Vége van az A, B, C-nek

Rendszerváltás és kooperáció a fesztiválok világában

Jelenleg két nagy szervezet foglalkozik Európában a filmfesztiválokkal. Az egyik a párizsi székhelyű FIAPF (Produceri Szervezetek Nemzetközi Szövetsége – International Federation of Film Producers Associations), a másik a brüsszeli székhelyű ECFF (Filmfesztiválok Európai Koordinációja – European Coordination of Film Festivals). Az előbbi szabályozni és kategorizálni próbálja a filmeket, az utóbbi pedig „csak” a filmek és tapasztalatok cseréjét próbálja elősegíteni közöttük. Vezetőitől azt próbáltuk megtudni, hogy mit gondolnak a filmfesztiválok helyzetéről, jövőjéről.

SZABÁLYOZÁS, AVAGY FIAPF

A FIAPF nemcsak Európával foglalkozik, hanem minden kontinenssel. Nemcsak produceri egyesületek lehetnek a tagjai, hanem a filmfesztiválok is. Tagjai közt tudhat olyan rangos fesztiválokat, mint Berlin, Cannes, Velence, London, Sanghaj, To­kió vagy Torontó. A szervezet vezérigazgatóját, Bertrand Moullier-t csak nagyon nehezen tudtam telefonon elérni valahol félúton Velence és Torontó között. Arról faggattam, hogy miért akarják teljesen átszervezni a meglévő fesztivál-besorolási rendszert?

Melyek azok az okok, amelyek arra késztették a FIAFP-t, hogy teljesen átalakítsa a fesztiválok akkreditácós rendszerét, besorolás kritériumait?

Ennek két fontos oka van. A fesztiválok közönsége öregebb lett. Míg a hollywoodi blockbusterek a 14–24 éves korosz­tályt célozzák meg, addig a filmfesztiválok egyre inkább egy olyan idősebb közönségnek szólnak, amely eredeti alkotásokat, komplexebb, „nehezebb” filmeket szeretne látni. Ugyan­akkor a gazdasági nehézségek ellenére folyamatosan nő a filmek száma, tehát a fesztiválszervezőknek egyre nagyobb felhozatalból kell választaniuk. Másodsorban elképesztően sok olyan fesztivál van, amelyik nemzetközinek nevezi magát, de sokkal kevesebb az, amely a döntő kritériumok alapján valóban annak is tekinthető.

Miket nevez ön döntő kritériumoknak?

Jelenleg a FIAPF akkreditált fesztiváljainak a képviselői – nincs itt az összes, de a legtöbb rangos nemzetközi fesztivál igen – azon dolgoznak, hogy egyfajta egyezséget, szer­ző­dést kössenek egymással, amelyben rögzítik, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek alapján egy fesztivált nem­zet­közinek lehet tekinteni vagy sem. Ezek a kritériumok nagy­jából a következők: a beválogatott filmek minősége, illetve hány nagyjátékfilmet vetít abszolút premierként az adott fesz­tivál; a zsűri összetétele és rangja, a kópiák kezelése, biztonságos szállítása, a filmkalózkodás elleni védelmük, illetve hány alkotó, hány nemzetközi rangú filmes szakember, vala­mint akkreditált nemzetközi sajtós vesz részt a fesz­tiválon, és nem utolsósorban mekkora helyi közönséget tud megmozgatni a rendezvény. És persze nem utolsósorban a szer­vezés professzionalizmusa, valamint a nyújtott technikai színvonal. Nagyon fontosnak tartjuk a zsánerfilm-fesztiválokat is, amelyek a fesztiválok világán belül is a szakosodást, a sokféleséget biztosítják. Fontosnak tartjuk azt is, hogy esélyt adjunk, és támogassuk azokat a fesztiválokat, amelyek elég nagy horderejűek – gondolok itt például ázsiai filmfesztivá­lokra –, de az országuk gazdasági helyzete nem teszi lehe­tővé, hogy olyan technikai, felszereltségi, kényelmi színvo­nalat nyújtsanak, mint az európai vagy észak-amerikai feszti­válok. Mint említettem, fontos, hogy az akkreditált fesztiváljaink komolyan küzdjenek a filmes kalózkodás ellen, mivel a mozi­termekben kézikamerával rögzített, majd a világhálóra fel­kerülő filmek egy részéért a filmfesztiválok a felelősek. A pro­ducerek, gyártók, általában a filmipar bizalmát meg kell nyer­ni azzal, hogy a lehető legkomolyabb kalózkodás elleni óvintézkedéseket hozzuk.

Változni fognak-e a jelenleg közhasználatban levő A, B, C kategóriás besorolások?

Ami a jelenleg alkalmazott A, B és C kategóriákat illeti, eze­ket évtizedekkel ezelőtt a sajtó kezdte el használni, tudtommal anélkül, hogy valahol lefektetették volna ennek a kategorizálásnak az alapjait. Az A eredetileg versenyprogrammal rendelkező fesztivált jelentett, a B pedig verseny nélkülit, de aztán mindenki mintegy minőségi besorolásként kezdte használni. A C pedig regionális, kisebb horderejű nem­zet­közi fesztivált takarna, de hangsúlyozom, hogy ezek nagyon pontatlan megnevezések. Gondolom, abban egyetértünk, hogy a torontói rangosabb fesztivál, mint a kairói, ám az utóbbit A kategóriásként emlegetik, míg Torontó csak B-nek számít, mert nincs versenyprogramja. Mi a mostani egyez­tetések alapján ezt az egész kategorizálást átszerveznénk. A fenti feltételeknek (amelyeket a belső szabályzatunkban nagyon precízen körbehatárolunk) különböző mértékben megfelelő fesztiválokat három kategóriába soroljuk. Lesznek világfesztiválok, nemzetközi vagy kontinentális horderejű fesztiválok, és regionális fesztiválok. Ezen belül teszünk majd különbséget versenyprogrammal rendelkező vagy nem rendelkező rendezvények között.

KOORDINÁLÁS, AVAGY ECFF

„A fesztivál a mozit művészeti formának tekinti, a filmet pedig műalkotásnak. A fesztivál elsődleges feladata a még nem forgalmazott, illetve ritkaságszámba menő filmek bemutatása. A fesztivál meghatározza a saját arculatát, világnézetét. A fesztivál szerepe a nézőközönség érdeklődésének a felébresztése, az informálás és a nevelés.”

Ez áll a brüsszeli székhelyű ECFF preambulumában. A szerve­zet 1995-ben jött létre azzal a céllal, hogy az együtt­műkö­dést, a tapasztalat- és filmcserét segítse elő a fesztiválok között, hogy a közös fellépéssel a fesztiválok kulturális és szociális-gazdasági jelentőségét növelje, valamint informálja a nemzetközi és európai szervezeteket a filmfesztiválokat érintő problémákról. Az alapítás óta több mint 200, elsősorban európai audio-vi­zu­ális fesztivál vált a szervezet tagjává, amelyek évi 800 euró tagsági díj fejében szakkiadványokhoz jutnak, részt vehetnek a szervezet konferenciáján, szakmai kerekasztalain, illet­ve tréningjein, és támogatást kaphatnak munkájukhoz. A szervezet továbbá lobbit folytat a fesztiválok érdekében a megfelelő nemzetközi és európai szervezeteknél, valamint „filmturnékat” szervez az európai filmörökség népszerű­sítése érdekében.

Az 1995. november 4-i amiens-i alakuló ülésen az alapítók elfogadták az úgynevezett „játékszabályokat”, az etikai kó­dot, amely elég pontosan meghatározza azt, hogy milyen keretek között kell a tagoknak saját filmfesztiváljukat meg­szer­vezniük. Az alábbiakban ennek a kivonatos változatát közöljük. Hasznos tudnivalókat tartalmazhat olyanok számára, akik saját filmjüket szeretnék fesztiváloztatni, és azok számára is, akik fesztiválszervezésre adnák a fejüket.

1. A fesztivált egy független testületnek kell szerveznie és menedzselnie.
2. A fesztivál hossza lehetőleg öt és tizenkét nap között le­gyen, naponta több vetítéssel.
3. A fesztivál időpontját a nemzeti, regionális és nemzetközi fesztivál-menetrend figyelembe vételével kell megha­tá­rozni.
4. Ahhoz, hogy a fesztivál nevében megjelenjen a „nem­zet­közi” vagy „európai” megnevezés, a következő feltéte­lek­nek kell megfelelni:

  • Ha a fesztiválnak van versenyprogramja, akkor annak lega­lább 8 nagyjátékfilmet kell tartalmaznia 5 különböző or­szágból, és/vagy 25 kisjátékfilmet 10 különböző or­szágból.
  • A program legalább felének külföldi filmekből kell állnia.
  • Feliratozást (esetleg fordítást) kell biztosítani a szervező ország hivatalos nyelvére és egy világnyelvre.
  • A fesztiválon jelen kell lenniük filmes szakembereknek.

5. A fesztiválnak nyilvánossá kell tennie a nevezési határidőt, a nevezési feltételeket, valamint a főbb díjak megneve­zését és értékét. A fesztivál nem kérhet nevezési díjat, és nem róhat semmilyen kötelezettséget a nevezőkre. [...]

8. A fesztiválnak rendelkeznie kell egy sajtóirodával, amely minden bemutatott filmről képeket, valamint sajtó­anyagot gyűjt. Televíziós reklámcélokra a fesztivál felajánlhat rész­leteket a bemutatott filmekből, de csak a szer­zők bele­egyezésével, és ezek hossza nem haladhatja meg a három percet vagy rövidfilmek esetén a film teljes hos­szá­nak 10 százalékát. [...]

10. A fesztiválnak meg kell hívnia a filmek rendezőit (vagy más alkotóit), és lehetőséget kell nyújtania újságíróknak, valamint filmes szakemberek (producerek, forgalmazók, ügynökök, filmprogramozók, például televíziós filmszer­kesztők), fesztiválszervezők számára is, hogy részt vegye­nek a fesztiválon.

11. A filmeket az eredeti hordozóról, eredeti formátumban és sebességgel kell vetíteni. Professzionális mozigé­pé­szeket kell alkalmazni, akik a vetítés minden technikai feltételét betartják (sebesség, hangerő, a végfőcím teljes levetítése stb.). Javasolt egy független technikai ellenőrző bizottság felkérése.

12. Minden filmet egyenlő bánásmódban kell részesíteni (vetítési időpont, vetítések száma, vetítőterem nagysága), kivétel, ha a producer erre nézve feltételeket szab. A ver­senyprogram minden rendezőjét (legyen nagyjáték- vagy rövidfilmrendező) ugyanolyan körülmények között kell vendégül látni. A külföldi delegációk mindegyike számára ugyanolyan feltételeket kell teremteni. [...] A nagyjátékfilmeket maximum háromszor, a rövidfilmeket maximum négyszer lehet vetíteni. A fesztiválnak minden lehe­tőséget meg kell ra­gad­nia, hogy a rende­zőkkel és egyéb szakemberekkel közönségtalálkozókat szer­vezzen.

13. A filmfesztivál zsűrijének legalább öt fil­mes szakemberből vagy film­­művészből kell áll­nia, akik nem kapnak sem­milyen juttatást a munkájukért. A zsűri tagjai nem néz­hetnek meg több, mint há­rom nagy­­já­ték­filmet vagy nagy­játékfilm hos­z­­szúságú filmblok­kot egy nap. Nemzetközi fesztivál esetén a zsűri leg­a­lább felének külföl­di­nek kell lennie.

14. A díjak pénzbeli vagy egyéb juttatások (nyers­anyag stb.) lehetnek. A pénzbeli díjakat a fesztivált követő egy hó­na­pon belül ki kell fizetni.

15. A fesztiválnak pontos nyilvántartással kell ren­delkeznie nemcsak az össznézőszámot il­le­tően, hanem a fizetett és ingyenes jegyeket, a pótelőadásokat, vala­mint iskolai-ifjú­sági vetí­téseket illetően is.

Mint látjuk, az ECFF-nek már sikerült egy elég konkrét kritériumrendszert kidolgoznia a fesztiválok me­netét illetően. Kérdés, hogy a kétszáz tagfeszti­vál közül hányan tartják be ezeket valóban? Álljon itt egy rövid áttekintés ötven jelentős nemzetközi filmfesztiválról (2004-es adatok és idő­pontok a FIAPF adatbá­zisa alapján):

Versenyprogrammal rendelkezõ nagyjátékfilm-fesztiválok:

  • Berlin, február 5–15.
  • Mar Del Plata, március 11–20.
  • Cannes, május 12–23.
  • Sanghaj, június 5–13.
  • Moszkva, június 18–27.
  • Karlovy Vary, július 2–10.
  • Locarno, augusztus 4–14.
  • Velence, szeptember 1–11.
  • San Sebastian, szeptember 17–25.
  • Tokió, október 23–31.
  • Kairó, november 30–december 10.

Szakosodott, versenyprogrammal rendelkezõ nagyjátékfilm-fesztiválok:

  • Moszkva – A szerelem arcai (szerelmesfilmek), március 8–18.
  • Brüsszel (fantasztikus és sci-fi filmek), március 12–27.
  • Isztambul (filmek a mûvészetekrõl), április 10–25.
  • Wiesbaden – Go East (filmek Közép- és Kelet-Európából), április 21–27.
  • Trója (filmek olyan országokból, amelyek maximum 25 nagyjátékfilmet gyártanak évente), június 4–13.
  • Szocsi (európai filmek fesztiválja), június 5–15.
  • Valencia – Jovi (elsõfilmes rendezõk filmjei), június 19–26.
  • Valencia – Mediterranean (filmek mediterrán országokból), július 15–24.
  • Szarajevó (filmek Közép- és Kelet-Európából), augusztus 20–28.
  • Moszkva – Aranyhal (animációs filmek gyerekeknek), augusztus 31–szeptember 10.
  • Frankfurt (gyerekfilmek), szeptember 19–26.
  • Namur (francia nyelvû filmek), szeptember 24–október 1.
  • Ghent (a zene hatása a filmekre), október 5–16.
  • Bogota (elsõfilmes rendezõk filmjei), október 7–14.
  • Pusan (ázsiai elsõfilmes rendezõk filmjei), október 7–15.
  • Varsó (elsõ és második filmes rendezõk filmjei), október 7–18.
  • Sao Paulo (elsõfilmes rendezõk filmjei), október 22–november 4.
  • Kijev (elsõfilmes rendezõk filmjei), október 23–31.
  • Ljubjana (elsõ és második filmes rendezõk filmjei), november 10–24.
  • Turin (elsõfilmes rendezõk filmjei), november 12–20.
  • Stockholm (új filmes irányzatok), november 18–28.
  • Gijon (filmek fiataloknak), november 19–27.
  • Theszaloniki (elsõfilmes rendezõk filmjei), november 19–28.
  • Sitges (fantasztikus filmek), november 25–december 5.
  • India-Goa (ázsiai filmek), november 29–december 9.
  • Courmayeur (rendõrfilmek és krimik), december 7–13.
  • Kerala – Trivandrum (ázsiai, afrikai és latin-amerikai filmek), december 10–17.

Versenyprogram nélkül nagyjátékfilm-fesztiválok:

  • Sydney, június 11–25.
  • Melbourne, július 21–augusztus 8.
  • Haugesund, augusztus 20–27.
  • Torontó, szeptember 9–18.
  • London, október 20–november 4.
  • Bécs, október 15–27.
  • Kolkata, november 10–17.

Dokumentum- és rövidfilm-fesztiválok:

  • Tampere, március 3–7.
  • Oberhausen, április 29–május 4.
  • Krakkó, május 28–június 1.
  • Szentpétervár, június 15–22.
  • Bilbao, november 29–december 4.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó