A Knight and Day nem az év legjobb filmje, nem a csillagpáros legemlékezetesebb közös mozija, nem Cruise legsármosabb alakítása, nem a zsáner legeredetibb értelmezése. Csupán egy lezser kis szerelmi kaland a csajoknak, hogy ne unják körömfestésig magukat a sok szuperjárgányos üldözés közben, ami a srácok kedvéért lett beépítve.
Sztori: Ha láttál már kereskedelmi televízióban „akció” jelzéssel ellátott, legalább egy, az utóbbi 30 évben készült filmet, és nem igazán tudod megkülönböztetni a legújabb kütyükkel ellátott pisztolyokat, hogy majd mindegyik felbukkanásakor fanatikus örömrivalgással üdvözöld, hogy végre ez a modell is meg lett örökítve filmen – ne fáradj kiadni a multiplexek hétvégi moziárának megfelelő bankjegyeket pont erre a filmre.
Egyéb műfaji megközelítések: kémfilm, melyben megtalálhatók a szokásos „egyedül a világ ellen, félreértetten üldözött, de az összes munkatársánál jó fél perccel gyorsabb szegény kis ügynök” sztereotípiái, és egy rég nem használt, de jól bevált keresztezés a romkom rózsaszín szalagával. Már Hitchcock is tudta, hogy minden könnyebben eladható, ha van benne egy-két női szempillarebegtetés, és mi izgalmasabb egy kukuricamezőn történő repülőszerencsétlenségnél (Észak- északnyugat), vonatos üldözésnél (39 lépcsőfok) vagy háztetőkön rohangálásnál (Hogyan fogjunk tolvajt, Szédülés)? Hát természetesen mindez egyetlen filmben, megfűszerezve egy kis kibontakozó románccal – egy vonzó, ismeretlen szőke által.
Hogy korrektek legyünk, el kell ismernünk, hogy ez a kis flörtölés igazán jól jön a filmnek, sőt, talán ez egyike a kevés dolgoknak, amelyek valóban működnek benne. Az a jelenet, amikor az izgatott Cameron Diaz a repülő mosdójában a kedves idegen bókoló szavait mérlegelve próbálja felfrissíteni magát, miközben a jóképű férfi halomra öldökli saját ügynöksége (pont az ő likvidálására küldött) alkalmazottait és a repülőgép teljes személyzetét: a párhuzamos vágás érdekesen alkalmazott humorforrása.
Szereplők: A nézőt elolvasztani James Bond vagy Ethan Hunt hűvös bájával, amint a figura lassítva, mesteri megvilágításban, lángoló fegyverekkel forog – régi trükk. Az igazi lehetetlen küldetés egy könnyed, vicces és szeretnivaló szuperkém, aki nem emészti fel az összes energiáját autókon, motoron és egyéb járműveken való veszélyes manőverezésekkel, hanem mosolyogni, érdeklődni és a magánéletéről beszélni is tud. Tom Cruise, ellentétben a nemzetközi összeesküvések szálainak hatékony felgöngyölítésével, ezt a megbízatást csak félig tudja teljesíteni. Cameron Diaz ezzel szemben nem is ígér sokat, de azt hozza: egyszerű, szerelemre és kalandra éhes mindennapi nőként gyönyörűen mosolyog, meghatóan riadozik, valamint meglepően jól verekszik, lövöldözik és menekül vészhelyzetekben. A beszélő nevekkel (Knight a titkosügynök titkos civil neve, Day az egyetlen titokkal sem rendelkező June-t alakító színésznő civil neve angolra fordítva) felruházott páros nem igazán a szerelem első látásra forróságától olvad, de kihozzák egymásból a legjobbat, és a tízpenrcenként történő robbanások hevében úgyis nehéz megállapítani, hogy mitől is jönnek tűzbe a szereplők.
Vizuális megvalósítás: Sajnos az akciófilmek nem gyönyörű képeikről híresek, és ebben ez a film sem kivétel. A gyors vágás, állandóan rohanó cselekmény nem sok időt hagy elmerengeni egy-egy kompozíción, színeken vagy formákon. Minden a történetre összpontosul, nincs időnk (és őszintén megvallva ösztönzésünk sem) elgondolkodni a film mélyebb rétegein (már ha lennének neki). A hangulatteremtés inkább a pörgő akción, dübörgő zenén és gyors replikákon múlik; a helyszínek ugyanakkor változatosak, valódi turistaparadicsomi látványt nyújtanak, és csak dicsérni tudjuk, hogy Európa ezúttal kivételesen nem Párizs által lett reprezentálva, hanem Andalúzia és Salzburg építészete kerül a lobbanékony jelenetek hátterébe.
Mindent egybevéve, a Kéjjel-nappal nem több egy nyáresti kikapcsolódásnál: megjósolhatóan izgalmas, kielégíti a plakát és az előzetes által felkeltett elvárásokat. Akció van, lövöldözés van, egy-két csók is elcsattan, Diaz aranyos, Cruise férfias és lezser, és bejárunk velük egy jó adag olyan helyszínt és helyzetet, amelyre nagy valószínűséggel a közeljövőben nem igazán jutunk el. Dehát ezért van a mozi, nem?
