/ / /

· írták: ,

Cinema Paradiso Tanulmány

A Filmtettet kiadó Moebius Egyesület szervezésében 2003. március 8 – április 5. között Kolozsvár főterének közelében, egy régi moziteremben 29 film futott négy héten keresztül, napi három vetítéssel. Mozi-kísérletnek neveztük el, hiszen először fordult elő Romániában, hogy a hivatalos mozihálózat programján kívül alternatív vetítéseket tartsanak celluloidról. (Romániában a multiplexeken kívül – ebből is csak kettő van, Nagyváradon és Bukarestben – minden mozi a Radef – Romaniafilm tulajdonában van).

Couleur

Célunk egy artmozi működtetésének tesztelése mellett egy alternatív kulturális tér kialakítása volt. A látogatók a filmművészet klasszikus alkotásai mellett (Casablanca, A kaland, Nagyítás) találkozhattak néhány kevésbé ismert filmcsemegével is, mint az Üzlet a korzón (r. Jan Kadar), a Párbajozók (r. Ridley Scott) vagy az Újrajátszás (r. Lucian Pintilie). A kortárs művészfilmeket A zseton és a beton (r. Cristi Puiu), a Werckmeister harmóniák (r. Tarr Béla), a Hukkle (r. Pálfi György) és a Moszkva tér (r. Török Ferenc) képviselték.

Cinema Paradiso

Ami a vetítési helyszínt illeti, először kissé mi is meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy az odavívő út egy játékbarlang mellett vezet el, jobbra szemetes található, majd egy dupla belső udvar következik. Az olvadó hóban cigarettacsikkek, és a vakolat sem tartotta mindenhol jól magát. Szomszédunkban egy őrző-védő szervezet vigyázott a történelmi értékeket képviselő szalagokra. Programunkat párhuzamosan cenzúrázta a Román Filmarchívum Nãstase nénije (aki a folyamatosan beküldött filmlisták alapján válogatott nekünk még vetíthető kópiákat – kisebb-nagyobb sikerrel) és az RKP (ejtsd: Román Kommunista Párt), aki (ami?) a Nagyításból (r. Michelangelo Antonioni) kivágott egy forró szeretkezési jelenetet, s a füvezést is, illetve az Új idők Chaplinjéből kommunista tüntetőt varázsolt.

Adatok

A Cinema Paradiso látogatóival kitöltetett kérdőívek segítségével piackutatást reméltünk végezni. A kérdőív legfontosabb célja annak a felmérése volt, hogy mutatkozik-e igény Kolozsváron annál több filmre, illetve művészfilmre, mint amennyit jelenleg vetítenek. A felmérés eredményeinek értelmezésekor azonban fontos megszorítást jelent az, hogy mivel a kérdőívet csak a fesztivál résztvevői töltötték ki, így eleve csak azok véleményét vettük számításba, akiket az ilyen típusú filmek érdekelnek. Ezért az „érdekelné-e Önt egy kolozsvári artmozi” kérdésre adott 95 százalékban igenlő válasz csak egy szűk réteg preferenciáját tükrözi. Távlatilag fontos szempont kellene legyen az, hogy az idősebb korosztályokat és az ilyen jellegű rendezvényeket és filmeket kevésbé ismerő rétegeket is bevonjuk tevékenységeinkbe.

Tarr Béla: Werckmeister harmóniák

A válaszadók 77%-a többször járna moziba, ha más lenne a filmkínálat, nagy többségük a jelenlegi havi 1-2 mozizását heti 1-2-re cserélne, ami négyszeres növekedést jelentene. Ez az eredmény nyilvánvalóan jelzi, hogy a romániai mozilátogatottság alacsony szintje a filmforgalmazás merevségének – egy moziban egy film egy héten keresztül – és a kevés egyszerre vetített filmnek köszönhető. Egy artmozi azzal biztosíthatná versenyképességét, ha változatos programmal és a többi moziétól eltérő műsorstruktúrával jelentkezne. A kérdőívek tanulságos eredményt hoztak a reklám hatékonysága és a résztvevők összetételének viszonylatában. A vetítésenkénti nézőátlag (29.7 néző/vetítés) közelít a magyarországi átlaghoz (35.5 néző/vetítés a nem amerikai filmeken és 38,36 néző/vetítés az amerikai filmeken)*. A 79 vetítésen összesen 2352 jegy kelt el.

Az átlagéletkor igen alacsony volta (24 év) elsősorban azt mutatja, hogy egyetemisták és diákok alkották a törzsközönséget, ami talán annak tudható be, hogy a vetítéseket elsősorban plakátok és szórólapok által népszerűsítettük. Ugyanakkor a látogatók közel fele (42.1%) már egyetemet végzettekből került ki, ami azt mutatja, hogy kialakulóban van egy olyan kulturális fogyasztói réteg, amely nemcsak egyetemistákból áll, hanem jelentős számú önálló keresettel rendelkező személyt is tartalmaz. Ugyancsak ezt igazolja, hogy a nézők döntő többsége a Cinema Paradiso átlagos jegyáránál (25.000 ROL) magasabb jegyárat is megfizetne (17,34% – max. 25.000 ROL, 39.5% – max. 30.000 ROL, 19,27% – max. 40.000 ROL, 23.84% – max. 50.000 ROL).

Pálfi György: Hukkle

Kiderült, hogy a Cinema Paradiso esetében alkalmazott reklámformák közül a leghatékonyabb a plakát, a „barátok” és a szórólap volt, az írott sajtó, a rádió, a tévé és az internet együtt is a válaszoknak csak a 14%-át teszi ki. A felmérések szerint a nézők 47.15% százaléka értesült a plakátokról a rendezvényünkről, 36.31 % jött baráti hívásra a moziba, 26.28% szórólapokból értesült a Cinema Paradisoról. Meglepően alacsony azoknak a száma, akik rádióból értesültek a vetítésekről (mindössze 20-an jelezték, hogy rádióban hallottak a Cinema Paradiso-ról), pedig két kolozsvári rádióadó is sorsolt ki ingyenes mozijegyeket. Még ennél is alacsonyabb azok száma, aki a tévéből értesültek a mozinkról, mindössze két néző hallott ezen a módon a Cinema Paradisoról. Ugyancsak alacsony az internetes reklám hatékonysága, viszont bíztató, hogy többen foglaltak interneten keresztül jegyeket.

Az általunk legintenzívebben alkalmazott reklámformák (plakát és szórólap) tehát szinte kizárólag csak a diákokhoz jutnak el. Ez azt jelenti, hogy ez alkalmas a diákok megmozgatására, ám a többi, jobb anyagi körülménnyel rendelkező réteg elérésére más módszereket kell találni. Az ugyanazon film különböző vetítésein mért nézőszámok a „suttogó propaganda” hatékonyságát igazolják. Olyan filmek esetében, mint a Hukkle és a Moszkva tér, amelyek alapvetően ismeretlenek voltak a kolozsvári közönség körében, bár az első vetítésen még kevesen voltak, a nézőszám folyamatosan nőtt, a harmadik vetítésre általában megduplázódott a filmre kíváncsiak száma. Ebből azt a következést lehet levonni, hogy egy filmet hosszabb ideig kell műsoron tartani, mint az Romániában jelenleg történik (általában egy hét), hogy a híre bevonzza az arra a típusú filmre fogékony nézőket.

Cristi Puiu: A zseton és a beton

Szintén érdekes, hogy az elsősorban román (kisebb mértékben magyar) nyelvű reklámkampány ellenére meglehetősen gyakran kellett angolul, franciául felvilágosítást adnunk, alig volt olyan vetítés, ahol ne lett volna jelen kettő-négy fős, Kolozsváron tanuló külföldi egyetemistákból álló csoport. A romániai vizuális kultúra elmaradottságáról szóló elméleteknek ellentmondani látszik az, hogy a kortárs európai filmek (126 szavazat) és az amerikai független filmek együttesen (249) több szavazatot zsebeltek be kérdőívünkön, mint a filmművészet klasszikusai (275) a „milyen filmeket látnál szívesen egy artmoziban” kérdés esetében. Kérdőíves felmérésünk eredményei és a Cinema Paradiso látogatottsága alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy érdemes befektetni egy egyetemi központokban működő artmozi-hálózatba, így a következő évi terveink között szerepel egy kolozsvári artmozi létrehozása.

*Az adatok 2002-re vonatkoznak, a Magyar Filmguide adatai alapján.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.