Az Apolló mozi terme a Wesselényi Miklós utca (ma Dózsa György) 17. sz. alatt, a Mezei szálloda földszinti nagy éttermében volt berendezve.22 Az első előadások után a helyi lapok egymást túllicitálva dicsérték a vállalkozást. „A közönség többnyire magyar gyártmányú filmekben gyönyörködik, szívesebben adja pénzét egy magyar vállalkozónak, aki ezzel is tisztán magyar érdekeket szolgál, mint ki tudja miféle Lifkának és más vásári bódés kinematográphosoknak, akik beharácsolják nagy lármával a szórakozni vágyó közönség pénzét, és magukkal viszik anélkül, hogy abból itt adnának vissza.” – írta az Ellenzék.23 A fentebb említett magyar vállalkozó a kolozsvári moziélet kiemelkedő személyisége lesz a továbbiakban is. Nagy Udvari András egy kocsigyártó műhely tulajdonosa volt a Radák utcában. Nemcsak mozitulajdonos volt, hanem úttörő a filmezésben is. 1908-ban filmfelvételeket készített a kolozsvári korzóról és a főtérről.24

A megnyitó után alig pár héttel az Apolló már fellépett Marosvásárhelyen is. A négynapos turné során nagy sikert aratott. Az Udvari-féle színház jegyárai az első évben 20 fillértől egy koronáig terjedtek, de az iskoláknak és más intézményeknek mérsékelt helyárakat biztosítottak.25 A magyar Szent Korona országainak vasutas szövetsége kezdte meg a kedvezményes jegyek kérését, amelyet a tulajdonos készséggel teljesített is. Hétköznaponként este három, egyenként egyórás vetítést tartottak, ünnepnapokon és vasárnap délben is nyitva tartott a mozi. A műsort egy héten kétszer cserélték. A tudósítások szerint a terem zsúfolásig tele volt minden nap. 1906. december 3-án az Ellenzékben Udvari mozija a Budapesti Uránia Tudományos Egyesület tagjaként hirdette műsorát. Udvari megpróbált kollaborálni az Urániával, áprilisban A Hunyadiak kora címmel az Uránia képeiből tartott előadást. Ezt az együttműködést a később induló Uranus mozi folytatta.26 Talán az újabb kolozsvári állandó mozi – az Uranus – konkurenciája késztethette Udvarit arra, hogy 1907-ben egy újabb mozit nyisson. A Wesselényi utcai mozi fiókszínháza a Hunyadi tér 5. sz. alatt kezdte meg működését, szintén Apolló néven. Itt olcsóbb belépti díj mellett lehetett megnézni azokat a filmeket, melyek már be voltak mutatva a Wesselényi utcában. Közben Udvarinak lehetősége nyílt felszerelésének a felújítására is, mert hirdetést tett közre 20 000 méter használt film, valamint egy teljes mozigép-felszerelés eladására.27

Jelentős változás következett be az Apolló filmszínház történetében 1908 januárjában, amikor Udvari megvásárolta Gyurka Béla cukrászmestertől a kilenc hónapi működés után csődbement Párizsi Színházat. Ezzel egyidőben megszűntek a vetítések a Wesselényi utcában. Udvari nem ismerte el, hogy hiányosságai lettek volna a vetítőteremnek, de Bartha Gergely tűzoltóparancsnok állítása szerint a Wesselényi utcai mozit tűz- és közrendészeti hiányosságai miatt zárták be. A tűzoltótíszt állítása talán közelebb állt a valósághoz, hiszen abban az időben a mozik éppen a tűzrendészeti problémákkal birkóztak meg a legnehezebben. Mindenesetre az új Apolló filmszínház február másodikától már a Mátyás király tér 26. sz. alatt működött, íme az első műsor tartalma: Spanyolország (tanulságos), Élet (gyönyörű új kép), Parasztfényképek, Ki nyerte el a díjat (humoros), Húsvéti tojások (színesek), Ördög fia (20 jelenet), Operett. A helyjegyek árai itt már a hely kényelmétől függtek: az I. helyek egy koronába, a II. helyek 60 fillérbe, míg a III. helyek 30 fillérbe kerültek.28

Udvari tevékenységét a Budapesten megjelenő Mozgófénykép Híradó is dicsérte. Ebben a mozis lapban találtam meg az Apolló egyik humoros reklámcéduláját: „Új gyógymód! Szenved-e ön álmatlanságban? Szenved-e gyomorbajban? Sápadt-e ön? Hull-e a haja? Ideges-e ön? Közveszélyes-e ön? Vannak-e ellenségei? Van-e adóssága? Pöröl-e sokat a feleségével? Van-e tyúkszeme? Szeret-e inni? Kikapós-e a férje? – Ha ezen bajok bármelyikében szenved, akkor menjen el a Mátyás király téren levő Apolló Színházba, ahol egy rövidke óra alatt az előadáson: Az agyműködés felfrissül; a gyomorbaj elmúlik; a sápadt arc kipirul; a hajgyökér megerősödik; az idegesség megszűnik; a köszvény a szomszédba költözik. Az ellenségek kibékülnek; az adósságot elfelejti; az anyósa megszelídül; a felesége bereked; a tyúkszeme örömében kiugrik; a szomjúság elmúlik; a férj nem fog kimaradni. Dr. Nevetneky”29

Kicsinek bizonyulhatott az Apolló mozi befogadóképessége, mert Udvari elkezdte keresni egy új mozi építésének lehetőségeit. Telket vásárolt a Ferenc József (ma Horea) út elején, azzal a céllal, hogy egy kő filmszínházat építsen oda, kérését azonban a Városi Tanács közmunkabizottsága elutasította, azzal az indoklással, hogy a Ferenc József úton csak emeletes házak építésére lehet engedélyt adni. Megengedte viszont, hogy kőszínház helyett egy mozisátrat állítson fel, és itt 60 napig tarthatott vetítéseket.30 A vállalkozó 12 000 koronáért vásárolt meg egy modern, fából és vászonból készült mozipavilont, amely nem sokáig szórakoztathatta a kolozsváriakat, mert október közepén Bartha Gergely tűzoltóparancsnok egy tűzrendészeti ellenőrzés után bezáratta. Azt rótták fel a tulajdonosnak, hogy a vetítőkamra vászonból volt, és közvetlenül a szomszédban volt egy kovácsműhely és egy szeszraktár is.31 Udvari a tevékenységét a főtéri moziban folytatta, de ott is problémák merültek fel. Az Ellenzék 1908. október 24-i számában olvashatjuk, hogy az első kolozsvári mozitulajdonos el kellett adja az Apollót. Udvari azzal indokolta döntését, hogy állandó zaklatásnak és kellemetlenségnek volt kitéve. Nemsokára az Uránia mozinál találjuk, mint igazgatót. Az Apolló új tulajdonosa Udvari sógora, Rózsa Sándor lett, aki építészeti vállalkozó volt. Ettől kezdve az Apolló moziról sokkal ritkábban kapunk információt a sajtóban, vélhetőleg azért, mert megtalálta már a mozi sajátos helyét a város kulturális életében, nem jelentett már szenzációt egy-egy vele kapcsolatos híradás. 1911-ben nagyméretű bővítést eszközöltek az Apollóban, a nézőteret 50 férőhellyel bővítették, és kényelmes bőrfoteleket helyeztek el.32

Kolozsvár második állandó mozija az Uránia volt. 1907. január 24-én két kolozsvári fegyvermester, Klein Ferenc és Balogh József kérést nyújtott be a Városi Tanácshoz a Vigadó (Redout) hároméves bérlésére. A két vállalkozó mozit szeretett volna nyitni az említett helységben, Uranus elnevezéssel, és 2400 koronát ajánlott fel egy évnyi bérnek. Szvacsina Géza polgármester egy bizottságot állított fel a helyiség megvizsgálására, amely elutasította a kérést. Ilyen előzmények után végül a városi park végében található Nagysétatér sarok „Újvilág” helyiségében nyílt meg az új mozi. Ez az épület ma már nem létezik. A megnyitó előadás 1907. május 8-án volt, a képek a budapesti Uránia színháztól érkeztek, és az új mozi a sajtóban is Kolozsvári Tudományos Uránus Színházként hirdette magát.33 Így joggal feltételezhetjük, hogy az Uránus az Uránia Tudományos Egyesület vidéki fiók-mozgószínházaihoz hasonlóan kívánt működni. Ezeket a budapesti Uránia Tudományos Intézet hozta létre, és mozgófilmvetítéseken kívül hetente egyszer-kétszer felolvasásokat, álló- és mozgóképeket bemutató előadásokat tartottak. Az ilyen előadások célja az ismeretterjesztés, a felvilágosítás volt. 1907. október 19-én megnyílt a Wesselényi utca 5. sz. alatt az Uránus téli helysége; az Újvilágban ezután csak nyáron tartottak vetítéseket. „Az új terem nagyon ízlésesen van berendezve, kivételes komforttal, úgy, hogy a közönség csak örülhet ennek az intim színháznak a város központjában” – írta az Újság.34 Az új terem nem volt nagyon tágas, mindössze 165 ülőhellyel rendelkezett. A rendes műsor mellett minden kedden és csütörtökön tartottak ismeretterjesztő előadásokat.

Palota, „mozgó”, villanyszínház

Közben Udvari nem mondott le régi tervéről, hogy a Ferenc József úton egy mozinak otthont adó kőépületet emeljen. Egy háromemeletes bérház építésébe kezdett, amelynek csak a földszinti részét foglalta volna el a mozi. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor készült el az épület, de 1910 októberében feljelentés érkezett a Városi Tanácshoz, melyben kérték, hogy az Uránia palota homlokzatáról a két meztelen férfialakot ábrázoló faldíszt távolítsák el.35 Az új Uránia filmszínház felavatására 1910. december 10-én került sor. Az ünnepségre hivatalos volt Molnár Viktor, a budapesti Uránia Tudományos Színház elnöke. A vendégeket dr. Eszterházy László főjegyző üdvözölte, a munkásgimnázium nevében Lux Gyula tanár mondott beszédet. A fogadáson jelen volt Tarcsafalvi Pálffy László, az Egyetemi Kör elnöke is. A palotát Kappéter Géza budapesti és Stener József aradi műépítészek tervezték, az épületet díszítő reliefek a munkát és a tudományt szimbolizálják.36 A palota építése abba az általános szépítő folyamatba illeszkedett bele, amelyen a Ferenc József út akkoriban keresztülment. Az épület földszinti része ma is mozinak, a Favoritnak ad otthont. A nézőtérre egy előcsarnokból lehetett bemenni, ahol látható volt Molnár Viktor szobra. Kétoldalt egy-egy lépcső vezetett fel a páholyokhoz. Ott 60 személy foglalhatott helyet, a földszinti terem befogadó képessége 500 néző volt. A helyiség rendelkezett központi fűtéssel és szellőztető berendezéssel. A mozi igazgatója Udvari András volt, a titkári feladatokat Király Pál és Dávid Sándor látták el. A mozin kívül az Uránia palota helyet adott 17 úri lakásnak, egy drogériának, egy bútorüzletnek és egy húscsarnoknak.37

1911 -ben Khun Héderváry Károly gróf belügyminiszter a tudományos címet adományozta az Urániának. A nézők viszont kritikájuknak is hangot adtak: „A színház új műsora nemcsak, hogy változatosabb nem lett, hanem ellenkezőleg, egyhangúbb lett. Oly sok régi felvételt kell minduntalan viszontlátnunk, hogy az újakat jóformán észre sem vesszük” – írta a Kolozsvári Hírlap egyik olvasója.38 Ötéves fennállását az Uránia 1911. május 8-ától egy hétig tartó jubiláris előadásokkal ünnepelte. 1911 nyarán a mozi Uránia Kolozsvári Tudományos Színház Részvény Társaság néven jelent meg a sajtóban. A társaság alap tőkéje 100 000 korona volt, és rendelkezett részvényekkel is. A Színházi Újság Udvarit egyenesen mozikirálynak titulálta, majd így méltatta tevékenységét: „Ő teremtette meg ezelőtt hét évvel a mozgófilmszínházat. Eleinte igen kedves komédiának nézték, de ma már a gyermekcipőből kinőtt egy olyan alkotás, melynek egy világhatalom, a sajtó, a becsületes magyar sajtó a napokban is hatalmasan a védelmére kelt. Udvari a Magyar Kynematográfusok Országos Szövetségének egyik vidéki vezető embere”. A vállalkozóból lett mozivezető azonban 1913 szeptemberében betegség miatt kénytelen volt lemondani. Utódja Faragó Rezső lett, aki azelőtt a szabadkai és a székesfehérvári színházak vezetője volt. Az új igazgató a moziprömiereket művészibb köntösbe akarta öltöztetni, ezért bevezette a filmek „művészi cenzúráját”.39

Az új rendszer első filmje az olasz Pompej utolsó napjai volt. A bemutatás előtt tartottak egy főpróbát a sajtó és a tanári kar jelenlétében, a nyilvános vetítés csak ezután következhetett. 1914 őszén felújították az Urániát, kicserélték a vetítő- és zenegépeket, valamint a ventilációs berendezést.40 Újból cserélődött az igazgató is, hiszen a Kolozsvári Tükör 1915. július 14-i számában azt olvashatjuk, hogy dr. Janovics Jenőnek, a kolozsvári színház vezetőjének a tulajdonában van az Uránia, a Színkör-Mozgó és az Egyetem-Mozgó. Valószínű, hogy az Uránia 1914-es átalakításait már Janovics kezdeményezte. Az első világháború végéig már nem történt nagyobb változás sem az Uránia vezetésében, sem műsorpolitikájában. A mai Állami Magyar Színház és Opera épületének helyén volt a századelőn a sétatéri Színkör. Egy modern nyári színház építésének a gondolata a Színkör helyébe már 1907-ben megfogalmazódott, amely Nyári Színkör néven 1910. július 18-án meg is nyílt.41 A Nemzeti Színház tartotta itt előadásait, és felmerült a kérdés, hogy mire használják a téli időszakban? Budapesti pénzemberek egy csoportja Sebestyén Gézát, a Magyar Színház művészét javasolták egy – a Színkörben nyitott – mozi vezetésére. Sebestyén ajánlatot is tett Janovicsnak, hogy a téli időszakra, amikor nincsenek színházi előadások, adja bérbe a Nyári Színkört egy mozgószínház beindítására.

Az 1912-es év folyamán megkezdődtek az átalakítások, melyeket a Gaumont cég budapesti fiókjától kiküldött Calussy vezetett. Az Ellenzék dicsérőleg írt a munkálatokról, a leendő mozit 1000 férőhelyével Európa legnagyobb mozgószínházaként harangozta be. Az új mozi 1912. október elsején nyílt meg Színkör-Mozgó néven.42 A Kolozsvári Tükör 1913. november 23-án egyértelműen Janovics Jenőt nevezte meg a Színkör-Mozgó igazgatójának. 1913-ban már a nyár folyamán is folytak a vetítések, a mozi megosztotta a Színkör termét a színházzal. Este fél nyolcig tartották a vetítéseket, nyolc órától kezdődtek a színházi előadások. Sok néző nem tartotta etikusnak ezt az eljárást, szerintük megengedhetetlen volt, hogy az ország második színháza és a mozgófényképelőadások egymással konkuráljanak. Mások azt kifogásolták, hogy a színházi előadásra a levegő már elromlott.43 A Színkör-Mozgó műsoros napilapot is adott ki Mozgó-napilap címen, amely tartalmazta a napi műsort, a filmek szövegét, a színészek életrajzát, arcképeit. A Mozgó-napilap már az első napokban 1000 példányon felül fogyott.44 Janovics mozijába még színészeinek is belépőjegyet kellett váltaniuk. De a jegyszedők az igazgatónak sokszor adtak okot fejfájásra: „Több panaszt hallottunk már, hogy a Színkör-Mozgó jegyszedői brutálisak és pokrócgombák a publikumhoz. A közönség vegye a fáradtságot, és forduljon panaszával dr. Janovics Jenő igazgatóhoz.” – írta a Kolozsvári Tükör.45

A Színkör-Mozgó a város egyik leglátogatottabb helye lett, ezért nagy gondot fordítottak a higiéniára is: „A Színkör-Mozgó igazgatósága fokozott szigorúsággal és kettőzött utánajárással ügyel a tisztaságra. Ezen kívül tekintetbe veszi azt, hogy a Színkör-Mozgó Kolozsvárnak legforgalmasabb és leglátogatottabb helyisége, azzal a kéréssel fordult dr. Scheitz főorvoshoz, hogy a nézőteret időnként fertőtlenítse. A Színkör-Mozgó ezúton is kéri a közönséget, a minden legcsekélyebb rendellenességet vagy tisztátlanságot a gondnokságnak értésére adni szíveskedjenek” – hirdette az igazgatóság a Kolozsvári Hírlapban.46

1913. október 30-án újabb kolozsvári mozi nyílt meg az Egyetem utcában, a neve ezért Egyetem-Mozgó lett. A nyugati mintára épült filmszínház nézőterén 400 ember foglalhatott helyet, de volt az épület előcsarnokában társalgó és büfé is. Az Egyetem-Mozgó első tulajdonosa Betegh László volt, őt követte Tompa Kálmán, a Nemzeti Színház egykori színésze. Tompa egy németországi tanulmányút során látogatta végig a német mozikat, majd tapasztalatait itthon kamatoztatta. A sajtó bírálta az új mozi helyiségét, túl alacsonynak és szűknek találva, ahol kevés volt a levegő, a nézőtér közepén nem lehetett átjárni, és nem találták megfelelőnek tűzrendészetileg sem.47 A Kolozsvári Hírlapban megjelenő Egyetem-Mozgó hirdetésekben 1914. március 24-én nevezték meg utoljára Tompa Kálmánt igazgatóként, ezután a mozi hirdetései ugyanolyanok lettek, mint a Színkör-Mozgó hirdetései. 1915. július 14-e után a Kolozsvári Tükör már arról ír, hogy Janovics Jenőnek három mozija van. Az 1915-1918 közötti korszak már egyértelműen Janovics nevéhez kötődik az Egyetem-Mozgó történetében is.

Az Ellenzék 1907. február 16-i számában olvashatjuk a következőket: „Új villanyszínházat építenek Gyurka Béláék, kik már az engedélyt is megkapták egyik főtéri hatalmas teremre”. Ez a terem a Mátyás király tér 26. sz. alatt volt. Az új filmszínház a Párizsi mozi nevet kapta, az ünnepi megnyitót 1907. március 9-én tartották meg.48 A már meglevő két kolozsvári mozi, az Apolló és az Uránia túl erős konkurenciának bizonyult, a Párizsi mozi kilenc hónap után csődbe ment. Gyurka Béla tulajdonos Udvari Andrásnak adta el a mozi helyiségét. Az 1912-es év végén nagy port kavart fel az a hír, hogy nemsokára megnyitják a város ötödik moziját a Deák Ferenc utcában található Bogdán-féle házban. Tiltakozó levelek sora jelent meg a sajtóban, ezek mind az újabb mozi létesítését kifogásolták. Az Ellenzék egyik olvasója szűknek és alacsonynak találta a leendő mozi helyiségét, majd annak a véleményének adott hangot, hogy már így is túl sok mozi létesült Kolozsváron, és „a mozik többet ártanak, mint használnak”.49 Udvari András is méltányosnak találta ezt az állásfoglalást egy, az Ellenzékben megjelent levelében. Egy olvasó a Deák Ferenc utcából azt írta, hogy már az a tény is elegendő volna az engedély megtagadásához, hogy egy sütődét is fognak nyitni az udvaron, ami megnöveli a tűzveszélyt.50 Mindezek ellenére január elsejétől már működött a mozi a Deák Ferenc utca 30. sz. alatt. Olimpia Tudományos Színházként hirdették, de kevésbé volt sikeres, mint a többi mozi, mert már február 21-től kénytelen volt leszállítani a jegyek árát, majd márciusban hirdetés jelent meg az Újságban, hogy vezetés hiánya miatt az Olimpia Tudományos Színház eladó vagy bérbe adó.51 Hirdetése 1912. május 7-én jelent meg utoljára a helyi lapokban. Az Olimpia helyén Deák-Mozgó néven nyílt meg új mozi, a vetítések azonban itt sem tartottak sokáig.

Az eddig leírt moziktól abban különbözött a Dalkör-Mozgó, hogy csak hétvégeken tartottak vetítéseket benne. Ez a mozi a sétatér bejáratánál, a Színkör mellett működött, a vezetője Steinwald Károly volt. Így írt róla a Kolozsvári Tükör: Jeltelen kis vállalat, nem reklámozza magát, nem fizet a lapoknak pansalét.” Olcsók voltak a jegyárai, a páholyokban mindössze 70 fillérért lehetett helyet foglalni. Talán az olcsósága miatt tudta megtartani nézőit, a Dalkör-Mozgó még 1918-ban is működött.52 Ezek voltak a kolozsvári állandó mozik. Történtek még próbálkozások ezeken kívül is mozik létesítésére, de a hatóságok nem adták meg a szükséges engedélyeket. 1908-ban Prielle Kornél adott be kérést a Városi Tanácshoz egy háromemeletes mozi építésére. 1913-ban a budapesti Proiectograph Rt. nyújtott be kérést, hogy a város egy forgalmas helyén mozit nyithasson. Egyik folyamodvány sem kapta meg az engedélyeket. Nem tudott mozit nyitni Deák Károly sem a Király kávéház helyébe, a Jókai utcában. Elutasította a Tanács az egyik mozivállalkozónak azt a furcsa kérését is, hogy a Mátyás király téren állíthasson fel egy nagy vásznat, amelyre egy szemközti ablakból képeket vetített volna.53

Az állandó mozik helyiségein kívül szerveztek még vetítéseket más, ideiglenesen mozinak átalakított helyiségekben is. A kávézók, vendéglők tulajdonosai felismerték, hogy a mozivetítések bevezetésével megnövelhetik vendégeik számát. Kardos Simon a Royal vendéglőben ingyenes vetítéseket tartott. Nyisztor Gergely a Diána étkezőben vacsora alatt szórakoztatta a vendégeit mozielőadásokkal, de „étterem-mozit” nyitott Szilágyi Béla is a Deák Ferenc utcában. Vetítéseket tartott a baptisták egyesülete, ezek telt ház előtt zajlottak, valószínűleg az ingyenes belépés miatt is. Ingyenes vetítéseket szervezett még az Országos Közművelődési Tanács és az EMKE.54 így alakult ki Kolozsvár mozihálózata, és az első világháború végéig sikerült megtalálnia helyét a város társadalmi-kulturális életében. A Lumiére-testvérek találmányának teljes mértékű elfogadása azonban Kolozsváron sem ment könnyen. A mozi körül kialakult viták, társadalmi feszültségek egy jövendő újabb tanulmány témáját képezhetik.

Jegyzetek

1 Körmendy Ékes Lajos: A mozi. Bp., 1915. 26.

2 Uo. 28.

3 Kolozsvári Hírlap, (továbbiakban K. H.) 1909. aug. 12.

4 Kolozsvári Tükör, 1915. nov. 9.

5 Mozi Világ. 1912. 13.

6 Színházi Újság (továbbiakban Sz. U.) 191 3. aug. 3.

7 Békési Károly: Kolozsvár közigazgatási múltja és jelene. Bp., 1889. 17.

8 Istoria Clujului. (szerk.: Ştefan Pascu). Cluj, 1974. 312.

9 Magyar Bálint: A magyar némafilm története. 1896-1898. Bp., 1966. 37.

10 Uo. 51.

11 Kolozsvár. 1897. jan. 4.

12 Magyar Bálint: i. m. 60.

13 Ellenzék, 1900. dec. 29.

14 Újság. 1901. jan. 23.

15 Újság. 1904. jún. 9.

16 Újság. 1903. okt. 18.

17 Újság. 1904. máj. 22.

18 Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp., 1961. 26.

19 K. H. 1908. jún. 20.

20 Ellenzék. 1909. febr. 13.

21 K. H. 1908. máj. 16.

22 Ellenzék. 1906. ápr. 6.

23 Ellenzék. 1906. aug. 29.

24 Újság. 1908. jan. 9.

25 Újság. 1906. szept. 18.

26 Újság. 1907. ápr. 24.

27 Újság. 1907. máj. 22.

28 Újság. 1908. febr. 24-25.

29 Mozgófénykép Híradó. 1908. máj. 15.

30 Kolozsvári Városi Tanács közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. szept. 23.

31 Ellenzék. 1908. okt. 26-28., Újság. 1908. okt. 23-24.

32 Ellenzék. 1911. szept. 2.

33 Ellenzék. 1907. márc. 27.

34 Újság. 1907. okt. 19.

35 K. H. 1910. okt. 29.

36 SZ. U. 1910. nov. 26., K. H. 1910 dec. 10., Ellenzék, 1910. aug. 1.

37 Kolozsvári Városi Tanács Közgyűlésének jegyzőkönyve 1908. szept. 23., Ellenzék. 1911. szept. 2.

38 K. H. 1910. dec. 28.

39 Sz. U. 1912. márc. 30.

40 K. H. 1913. szept. 19., K. H. 1914. nov. 25.

41 Ellenzék. 1910. júl. 18.

42 Ellenzék. 1912. jan. 10., okt. 1.

43 K. H. 1913. jún. 8.

44 K. H. 1913. febr. 6.

45 Kolozsvári Tükör, 1913. nov. 2.

46 K. H. 1915. márc. 24.

47 Újság. 1913. okt. 28.

48 Kolozsvári Friss Újság. 1907. márc. 3.

49 Ellenzék. 1912. nov. 20-25.

50 Ellenzék. 1912. nov. 30.

51 Újság. 1913. márc. 27.

52 Kolozsvári Tükör. 1918. jún. 14., K. H. 1915. jan. 20.

53 Ellenzék. 1913. máj. 20., Kolozsvári Tükör. 1918. jún. 14.

54 Ellenzék. 1912. szept. 20., Újság. 1913. dec. 25.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó