C.S. Lewis Narnia-sagájának harmadik filmes installációja nehéz szülés eredménye volt: a korábbi részeket rendező Andrew Adamson megmaradt producernek, a Disney pedig a büdzsét illető „kreatív különbségek” miatt átengedte a projektet a Foxnak. A zűrös forgatás okai meglátszanak a filmen, a széria ugyanis zátonyra futott a Narnia krónikái – A Hajnalvándor útjával.
Az ezredforduló utáni mainstream fantasyt leginkább a töretlen népszerűségű Gyűrűk ura- és Harry Potter-mozik határozták meg, kevésbé erős irodalmi bázisra építő rokonaik (pl. Arany iránytű, Eragon) azonban megérdemelt bukásnak bizonyultak. Az Andrew Adamson (aki korábban a Shrek 1-2-t rendezte, ami meg is látszik Cinc vitéz figuráján) jegyezte Narnia krónikái-mozik valahol középtájt helyezkednek el Peter Jackson tengernyi díjat és pénzt termelő Gyűrűk ura-trilógiája és kérészéletű utánérzéseik között. Lewis regényei a fantasy-irodalom klasszikusainak számítanak, de nem övezi őket akkora rajongás, mint Tolkien és Rowling munkáit, így a kasszasiker sem volt garantált. A Narnia krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény még szép anyagi és kritikai siker volt, de a franchise frontembereit elkerülte a sztárság, a horribilis költségvetésű Narnia krónikái – Caspian herceg pedig már várakozásokon alul teljesített. A széria kifáradását érezve a Disney elhagyta a süllyedő hajót, a producerek pedig összehúzták a nadrágszíjat, és az előző részhez képest visszafogott (de azért még így is 140 milliós) költségvetés mellé szereztek egy elismert veteránként számon tartott, de nem túl megalomán rendezőt, a Világ nem eléget és a kiváló Gorillák a ködbent jegyző Michael Aptedet. Némi extra bevétel reményében utólagosan 3D-re konvertálták a filmet (ami, mondanom sem kell, semmi pluszt nem ad) és „meglepő módon” karácsony környékére időzítették a premiert.
Az azonos című Lewis-regényen alapuló harmadik Narnia krónikái néhány földi évvel az előző rész után veszi fel a fonalat. Lucy és Edmund Pevensie épp rokonainál raboskodik nehéz természetű uncsitesójuk, Eustache társaságában, amikor egy tengeren hánykolódó hajót ábrázoló festményen keresztül újra belecsöppennek Narnia világába, egyenesen Caspian herceg hajója, a Hajnalvándor útjába. Ha már így alakult, betársulnak Caspian küldetésébe, és a film itt kezd szépen lassan elsüllyedni az érdektelen sablonfantasyk tengerébe. A misszió ugyanis említésre is alig méltó: Caspian és kompániája hét száműzött lordot, majd azok hét kardját keresi, és közben igyekszik megmenteni néhány ártatlant egy titokzatos zöld ködtől. Vagy valami ilyesmi.
Pedig a nyitány remek: miután a Narnia krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben hőseink túl sokat kalandoztak nélkülünk, a Narnia krónikái – Caspian hercegben nehéz volt azonosulni a saját világukban már legendának számító Pevensie-gyerekekkel, itt viszont egy szkeptikus outsider, Eustache (Will Poulter ellopja a show-t) szemén keresztül fedezhetjük fel újra Narniát. A gond csupán az, hogy nincs mit felfedezni, a filmből ugyanis a történet mellett a fantázia is hiányzik. A sztori gyakorlatilag annyiból áll, hogy hőseink újabb és újabb világokat fedeznek fel rutinszerűen, ami egy fantasy esetében még elégséges is lehet, Caspian és csapata viszont semmi olyasmivel nem találkozik, ami komolyabban felkelthetné az érdeklődésünket. Ha az alapul vett regényben nem találtak elég varázst, az alkotóknak kellett volna előállniuk vele, de erre semmiképpen nem Michael Apted volt a megfelelő rendező.
A Narnia krónikái – A Hajnalvándor útja a korábbi részekhez képest is gyengén muzsikál: az első film után a varázsvilág már nem tartogat sok újdonságot, és a második mozit legalább egy kicsit élvezhetővé tévő megalomán csatajeleneteknek is búcsút mondhatunk. Apted ugyan elődjénél jobban odafigyel a karaktereire, de azért megmarad az olyan igazságoknál, mint az „állj ellen a kísértésnek” és a „fogadd el önmagad”. Kizárólag nyolc éven aluliaknak ajánlott gyerekfilmként még működik a mozi, családi filmként azonban kudarc, mivel hiányzik belőle minden, ami felnőtt nézők számára is élvezhetővé varázsolhatná.
Izzadságszagúan profi blockbuster-marketingje miatt akár még szolid anyagi siker is lehet a film, de a szériának jót tenne egy bukás, mivel ha a többi adaptáció is e szellemben készül, az nem sok jót ígér Narnia lakóinak.
