Könnyű fordítás

Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

A tolmács reklámkampányában a legütősebb információnak szánták, hogy ez lenne az első film, amit az ENSZ New York-i székházában, az intézmény tulajdonképpeni főépületében forgattak. Nem minthogyha már nem ihletett volna meg eddig is sok forgatókönyvírót és rendezőt a villogó felhőkarcoló-komplexum, csakhogy eddig senki nem kapta meg az engedélyt a forgatásra.

Noha lehet, hogy nem mindenkinek futott végig a hideg a hátán az izgalomtól a „legelső alkalom" típusú reklámfogás hallatán, az mindenképp sejthető volt, hogy alapos oka lehetett Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak jóváhagyni a forgatást. Sőt, megnézve a filmet, az a benyomásunk támadhat, hogy Sydney Pollack legújabb filmje akár egyenesen az ENSZ által megrendelt propagandafilm is lehetne.

Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

A történet során egy fiktív közép-afrikai ország, Matobo belpolitikai eseményeire derül fény: dr. Zuwanie (Earl Cameron), az ország jelenlegi elnöke évekkel ezelőtt államcsínnyel űzte el a korábbi korrupt kormányzatot. Noha akkor a demokrácia harcosának tartották, utólag ő sem bizonyul jobbnak a deákné vásznánál, végrehajt néhány népirtást, politikai ellenfeleit megöli vagy száműzi. A Hágai Nemzetközi Bíróság elé idézik, ezért dr. Zuwanie New York-i utat tervez, hogy kimagyarázhassa magát az ENSZ előtt. Innen indul el a film cselekménye. Silvia Broome (Nicole Kidman), aki az ENSZ-nél dolgozik tolmácsként, véletlenül tanúja lesz egy ku nyelven folytatott beszélgetésnek, amelyben a rettegett diktátor ellen az ENSZ épületében terveznek merényletet. Silvia jelenti a biztonsági szerveknek, akik Tobin Kellert (Sean Penn) bízzák meg a nyomozással. Keller gyanakvóan figyeli Silviát, főleg miután kiderül, hogy dr. Zuwanie Silvia családját is megölette.

Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

Egy halvány románccal is tarkított thriller vad pörgést megcélzó montázseljárásai mögött valójában napjaink nemzetközi politikai életének főbb mozzanatait fedezhetjük fel, jellegzetesen ENSZ-i nézőpontból szemlélve. A fekete afrikai országok kaotikus, államcsínyekkel és etnikai tisztogatásokkal tarkított belpolitikai viszonyaihoz, az iraki háborúhoz, a Nemzetközi Bíróság hatásköréről folyó vitához meg hasonlókhoz a film ezzel a Silvia szájába adott üzenettel szól hozzá: A lusta bánat szüli a bosszút. (Vengeance is a lazy form of grief.) Silvia karaktere testesíti meg magát az ENSZ-ideológiáját, ahogy ez a propaganda esetében lenni szokott: nem egy személyiség, hanem egy eszme jut rajta keresztül kifejezésre. A hősnő szentül hisz a pacifista értékekben, a saját szerepét nem csupán több nyelvet tudó fordítóként, hanem békítőként, mediálóként is értelmezi, a hirtelen bosszúval szemben a diplomácia göröngyös útját vallja. Ugyanakkor a politikai baloldal felé húz, régi szeretője a matobói baloldali ellenzék vezére volt, néhány fényképen ő maga is feltűnik hatalmas gépfegyverrel a kezében, szabadságharcosként; olyan kapitalista nézeteket, melyek szerint az ENSZ nem a nemzetek, hanem mamutcégek szövetsége lenne, felháborodottan utasít el.

Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

És ha esetleg valaki nem értette volna a filmnek ezt az amúgy sem túlságosan bonyolult kódját, miszerint Silvia az ENSZ ideológiájának szócsöve, a gondos forgatókönyvírók segítenek: Silvia maga az ENSZ, hangzik el egy helyen. Az ilyen típusú túlbeszélt mondatok mellett a film még jó pár szépen hangzó politikai frázist puffogtat el átszellemült hangon az emberi jogokról, erkölcsi törvényekről, az együttérzésről stb. Az együttérzés szintén ideológiai tétel, túlhangsúlyozása egy olyan pont, ahol a film leginkább önmaga paródiájába fordul át. A két főhős, Silvia és Keller a film során folyton meghatódottságukkal küzdenek, tragikus személyes múltjuk emlékeitől szenvedve. Nicole Kidman törékeny női alkatával még csak megférnek a könnyek, de a borzos és részeg, countryzenére pityergő Sean Penn képében az igazán ízléstelen hollywoodi széplelkűség szelleme kísért.

Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

A tolmács annak a példázata, hogyan kellene az együttérzésnek felváltania bennünk a bosszúvágyat. Nincs ezzel a gondolattal semmi baj, ha nem lenne mindez naiv és szájbarágós eszközökkel kifejezve, ha nem untatna a jól borotvált tisztviselők és hosszúkabátot, napszemüveget viselő elszánt képű titkosrendőrök fontoskodása. A tolmács újabb bizonyítéka annak, hogyan érhetik el e mindenáron meggyőzni akaró filmek éppen saját szándékuk ellenkezőjét.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó