Elég nagy publicitást kapott a hazai sajtóban Adrian Sitaru második nagyjátékfilmje, a román–magyar koprodukcióban készülő Legjobb szándék forgatását. Olvashattunk a rendezőről, fesztiválszerepléseiről, a film szereplőiről, a történetről, sőt a film finanszírozási forrásairól is. A jelentős külföldi támogatásokat nyert film forgatása pénteken kezdődött.
2010. szeptember 10., péntek
Az első forgatási napon délután háromra kellett a csíkszeredai vasútállomáson lennem – statisztaként. Szép lassan a délelőtti, a városi kórházban forgató statisztacsapat egy része is megjelent, és a szemerkélő eső elől behúzódtunk az állomásépület eresze alá. Némi csúszással ugyan, de nyugodt körülmények között kezdődött el a délutáni forgatás is. A legelső meglepetés az volt, amikor kiderült, hogy a filmidő szerint nyáron játszódó jelenet kedvéért rövid ujjú pólóban kell statisztálnunk. Ez kissé kellemetlenül érintett, mert, bár már nem esett, a „friss” csíki időjárás egyáltalán nem kedvezett a nyári öltözetnek. Kelletlenül ugyan, de pólóra vetkőztem (vastag pulcsi, kabát (!) le) a majdnem 30 statisztával együtt, akik között minden generáció képviselve volt, de többnyire mégis inkább fiatalokat láttam, akiket saját bevallásuk szerint kíváncsiságuk mellett leginkább az egyszerűnek tűnő pénzkereseti lehetőség vonzott a forgatásra. Az idősebbek is elsősorban anyagi okokból vállalták a szereplést, viszont sokan közülük hangsúlyozták, hogy ritka lehetőséget is látnak ebben a munkában, melynek során a kulisszák mögé is bepillanthatnak.
Az amúgy nem túl forgalmas szeredai állomáson csak a vonatindulások előtt volt kisebb kavalkád, de a rendőri jelenlétnek köszönhetően fegyelmezetten folyt minden. A kíváncsiskodó utasokat a rendőrök és az asszisztensek a peron egyik, a kamera által be nem fogható felére terelgették. A főhős szülővárosába való megérkezését, konkrétan a vonatról való leszállást és az állomás épületébe való érkezést természetesen többször is elpróbáltuk, sokszor vonat nélkül is, ami természetesen igazi humorforrás lett, közben pedig a rendező próbálta lebeszélni a statisztákat a túljátszott gesztusokról, és inkább természetes, egyszerű mozdulatokat és mimikát kért tőlük.
A többször felvett jelenetek oka a szokásos, általában technikai természetű okok mellett, hogy a rendezői koncepció szerint a történetet nem a főszereplő, hanem az őt körülvevő személyek nézőpontjából követjük. Sokszor még csak nem is a mellékszereplők, hanem a statiszták nézőpontja lesz elsődleges. Állandó közönségünk az állomással szemközti házak lakói lettek, akik ablakból bámészkodva, vagy a kapu előtti terefere ürügyén mindvégig nagy érdeklődéssel kísérték a munkát.
A forgatási szünetben, Vágási Emőke, a film csíkszeredai származású társproducere (a Cor Leonis Films Kft.-től), magyarázta el, hogy miért éppen Csíkszeredára esett a választás. A Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal pozitív hozzáállásának köszönhetően a helyszínelés után döntöttek úgy, hogy az eredetileg fél naposra tervezett forgatás helyett öt napot maradnak. A nyitottság nemcsak a polgármesteri hivatal részéről volt egyértelmű, a város lakossága is (ld. fent) mind az öt nap alatt érdeklődéssel követte a stáb munkáját.
A külső jelenetek után az állomásépületben is felvettek egy rövid jelenetet. Néhány statisztának kint kellett utast játszania, nekem szerencsém volt, így az épületben tanulmányozhattam a menetrendet. Itt sem volt sokkal melegebb, de mégis kellemesebb volt, mint a kinti peronon ácsorogni, számomra meg külön élmény volt az egyébként sötét és mindig homályba burkolózó épületbelsőt profin kivilágítva látni, így a mellékfolyosó falára felkarcolt Szeretlek felirat is külön súlyt kapott.
Körülbelül éjfélkor hangzott el az utolsó csapó. Kicsit fáradtan, de újabb filmes tapasztalatokkal gazdagodva mentem haza, hogy felmondjam otthon az aznapi menetrendet…
2010. szeptember 12., vasárnap
Ismét délután értem ki a forgatásra. A poliklinika udvarán nagyon kellemes, lazítós volt a hangulat. A statiszták már nem voltak itt, csak a délelőtti forgatáson vettek részt. Most egy belső jelenetet forgatnak. Kevésszereplős jelenet, ezért a stáb nagy része is inkább az udvaron sütkérezik, hogy a szűk folyosókon és kórtermekben ne zavarják egymást.
A poliklinika melletti teherautók nyitva maradtak, be lehetett kukkantani a belsejükbe. A technikai felszerelést szállító teherautók mellett egy teherautó csak a statisztáknak szánt ruhákkal volt „feltöltve” (ez nyilván női szempont, de izgalmas felfedezés volt). Hamar eszembe jutott, hogy ezek azok a rövid ujjú blúzok voltak, melyeket a péntek délutáni borongós forgatáson viseltünk.
A stáb hamar végzett, és még sötétedés előtt össze tudtak pakolni.
2010. szeptember 13., hétfő
A tegnapi nyugodt forgatáshoz képest most sokkal pörgőbb ritmusban folyik a munka. Csíkszereda egyik legforgalmasabb útkereszteződésénél vagyunk, egy toronyblokk alatti kávéház teraszán. A terasz az utcára néz, ez a hangosok számára nem túl jó, többször is leállítják a jelenetet a szirénázó mentőautó vagy a teherautók fülsértő zaja miatt. Azt látom is, hogy a hangmérnök fülét tényleg sérti a nagy forgalom, többször kénytelen leállítani a jelenetet.
A járda két oldala lezárva, az út egy része is, a kb. 30 (az öt forgatási nap alatt összesen 130) statiszta ugrásra készen várja az első asszisztens, Măriuca Petre és a statisztaszervező Kovács Zsuzsa utasításait, akik az odatévedő bámészkodókat is igyekeznek néhány udvarias mondattal továbbküldeni. A helyi rendőrök segítsége most is jól jön. A statiszták feladata ezúttal az, hogy a teraszon, egy asztal körül játszódó jelenet hátterében járókelőként fel-alá járkáljanak, ezáltal hitelesebbé téve a jelenetet.
A rendező az asszisztensekkel a kontrollmonitoron követi a jelenetet, a háttérből figyelek én is, majd Zányi Tamás hangmester mellett „hallgatózom”, aki a forgatás terminusait már románul is megtanulta. „Merge!” – kiáltja az első asszisztens angol nyelvű kérdésére, és máris látom a bukaresti stábtagok arcán (főleg a lányokén) bujkáló mosolyt.
Eddig nagyon jó tempóban haladt a forgatás és a hangulat is jó volt, de hátra van még két nap, egy éjszakai forgatással. (ZÁ)
2010. szeptember 14., kedd – éjszakai forgatás
Ágotát felváltva, viszonylag hirtelenül cseppentem bele a „statisztaéletbe”, és ha azt nem is mondhatom, hogy kellemes, de mindenképp emlékezetes órákban volt részem. Az éjszakai forgatás címszó alatt valóban egy teljes éjszakát kell elképzelni – este 8 órától reggel 6-ig –, mely egy, a város szívében, a Petőfi utca közepére rögtönzött teraszos kocsmában zajló baráti iszogatásból állt. Sitaruról minden bizonnyal elmondható, hogy apait-anyait beleadott, és ténylegesen kimerítette az alaposság fogalmát, ugyanis egész éjszaka egyetlen jelenetet forgattunk.
Ehhez a jelenethez 50 statisztára volt szükség, mi kellett ugyanis lefedjük a kocsmában és a mögötte zajló „emberi kapcsolatokat”. Volt, aki sörözést mímelve üldögélt az asztaloknál, volt aki loholva szelte át a teret, miközben telefonált, és olyan is volt, aki párjával, vagy egymagában csak lazán sétálgatott a terasz körül. Nekem az a nem mindennapi feladat jutott osztályrészül, hogy két ismerősömmel kellett találkoznom a kocsma mellett, és miután mindkettőjüknek két-két puszit nyomtam az orcájára, tovább kellett sétálnunk és cseverésznünk. Amikor már harmincadjára vettük újra a jelenetet, mindhárman éreztük, hogy ránk is fér a súrlódás, ugyanis percről percre rohamosan csökkent a hőmérséklet, egy idő után már egyik végtagomat sem éreztem. Ezzel nemcsak én voltam így, ugyanis még nem is említettem azt a lányt, aki a pincérnő bőrébe bújt, és egy ujjatlan felsővel kombinált miniszoknyában küzdötte át az éjszakát. A színészek sem izzadtak le, ráadásul nekik minden újravett jelenetben ugyanazzal a lelkesedéssel kellett nevetniük ugyanazokon a poénokon, amiken már órák óta nagyokat szórakoztak. Ott volt egy apró, szőke lány, aki igen keveset beszélt, alig szólalt meg. Csak nagyokat nevetett és ügyesen koccintott a többiekkel, amikor kellett. Hirtelen jobban megfigyeltem, és rájöttem, hogy a filigrán teremtés nem más, mint Mundruczó Kornél múzsája, Tóth Orsi. Nehéz volt felismerni ebben az egyszerű szerepben, hiszen a megszokottól eltérően ebben a filmben senki nem erőszakoskodott vele.
Ez az éjszaka nagy kihívás volt a stáb számára, hiszen ez volt az utolsó forgatási nap Csíkszeredában. Ezután még nagyobb kihívások következnek: három hét Bukarestben, utómunkálatok, majd a következő évben már a mozivásznakon is viszontláthatjuk magunkat, a háttér szerénységében. Remélhetőleg minél több fesztiválon. És minél nagyobb sikerekkel. (CSE)
