Tudom, hogy még mindig hihetetlenül hangzik, de a lap, amit a kezedben tartasz, kedves Olvasó, a Filmtett 51. száma. Átléptünk tehát múlt hónapban egy álomhatárt (nemsokára pedig az ötéves évfordulót is megünnepelhetjük). Az ilyen álomhatároknak különleges események és különleges lapszám dukál – és mindkettőben volt része a kedves közönségnek.
Az ötvenedik lapszám kétszer olyan vastag (ergó kétszer olyan nehéz és kétszer olyan tartalmas) volt, de még egy ünnepi DVD is járt vele az előfizetőknek, rajta Róbert Ralston filmjével, a Jó utat cíművel. Azoknak, akik még csak reménybeli előfizetők (azaz a magyar középiskolásoknak) viszont egy vetélkedőt szerveztünk, filmvetítéssel karöltve. Főként három város középiskoláit céloztunk meg ezzel: Marosvásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt és Kolozsvárt, de az elődöntőbe bárki küldhetett kitöltött kérdőívet – és sokan meg is tették. Ám nem ment minden ennyire zökkenőmentesen. Szubjektív versenynapló következik.
Február 18. volt a kitöltött kérdőívek leadási határideje. Kolozsváron három helyen találhattak ládákat az érdeklődők: az Apáczaiban, a Báthoryban és a Brassaiban (ábécé-sorrendben). Viszont ezek közül két iskolában azon a hétvégén valamilyen okból kifolyólag a Bálintok randalíroztak egyet a szervezett buli keretén belül (Valentin-napi duhajkodás), így az első két iskolában a kis fehéren vigyorgó urna szőröstőlbőröstől eltűnt, benne sok-sok értékes kérdőívvel. Éppen ezért még hosszabbítottunk a kolozsvári határidőn. Ez a kérdőív amúgy érdekes műfaj. Az első verzió még csak Jancsó Miklós és Tarkovszkij magánéletére kérdezett rá, a második csak Schwarzeneggerrel és Tartakovskyval1 foglalkozott. Aztán kompromisszum született, maradt benne akcióhős és egy kevés nehéz kérdés is. Egyes helyeken azonban ez is kevésnek, máshol túl soknak bizonyult. Fantasztikus aranyköpések érkeztek például a „mi a művészfilm?" kérdésre. Ezek szerint művészfilm az a film lenne, ami napokig nem hagy aludni. Vagy pedig az, amelyik után teljesen értéktelennek érzed magad. Hogyha senki sem ül be a moziba megnézni, az is művészfilmnek számít. De az is művészfilm, amely – kizárásos alapon – se nem animációs, se nem dokumentumfilm. Egyesek szerint viszont csak az lehet művészfilm, amely a szép teremtésére korlátozódik. Másvalaki szerint pedig a szerelmi stb. történetek azok, ahol vér folyik, azzal már baj van.
Március 2. volt az első elődöntő, ahol Téesz (Tóth Szabolcs) showmanünk felolvashatta ezeket a bájos kis körmondatokat. A tervezett reggel helyett valamikor délután sikerült beülni a porig alázott, többszörösen rokkant kék Dácia Szupernóvába (most sem értem, hogy lehet autót csillagközi robbanásról elnevezni), és az első helyszínre hajtottunk, a marosvásárhelyi Bolyai líceum díszterme elé, ahol épp csak felpakoltuk a cuccot, máris érkeztek a versenyzők és a drukkolók. Köszönet az elődöntőket vendégül látó három intézmény vezetőségének, valamint a Bolyai líceum sulirádiósainak a hangfelszerelésért, Totónak az erősítőért A verseny legjópofább próbája kétségtelenül az utánzós szám volt. A versenyzők egy-egy papírlapot húztak ki mindenféle filmszerepekkel, amelyeket utánozniuk kellett. Aki látta a filmet, meg is tette. De az is, aki nem látta a filmet. Mindkét verzióból elég érdekes eredmények születtek. Volt lány, aki egyszerre próbált meg Stan és Pan lenni. A földön fetrengő Gollam sem volt utolsó látvány, de a kedvencem a kolozsvári A bárányok hallgatnak volt, amikor az egyik felhevült versenyző majdnem leharapta szegény Téesz kisujját. A közönségből be is kiabálta valaki, hogy a megfejtés Hannibál Lektor. Mikor felocsúdtunk a röhögésből, bepakoltunk, aludtunk egy keveset, és reggel továbbindultunk Szentgyörgyre, de közben még igazi lokálpatriótaként benéztünk egy-két keresztúri lokálba is.
Március 3., Szentgyörgy is emlékezetes turnédátum marad, például mint az a hely, ahol a filmtörténeti kérdéseket úgy vágták, mint a vajat, mégsem jutottak tovább – azaz igen, de épp aznap nem indult a Korona. Téesz ezúttal Gábor Áronként, mikrofon nélkül vezényelte végig a műsort. Egy másik jópofa próba volt a sztori-továbbgondolás – a versenyzőknek levetítettük az ajándék DVD első tíz percét, körülbelül addig, ameddig a piros melegítős gyergyói autódíler lekapcsolja a főhőst. Innen kellett kitalálni a sztori folytatását. A kedvencem az a lány volt, aki kedves álnaiv iróniával mesélte el, amint a főhős annyira beleszeret a román életszínvonalba, hogy nem akar visszarepülni Németországba. A többiek általában azt jósolták a főhősnek, hogy még a gatyáját is le fogják lopni róla. Tudnak valamit ezek a drága középiskolásaink. A vetélkedő után filmeket nézhetett meg a nagyérdemű, nyolc körül kezdtek is beszállingózni az emberek. Kezdésnek és bemelegítéshez ott volt a Legkisebb film a legnagyobb magyarról, utána egy még kisebb film jött (időtartamra értem), az Ördögtérgye, utána a csodálatosan frappáns Hukkle, hogy aztán a Tesó tegye fel a koronát az estére.
Március 4. volt az utolsó, kolozsvári elődöntő dátuma. Szentgyörgyről indultunk reggel korán, káposztalével és bölcsővel felfegyverkezve. Némi viszontagság után a Báthory előtt kötöttünk ki, ahol már nem remekeltek annyira a fiatalok, valószínűleg az eltűnt urnák miatti kérdőívek is közrejátszottak az egészben. Mindazonáltal ez is jól telt: a Sherlock Holmes fedőnevű próbán, amelyen filmrészletekre kellett árgus szemekkel figyelniük az érintetteknek, Téesz feltett egy kérdést, hogy milyen színű alsónadrágja volt az egyik szereplőnek. Erre egyesek nem átallották a „fehér", „szürke", „mocskos" válaszokat írni.
Március 5. pedig a döntő napja volt. A Győzelem mozi adott helyszínt neki, sőt aki türelmesen kivárta a verseny végét, egy ingyen filmet is megnézhetett volna, a Nagyon hosszú eljegyzés címűt. Sajnos, a szombat reggel a gyerekmatiné ideje volt, így egy másik nagyon hosszú utazást kaptak a nézők, a Nyolcvan nap alatt a Föld körült Jackie Channel. A zsűrizésben Buzogány Klára, Zágoni Balázs és jómagam mellett ezúttal Pethő Ágnes, a Sapientia EMTE oktatója is részt vett, de ez nem fogta vissza a kedves játékosok kedvét, hogy olyan imádnivalókat aranyköpjenek, mint például „metafizikus narancs", vagy Trója a Ben Hur helyett.
A döntő eredménye végül a következőképpen néz ki:
- díj: Szén János (Csíkszereda, Márton Áron Gimnázium) – négynapos szakmai kirándulás a Duna Televízióhoz, egy asztali DVD-lejátszó, DVD-filmek és életfogytiglani Filmtett-előfizetés.
- díj: Fogarasi István (Marosvásárhely, Bolyai Farkas Elméleti Líceum) – négynapos szakmai kirándulás a Duna Televízióhoz, egy super8-as filmkamera és öt tekercs színes super8-as film, egyéves Filmtett-előfizetés.
- díj: Magyary Emőke (Marosvásárhely, Bolyai Farkas Elméleti Líceum) – szakmai kirándulás a kolozsvári Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem Fotó, filmművészet, média szakára, asztali DVD-lejátszó és DVD-filmek, egyéves Filmtett-előfizetés.
- díj: Balázs Csilla (Kolozsvár, Apáczai Csere János Líceum).
- díj, dicséret: Túros Tamás (Kolozsvár, Sigismund Toduţă Zenelíceum).
Különdíjak:
- Kala Imola (Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó Kollégium) – részvétel a Duna Televízió Szurdokpüspökiben megszervezendő anyanyelvi táborában.
- Szász Emanuela (Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó Kollégium) – részvétel a Filmtett és a Duna Műhely közös nyári alkotótáborában.
Még egyszer gratulálunk minden nyertesnek és résztvevőnek!
1 A Dexter's Lab és egyéb Cartoon Network-rajzfilmek szülője.
