Jessica Hausner: Lourdes Jessica Hausner: Lourdes

Ülj le és járj

Jessica Hausner: Lourdes

ÉRTÉKELD A FILMET!
Lourdes
Jessica Hausner
2009

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Kábé a film felénél elhangzik egy vicc, ami arról szól, hogy a Mennyországban azon tanakodnak az égiek, ezúttal hol csináljanak csodát. Jeruzsálem? Már megvolt. Betlehem? Az is – mondja Szűz Mária –, legyen most mondjuk Lourdes. A történetnek nincs csattanója, de remekül összefoglalható vele az egész alkotás.

A Lourdes ugyanis nem egészen a vallásról szól, sokkal inkább a csoda természetrajzáról és azokról az emberekről, akik ezrével zarándokolnak ebbe a dél-franciaországi városba, hogy kifürkésszék Isten kifürkészhetetlen útjait. Miért az a valaki gyógyul meg és nem más? Mit tett ő, hogy megsegítették „fentről”? Vagy az ember akarata képes meggyógyítani a testet? Létezik egyáltalán Isten? Ha igen, miért nem segít mindenkin? A film száz hasonló kérdést tesz fel, és amikor válaszolni kéne – kortárs művészfilm lévén –, sejtelmesen hallgat. Viszont azt nem mondhatjuk, hogy nem hagyna elég időt nekünk, hogy magunkban filozofálhassunk ezeken az egzisztenciális kérdéseken.

Kép a Lourdes című filmből

A történet központi alakja Christine (Sylvie Testud), egy gyógyíthatatlan beteg, aki egész életében tolószékhez van kötve. Csak úgy tud kimozdulni otthonról, ha zarándokútra megy, ahol a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei segítenek neki. Ezúttal a világ egyik leghíresebb zarándokhelyét, a katolikusok Woodstockját, Lourdes-ot látogatja meg egy nagyobb csoporttal, melynek tagjait egyvalami köti össze: mindenki változást vár. Végül a csoda Christine-nel történik meg, ami furcsa reakciót vált ki környezetéből.

A film cselekményének színhelye 1858 óta kultikus hely a keresztények számára. A feljegyzések szerint ekkor több alkalommal is megjelent Szűz Mária egy fiatal francia parasztlánynak, aki ezután csodálatos módon meggyógyult. A bécsi születésű Jessica Hausner mozija fedi a valóságot, mivel nála is kétségbeesett emberek érkeznek ide, akik szeretnék, ha Isten ujja pont őket érintené meg. Van, aki más gyógyulásáért fohászkodik, van, aki saját maga szeretne felépülni, de igazából – furcsa módon – igazi keresztényből van a legkevesebb: a látogatók zöme cinikus, kicsinyes, irígy ember, akit saját nyomorúsága tett megkeseredett és rosszakaró szörnyeteggé. A film szereplői közül szinte senki sem méltó a csodára, amikor mégis megtörténik, irigykednek, amikor elmúlik, kárörvendnek. Arra senki sem jön rá, hogy a testi felépülésnél sokkal fontosabb, hogy az ember értelmet találjon az életének, és aki ezt megéli és megérti, az az igazi részese a csodának.

Kép a Lourdes című filmből

A mozgókép kulcsjelenetében Christine meggyónja bűneit a papnak. Elmondja, hogy irígy mások egészségére, és nem sajnálja azokat, akik tőle is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Ő nem akar semmi mást, csak visszakapni a „normális” életét. A pap erre azt mondja neki, hogy a testi felépülésnél sokkal fontosabb, hogy az ember értelmet találjon az életének, és aki ezt megéli és megérti, az az igazi részese a csodának. Bár a film közben sokszor nem világos számunkra, mit is akar közölni velünk a direktor, az utolsó emlékezetes jelenetben tisztázódik az üzenet. Ugyanis a főhősnő itt jön rá, hogy ha visszakerül a tolószékbe, akkor is a szánalmas emberek fölé emelkedik, mert a lelke tisztult meg, továbbá hitében is megbizonyosodott.

Kép a Lourdes című filmből

A Lourdes-ról sokáig és sokat lehet beszélni, de van egy nagy baja: Hausner nem mondja ki a dolgokat, számtalan nyitott kaput hagy, nem bontja ki a motivációkat sem, a nézőnek pedig negyedszavakból kell kiokoskodnunk az üzenetet. Ezzel a lehető legjobb terep nyílik a belebeszélők számára és igazából a buzgó katolikusoktól a keményfejű ateistákig ugyanolyan jogosan bizonygathatja mindenki a saját interpretációját. Értjük mi, hogy szűkszavú fesztiválfilmről van szó, de abba senki sem halt volna bele, ha néhány fontos információt, érzést, szándékot megosztott volna velünk a rendező. És akkor a legtöbb néző nem álmosodna el annyira a film első, rendkívül lassan építkező részében, hogy a folytatásban ne is akarjon gondolkodni. A statikus képek, bölcs hallgatások és kitartott tájképek ugyanis rövid idő után ásítozásra késztetnek minket, annak ellenére, hogy a képi világ igazán remek: nem hivalkodó, de végig szépen, ízlésesen elrendezett beállításokat láthatunk.

Kép a Lourdes című filmből

A fesztiválközönség és zsűri tetszését azonban így is elnyerte a film, amely Velencében négy, Varsóban és Bécsben egy-egy díjat kapott. A legtöbb fontos filmes fórumon is elismerően szóltak a moziról, aminek mélysége mellett szerény humorát és bátor problémafelvetését is értékelték. Nekünk pedig külön öröm, hogy Tóth Orsi is feltűnik benne. Még ha szerepe nem is a leghálásabb (egy teljesen lebénult lányt alakít), azért örülünk neki, hogy nemzetközi terepen is kamatoztatja tehetségét, azért pedig végképp hálásak vagyunk, hogy ezúttal nem kellett végignéznünk sokadszorra, ahogy megerőszakolják őt.

Támogass egy kávé árával!
 
Lourdes

Lourdes

Színes filmdráma, 96 perc, 2009

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat