A vágócsoport tagjai közül, az utolsó napok feszített tempója közepette, két résztvevőt tudtunk vallatóra fogni: Dunai László és Plájás Ildikó Zonga mesélnek az élményeikről.
Dunai László még sosem volt korábban a vágócsoport tagja, hiszen ez az első alkalom, hogy részt vesz a Filmtett–Duna Műhely alkotótáborban. Laci egész egyszerűen azért jelentkezett a vágócsoportba, mert a vágás érdekli, sapientiás képzése közben, illetve azzal párhuzamosan vágott már több kisjáték- valamint dokumentumfilmet is. A csoportmunkát olyan vágási gyakorlatokkal kezdték, mint pl. trailert vágni Mathieu Kassovitz A gyűlöletének (amit Laci még mindig nem fejezett be, de már nagyon jó irányba halad), ami nagyon jó gyakorlatnak bizonyult. Érdekes elgondolkodni azon, hogy egy film alapján milyen trailert lehet összevágni, ezért megnéztek erre néhány klasszikus illetve kortárs példát is, emellett pedig a vágóprogram (Avid) használatát is gyakorolták. Laci ezt már fejlődésnek könyveli el, bár véleménye szerint még csak ezután jön a java. Csoportvezetőjével, Czakó Judittal (aki „kedves, rendes, segítőkész és türelmes”) abszolút meg van elégedve, úgy látja, hogy nagyon sokat lehet tanulni tőle, bár sajnos nem elég mindenre ez a tíz nap.
A tábor ideje alatt Laci Bakó Kincső filmjét vágja, akivel osztálytársak voltak az egyetemi évek alatt. Azóta is jó barátságban vannak, bár még sosem dolgoztak együtt. Laci szerint Kincső valószínűleg úgy vélekedik róla, hogy kissé szétszórt, éppen ezért nem mindig szereti, ha vágás közben a rendező is állandóan jelen van. Szerencsére ezzel Kincső is tisztában van. Vágóként nem volt szabad kimennie a forgatásra, mert Kincső állandóan azzal példálózott, hogy ha a vágó nem vesz részt a forgatáson, akkor sokkal kegyetlenebbül tud bánni a snittekkel.
Laci szerint bőven elég ez a tíz nap a filmkészítéshez, kész ötletekkel simán meg lehet oldani, főleg hogy a rendezők egy nappal hamarabb itt voltak, és akár már pénteken is el lehetett volna kezdeni a forgatást (vasárnap helyett), így nem kellene most ennyire sietni az utómunkával. Idén a rendezőcsoport vezetője, Pálfi György eléggé beleszólt a tervekbe, próbált alakítani rajtuk, de Laci szerint nem feltétlenül kell három napig agyalni egy filmterven. Úgyis lehet tudni, hogy a Filmtett-táborokat általában (kivéve Velencét) a fenyvesek között szervezik meg, ezért már eleve nyilvánvaló, hogy milyen környezetben kell játszódnia a filmeknek, így már az is nagy előrelépés, ha a rendezők lokális helyszínekben gondolkodnak. Oláh-Badi Levente pl. átírta a színészekre a forgatókönyvét, de olyan is volt, aki a helyszínek után igazította a történetet, így minden esély megvolt arra, hogy itt és most jó filmek készüljenek. Laci valószínűleg jövőre is a vágócsoportba fog jelentkezni, bár a rendezést is kipróbálná, ha lenne egy jó filmterve – ami nincs. Ha rendezőcsoportba menne, akkor egy igazán jó filmet szeretne csinálni, nemcsak kutyafuttában összedobni egyet.
Plájás Ildikó Zonga nem először vesz részt a Filmtett–Duna Műhely alkotótáborban, ugyanis már korábban is dolgozott a vágócsoport tagjaként. Zonga szerint a filmkészítés folyamatában a vágás az egyik legizgalmasabb mozzanat. A filmhez fűződő viszonya egészen különös, ugyanis soha nem tanult filmes iskolában, és soha nem is gondolta azt, hogy volna annyi kreativitása, hogy filmet rendezzen, viszont nagyon izgalmasnak tartja a csapatban való dolgozást, és azt, hogy hogyan lehet egy anyagból, amit a vágó megkap, összerakni egy kerek egészt.
Alapvetően a rendezővel (Monhalt Ákos) közösen dolgozik, ugyanis pont akkor működik jól egy vágás, ha annyit tesz hozzá a rendező ötletéhez, ami éppen szükséges és elégséges. Ez nagyon érdekes szimbiózis, együttgondolkodás, mert egy picit a vágónak is a rendező fejével kell gondolkoznia. Tehát akkor működik jól a dolog, ha a vágó meg tudja érezni, hogy a rendező mit akar, ehhez pedig hozzá tudja adni a technikai tudását és kreativitását. Zonga erre egy nyelvi analógiát hozott fel: a rendező fejében ott a gondolat, amit nagyon sokféleképpen lehet kimondani, és a vágó az, akinek ezt meg kell fogalmaznia. Az operatőr szavakat ír le, a vágó pedig ebből alkot mondatokat, szöveget.
Az idei vágócsoporttól rengeteget tanult, a foglalkozásokon végig nagyon jó hangulat uralkodott, és Juditnak is nagyon hálás. Az idén kissé furcsán alakult a csoport „felosztása”, ugyanis eddig mindig lányok szoktak vágni – azt mondják, hogy alapvetően a nőknek jobb a ritmusérzéke, és általában a jó vágók azok nők –, de most úgy jött össze, hogy három fiú van és Zonga, bár éppen ezért sokkal feszélytelenebb a hangulat a csoportban. Ha időben és programban megengedheti magának, Zonga jövőre is biztosan jelentkezni fog, ugyancsak a vágócsoportba, mert ez a szíve csücske. Ez neki ugyanis hobbi, nem munka.
