Ne haragudj, hogy nem írtam gyakrabban, de az idő úgy repült, mint a legyek, ahogy mifelénk mondani szokták. És való igaz, a térerő is akadozik (anyáék, bocs!). Csak kapkodom a fejem, Irén, annyira összesűrűsödtek itt a dolgok! Az az igazság, hogy két napja nem aludtam, de itt mindenki tüsténkedik, hogy mindent befejezzünk a ma esti vetítésig.
Lázban égnek a csapatok, drága Irén, főleg, hogy még ma is voltak utóforgatások és operatőri etűdök is készültek. És igazi forgatásokon is részt vettem! Megtudtam, mi az a szkriptelés! Majd elmesélem a svenket is! Döbbenet, hogy mennyi munka van egy kisfilm létrehozásával és hány ember fáradhatatlan munkája kell egy ötperces filmhez. És végre tudom, mit jelent az a szó, hogy gyártásvezető!
A forgatási napokon hajnal ötkor keltünk és kora reggeltől estig kint voltunk a helyszíneken. Vérfarkasok, hangyák, emberkereskedelem, minden volt! S ha szükség volt rá, a rendezők utóforgatásokkal is éltek. Ezután pedig a vágóké és az utómunkát végzőké a főszerep. Ma este nyilvános vetítés, alig várom! És végre meglátjuk, hogy min dolgoznak az animációs csoport tagjai is. A kiszüremlő hangok alapján mindenképp ígéretes. És ami a filmkritikusokat illeti, ha jól körülnézek, ég a kezük alatt a billentyűzet és a karikák is egyre mélyülnek a szemük alatt, de arcukat valami átszellemült lelkesedés keretezi, hiszen kezd már összeállni a tábori lap is, aminek a megjelenését a ma esti vetítésre időzítették. Amint azt már beígérték, különböző műfajú szövegeket produkáltak, én leginkább a csoportvezetőkkel készített interjúkra és forgatási beszámolókra vagyok kíváncsi.
Azt hallottam, a forgatókönyvíró csoport tagjai is jól teljesítettek és estére mind kész végterméket szállítanak. Ez azért remek teljesítmény, azt hiszem. A rendező csapatból páran ma még utóforgatásokon vettek részt, viszont volt, aki már csak az utómunkálatokat követte. Különböző műfajú filmek születtek: van horrorfilm, thriller, és olyan alkotások is, melyeket igazából nem dobozolhatunk semmilyen műfajba.
Ami a gyártársvezető-producer csapat tagjait illeti: úgy tűnik, a forgatás után rájuk is nyugodtabb idők köszöntenek, bár meg kell hogy mondjam, derekasan helyt álltak. Szükség esetén a semmiből művért szereztek, felvették a harcot a Hargita legádázabb hangyakolóniája ellen és légpuskára is sikerült szert tenniük. A legérdekesebb produceri feladatot azért mégiscsak felidézem neked, Irén, az egyik forgatás után az egyik mellékszerepben csillogó ásót kellett a másnapi folytatáshoz megtisztítani. Ez eddig nem kihívás, az érdekes az volt benne, hogy ez éjfél után jutott eszébe a rendezőnek, ezért az ásót a patakban forgatta a film producere, addig, amíg az csillogott. Érted: forgat-ás! Ezt nevezem én lelkesedésnek, Irén!
Az utómunkákat végző csapatok pár napja szinte láthatatlanok. A hangosok egyre gyanúsabb időpontokban tűnnek el hangszigetelt autójukkal az erdő sűrűjébe. Műhelyükből vérfagyasztó női sikolyok és halálhörgések hangjai hasítanak bele az éj csendjébe. Jaj, Irén, dehogy van csend, éjszaka is dolgozunk, elég, ha az elmúlt pár napra gondolok. Az éjszakázások leginkább a reggelinél látszanak meg, egyre kevesebben gyűlünk össze a rántotta körül.
S ami a kaját illeti, Irén, hát a napi két-három húsadag megvan, bár tegnap vacsorára sajt volt. Lehet, hogy jövőre átigazolok vegának? Akik úgy érzik, hogy nem kapták meg a napi kalóriaadagot, a Homoród motel miccsezőjében pótolják a hiányt.
És a tegnap felejthetetlen filmélményben volt részem, Irén. Az Antigonét láttam, amely fájón reális képet nyújtott az erdélyi magyar filmgyártás mai helyzetéről. Amit most írok, csak neked írom, Irén. Tudom, hogy anyáék már lezsírozták az erdészmérnökit őszire. De azt hiszem, ez az én hivatásom: Irén, filmes leszek!
Csókol, Lajos
