A Filmtettfeszt első napján lezajló erdélyi dokumentumfilmes tömb után az alkotókat is kifaggattuk filmjeikről. A következőkben a Gördülő horizont alkotójával, Varró-Bodoczi Zoltánnal, valamint a Mátyás, Mátyás animátoraival, Jánosi Andreával és Kassay Rékával készült beszélgetés lenyomata olvasható. Kérdezett Oláh-Badi Levente, Csoma Emőke, valamint a közönség.
Varró-Bodoczi Zoltán: Gördülő horizont
Kedves Zoli, hogy jutottál el a témáig? Mi volt az a szikra, amiről azt gondoltad, hogy ez egy filmes sztori, hogy ezt egyedül kell megfilmesítened? Ki volt az ötletadó?
Nem volt egy ilyen ötletszikra. Ezt a biciklitúrát már többször megszervezték, ez volt a hatodik, s nagyjából minden évben készült róla egy film. Ez a film mindig fejlődött, volt, amikor a sofőr filmezett…
Mindig te fényképezted?
Nem, nem. Ezt az egyet készítettem én. Az előzőt egy esküvői videós készítette, az az előttit meg a sofőr, a kocsiból kifilmezve. Tehát készült film, de mindegyik egy belső kör számára készült, nyilvános közönség előtt nem mutatták be.
Miért volt fontos neked ez az esemény? Láttad a korábbi filmeket?
Láttam a korábbi filmeket. Én is abba az iskolába jártam, amelyik a biciklitúrát szervezte és személyesen ismertem több tagot is. Engem úgy igazából megpróbáltatásként érdekelt az egész, hogy végig tudom-e csinálni.
Szeretsz biciklizni?
Igen, szeretek.
Biciklin filmeztél?
Egy részét, a deltás részét igen.
És hogy lehet biciklin filmezni?
Nem lehet. [Nevet.] Úgy csináltam, hogy előre bicikliztem, és úgy filmeztem.
Hány óra nyersanyagot filmeztél? Mennyi időt foglalkoztál a vágással?
30 óra körül, de lehet, hogy többet. Valami 22–23 óra anyag volt csak a biciklitúra, azon kívül van 11 óra interjú.
Az interjúk mind utólag készültek?
Igen.
Tematikusan mit kérdeztél?
Az alapkoncepció az lett volna, hogy nem lesz semmi interjú az egészben, csak azt filmezem, ami történik, de amikor 35 emberrel egyszerre történik valami, vagy különböző dolgok, akkor azt egy embernek nagyon nehéz lekövetni. Így muszáj volt interjúkkal felvezetni az egész történetet.
Mennyire fogadtak be? Mennyire bohóckodtak a kamerának?
Eléggé nehezen bohóckodtak a kamerának, de embertől függ. Volt olyan mondat, hogy filmeztem evés közben, s elfordult valaki, s azt mondta, hogy „elment az étvágyam”, mindig kényes kérdés a filmezés. Volt az interjúknál is olyan, aki csak annyit tudott mondani, hogy igen és nem, s volt, akit nem lehetett megállítani.
Van-e valami, ami hiányzik számodra a filmből? Akár a riportokból vagy más jelenetből, amit nem sikerült elkapnod? Vagy ami a filmen kívül történt és érdekes lett volna?
Hát, nekem a legnagyobb bánatom az, hogy a tengerhez való megérkezés nem egy igazi csúcsjelenet, nem történnek meg a megváltások és kicsit laposra sikerült, az az igazság. Nem hordoz mindent magában, amit magában hordozott az a pillanat, amikor oda megérkeztünk.
Tényleg olyan mágikus volt, mint ahogy utólag nyilatkoznak róla?
Nagyon jó volt; volt, aki tényleg majdnem sírt. Kicsit elrontottam a filmezést, mert az történt mindig, hogy én előre mentem és bevártam őket valahol. S most is előbbre mentem 50 méterre, de ők hamarabb megálltak, s mire visszarohantam, már mindennek vége volt. Fontos azt tudni, hogy nem a biciklitúra van a filmért, hanem a film a biciklitúráért. Itt minden spontánul történt, nem volt semmi megbeszélve, hogy mikor mi fog történni.
Most milyen filmmel készülsz éppen? Mi lesz a következő?
A következő az államvizsgafilmem lesz, aminek már csak a hangja kell elkészüljön, további tervek egyelőre nincsenek.
Felméri Cecília: Mátyás, Mátyás
Kérdés a közönség soraiból: ki írta a forgatókönyvet, a szöveget?
Jánosi Andrea: A film szövege dokumentumfelvétel, nem kellett megírni, csak össze kellett szerkeszteni. Valós felvétel azok szájából, akik megjelennek ebben a filmben, az „utca népe” szólal meg. Az egyedüli megírt szöveg a rádióműsorban elhangzó felvezető, amit Ceci, a rendező [Feméri Krézsek Cecília – szerk.] írt, egyébként a párbeszédeken nem változtattunk. Az emberek tudták és vállalták, amit mondanak és ott lettek megszólaltatva, ahol a filmes rajzolt háttér is mutatja. Ceci valós helyzetet teremtett számukra.
Hogyan?
JA: Valós helyzet, hogy elhangzott egy kérdés, ezt egy interjú formájában kellett elképzelni…
Kérdés a közönség soraiból: a megjelenő emberek tényleg, valójában is találkoztak a felvétel során?
JA: Ahol interaktívat hallottatok, ott valóban így is volt, ott találkoztak egymással az emberek, egymásra köszöntek, beszélgettek, beleszóltak. Én nem voltam jelen, de láttam a nyersanyagot, és valójában így történt.
Kérdés a közönség soraiból: kép is készült?
JA: Kép is készült, képes felvétel is készült, de pusztán abból a célból, hogy valamelyest inspiráljon engem a szereplők megrajzolásában, de aztán úgy döntöttünk, hogy elvonatkoztatunk a valós figuráktól, rendezői koncepcióból.
Milyen szinten vonatkoztattatok el az eredeti figuráktól? Mert azért sok hasonlóságot is fel lehet fedezni a hang és a megrajzolt alakok között.
JA: Valószínűleg azért, mert ismered őket. Aki ismeri őket, annak könnyű, aki nem ismeri őket, az kötve hiszem, hogy felismerne bárkit is. De végül is nem baj, ha megismeri. Közösen beszéltük meg, Ceci döntése volt, hogy milyen mértékben vonatkoztassunk el képileg, a fikció milyen méreteket öltsön.
Hogy volt megfogalmatva a feladat számotokra? Milyen szempontokat kellett figyelembe vennetek Kolozsvár megrajzolásánál, vagy teljes szabadságotok volt?
JA: Az ötlet adott volt, hogy ez Kolozsvár. Ceci valószínűleg nem véletlenül keresett meg engem, mert én már rajzoltam Kolozsvárt, csak nem így. Azt mondta, hogy nem kell neked most zéróról kezdeni, hogy Kolozsváron mi hol helyezkedik el térben, az épületek hogy néznek ki, meg tudod oldani. Senki sem kérte számon azt, hogy most a templomnak mekkora a tornya, és hogy helyezkedik el a többi épülethez képest. Azt gondolom, hogy képileg épp eléggé felismerhető ez a Kolozsvár.
Réka, te mit fűznél hozzá?
Kassay Réka: Az én munkám egyáltalán nem volt dokumentumfilmes ebben a produkcióban, mert az animációs részével foglalkoztam. Ezekben a kérdésekben, a döntésben gyakorlatilag nem vettem részt. Andi rajzolta és hárman animáltuk a filmet.
Mi a különbség a rajzolás és az animálás között?
KR: Andi megrajzolta a figurákat… Hárman pedig meganimáltuk.
JA: Az a lényeg, hogy amit én megrajzoltam, az még nem volt mozgókép. Tehát jó esetben lett volna esetleg egy slideshow, állóképek vonultak volna fel, de meg kellett mozgatni azokat. Voltak egyszerű műveletek, amiket mi is bevállaltunk Cecivel, de igazából a többi kolléga mozgatta meg a filmet.
