Hajsza. Egy szerencsétlen bögrét egyre több, különféle italokat tartalmazó edény vesz üldözőbe. Kétségbeesett menekülés után végül sarokba szorítják és teletöltik. Papír, madzag, olló. Papír és Madzag összefognak az életükre törő Olló ellen, és győznek! Karton. Szürke kartonfigura köröz egy szürke kartondobozban, nem történik semmi – vagy mégis? A három rajzfilm készítője Bertóti Attila, aki csak tizenhat éves volt, amikor első munkája bekerült egy filmfesztivál versenyprogramjába.
Mikor találkoztál először az animációval?
Először természetesen gyermekkoromban. Mindent megnéztem, ami rajzolva volt és mozgott. Nagyon jól emlékszem, hogy az esti rajzfilm után általában az időjárásjelentést sem hagytam ki, mert azok a kis felhőcskék meg forgó napocskák nekem nagyon tetszettek, úgy gondoltam, hogy az is egy rajzfilm.
Melyik volt a kedvenc rajzfilmed?
Annak idején csak a román egyes adót láthattam, mert más nem ment a mi tévénken, magyar esti meséket csak a nagyszüleimnél láttam. A magyar animáció híres sorozatait az elmúlt években ismertem meg alaposabban, próbáltam rendszeresen követni őket. Néhány kivétellel mindet kiválónak tartom, kedvencem a Mondák a magyar történelemből sorozat az ötletes megoldásai miatt, meg a Varjúdombi mesék a varázslatos mesevilágának köszönhetően. Az utóbbitól függővé váltam egy idő után. Nagyon tetszik a Leó és Fred, a Magyar népmesék is, és még sorolhatnám.
Mikor gondoltál először arra, hogy te magad készíts animációs filmet?
Animációval otthon, a számítógépemen kezdtem el kísérletezni, a 3DStudioMax programmal játszottam. Az a jó az animációban, hogy szinte semmiféle megkötést nem jelent, egy személyi számítógéppel ma már bármit meg lehet oldani, de tulajdonképpen néhány ív papír és ceruza is megteszi.
Azt mondtad, számítógépen kezdtél kísérletezni, mégis három teljes tárgyanimációdat fejezted be. Hogy történt ez a váltás?
A Filmtett–Duna Műhely táborban lehetőségem nyílt kamerával és tárgyakkal dolgozni. Természetesen kaptam az alkalmon, nem ültem le egy sarokba a számítógéphez. Ez egy külön élmény volt, mert teljesen más valós tárgyakkal dolgozni, mint számítógépen.
Számodra mi az előnye a tárgyanimációnak a számítógépes animációhoz képest?
Tulajdonképpen nem előnyökről van szó, hanem másságról. A számítógépen mindent magadnak kell felépítened, akár a 3DStudioMaxban, akár más animációs programban dolgozol, tárgyanimáció esetében viszont adottak bizonyos dolgok, amelyekből ki lehet indulni. Nekem például az első Filmtett–Duna Műhely táborban nagyon megtetszettek az ebédlő asztalain levő kancsók – többféle volt ott –, és ezekre próbáltam egy kis történetet építeni.
S végül megmagyaráztad a közmondást, hogy egységben az erő! A Madzag, papír, ollóban hasonlóképpen.
Az utóbbi a második tábor első napjaiban készült. Kicsit siettem vele, mert mások is szerettek volna dolgozni, és a története sincs eléggé kidolgozva, ezért nem is vagyok annyira megelégedve vele. Sokkal jobban élveztem a Karton készítését, ezen már többet és nyugodtabban dolgozhattam. Találtam egy vastag kartondarabot, és abból kezdtem emberkéket faricskálni. Igazából kísérletként indult, nem volt történetem sem, és a film végső formája a vágáskor alakult ki, de nagyon jó játék volt.
Hogy birkóztál meg a filmzene kérdésével? Ennek egy animációs filmben különleges szerepe van.
A Hajsza zenei aláfestése a táborban éppen tördelőként tevékenykedő Csiki Csaba egyik korábbi elektronikus szerzeménye lett. A második táborban külön hangstúdió működött, így a Madzag, papír, olló hangjain Mateus Adamczyk lengyel hangtechnikus vezetésével egy egész kis csapat dolgozott. Ők állítottak elő minden zajt és zörejt a kisfilmhez, nagyon aprólékos munkával. A Kartont Bredár Zsolt „zenélte és vágta”, ő is saját szerzeményét használta fel.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy a Hajsza bekerül az Alter-Native-ra?
Az Alter-Native-ra való ellátogatást már régen tervezgettem, mert úgy gondoltam, az nagyon jó lehet, hogy három napig egyfolytában kisfilmeket vetítenek az embernek. Arra viszont, hogy meghívottként veszek részt a fesztiválon, nem gondoltam, úgyhogy óriási öröm volt, nem mondhatok mást.
A középiskola során több rangos irodalomversenyen vettél részt. Amikor kitalálsz egy történetet, befolyásol-e az irodalmi háttértudásod?
Nem hinném, legalábbis nem tudatosan. Mindenesetre ugyanazzal a fejjel találok ki egy történetet, mint amelyikkel olvasok.
Sosem jutott eszedbe, hogy átültess egy könyvet vagy mesét rajzfilmre?
De igen, tavaly egy konkrét tervvel is foglalkozni kezdtem, de a tizenkettedik osztály, az érettségi és hasonló mumusok miatt végül inkább teljesen félretettem az animációt. Az év végén mégis készítettem egy kisfilmet Flash-ben: ballagás közeledtével megragadtam az alkalmat, és én terveztem meg az osztályunk kicsengetési kártyáját, mert szerettem volna, hogy térjen el a megszokottól. Elkészítettem aztán ennek a kártyának az e-mailben küldhető animációs változatát is. Ez volt a legutóbbi munkám.
Milyen további terveid vannak?
A legnagyobb terv, ami mostanában foglalkoztat, az a számítógépem átszállítása Nagybányáról Kolozsvárra, hogy dolgozni tudjak… Van pár ötletem, egy félbehagyott munkám a gépemen. A húgom, Johanna szerintem remekül gitározik, és több verset zenésített már meg. Szeretnék ezekhez animációs videoklipeket készíteni. Ötlet, terv van bőven, csak munkához kellene látnom.
Beiratkoztál a Sapientia EMTE-re, a fotó-film-média szakra. Mit vársz az egyetemtől? Mit szeretnél itt tanulni?
Hangsúlyosabban az itteni oktatás gyakorlati oldala érdekel, de a filmtörténet meg a többi elméleti tárgy is izgalmas. Animációt a harmadik évben vehetünk majd fel választott tantárgyként. Multimédiás alkalmazások készítésével szeretnék foglalkozni, a filmes alkotómunkából pedig leginkább a dokumentumfilm-készítés érdekel.
