Jakab-Benke Nándor

/ / /

· írta

Vasember, pléhpofával

John Favreau: Iron Man / A Vasember

Kritika

A moziba járók időszámítása alapján a nyár nem a gyümölcséréshez vagy az idő felmelegedéséhez kapcsolódik, hanem ahhoz, amikor  világszerte ugyanazon a napon megjelenik az évi első blockbuster. Ez jó pár éve egyet jelent a Marvel-univerzum valamelyik szuperhőséből készülő comics-filmmel. Az idén ez a Vasember. És kábé ennyi.

Ennyi, mert a szuperhősfilmeknek annyira hervasztóan egyforma a dramaturgiája, hogy egy idő után igen kevés variációra adnak lehetőséget, bármennyire érdekesek is voltak képregényformában 40–50 évvel ezelőtt. Ez a dramaturgia valahogy így néz ki: az előző, szupertulajdonságok nélküli élet bemutatása; a baleset, a trauma és az átváltozás; a döntéshozatal (miszerint a gyengéket és arra rászorulókat védni kell); az ősellenség felbukkanása; az összecsapás; és végül a tanulságok levonása és/vagy a női szereplővel való csókolózás.

John Favreau: Iron Man / A Vasember

Nagyjából ezek vannak meg a Vasemberben is. Annyi merészséget legalább megengedtek maguknak az alkotók, hogy ezúttal a romantikus szál erősen fonnyadt: csak egy majdnem-csók van benne, amivel azonban erős folyatás-szagot áraszt a film. A másik, amivel a forgatókönyvírók kiegészítették a Vasember-sztorit az, hogy ügyesen átültették a jelenkorba, a terroristákkal nyüzsgő, Amerika versus Közel-Kelet szituációba (persze, ennek a gesztusnak több értelme lett volna, ha stencilezett, nagyongonosz terroristák helyett személyeket öltöztetnek a terepszínű gatya+palesztinkendő kombinációba és a háborús helyzetet nem ekkora naivsággal ábrázolják).

Kábé ennyi újdonságot mutat fel a legújabb Marvel-adaptáció. Kicsit érthetetlen számomra az a hype, amivel az amerikai közönség kürülzsongja ezt a pléhbercit. Ami igaz, az igaz: mérföldekkel jobb, mint a legújabb Pókember (és ezzel sok újat nem mondtam), de hogy miért került fel az imdb-topra, egy Hitchcock és egy Frank Capra közé, azt továbbra sem értem.

John Favreau: Iron Man / A Vasember (2)

Maga a Vasember-figura azonban nem rossz. A Marvel 45 éve  elkeseredett kísérletet tett arra, hogy a DC Comics-os Batmanhez hasonló figurát készítsen magának: egy sármos és okos, milliomos, nagyiparos-örökös, aki szupertulajdonságok híján „mindössze” fejlett technológia segítségével indul neki legyőzni a gonoszt, amiben nem utolsósorban hűséges inasa is segítségére van (a filmben Jarvis, az inas már csak egy számítógépes rendszer).

Ezt a gazdag fenegyereket Tony Starknak (Robert Downey Jr.) hívják, egy fegyvergyár-impérium örököse és mérnökzseni. Fellengzős, pazarló, gátlástalan, de naiv életet él, amíg terroristák elrabolják a Közel-Keleten, ahol majdnem belehal a saját bombája repeszei által okozott sebekbe. Rádöbben: nemcsak az amerikaiak harcolnak az ő fejlett fegyvereivel, hanem a másik oldal is. A terroristák (a figura keletkezésekor, a hatvanas években Stark még Vietnamban raboskodott) által követelt szuperrakéta helyett egy vaskosztümöt épít, aminek segítségével kiszabadul és a szeme is kinyílik: nyomozni kezd a saját vállalatán belül rejtőző hazaáruló korrupt után, aki nem más, mint az apja egykori legjobb barátja, a cég másik főnöke, Obadiah Stane (Jeff Bridges).

A vaskosztüm beta-verziója

A film lassan pörög fel, de a humor és az effektek elég jól elmúlatják azt a két órát, ami alatt Robert Downey Junior jó adag hájtekkel, a kötelező titkárnővel (Pepper Potts überédi szerepében Gwyneth Paltrow-al) és kedves, R2D2-szerű robotokkal felszerelkezve végigcsetli-botolja a filmet. A főellenség Jeff Bridges kopaszon, ősz szakállal igazán vérfagyasztó: talán ő a film legnagyobb telitalálata.

A Vasember legfontosabb mondanivalója a mai világpolitika kontextusában az, hogy inkább védekezni próbáljunk a támadás helyett. A  figura koncepciója is erre utal: szuperfegyvere tulajdonképpen nem fegyver, hanem pajzs. Ez az üzenet így, itt és most figyelemreméltó, le a (vas)kalappal a készítők előtt, ha nem is mindig egyértelműsítik. Az is pozitívum, hogy mindössze egyetlen alkalom van a filmben, ahol mély, könnyzacskóingerlő moralizálásba kezd a főszereplő. És ez sem tart sokat. Leginkább ösztönből cselekszik, ami jól ellenpontozza mérnökzseni mivoltát (egy hegyi kovácsműhelyben egy hét alatt ócskavasból épít fel egy minireaktort és egy szuperkosztümöt, haha).

Így néz ki a Vasember rajzon

Amit viszont sohasem fogok megbocsájtani a film alkotóinak, az a rossz poén, miszerint a terroristák időnként magyarul beszélnek. Nem mintha engem annyira érdekelne, hogy minek néznek, vagy milyen sületlenséget raknak be egy forgatókönyvbe az egzotikus-humoros hatás miatt, de az elmúlt évek bebizonyították, hogy az amerikai közönség minden rossz viccet képes elhinni és komolyan venni.

Ha kétféle képregényadaptáció van a jó és a nagyon rossz , akkor a Vasember mindenképp az előbbiek közé tartozik. De nem több, mint egy újabb epizód egy erős szubzsáner fejlődésében. Lassan kénytelenek leszünk update-elni a filmes adatbázisokat egy új, „comics-film" műfajmegjelöléssel.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó film

A Vasember (Iron Man)

A Vasember (Iron Man)

Amerikai akciófilm, kalandfilm, sci-fi, filmdráma, képregényfilm, 2008. Rendező: Jon Favreau. Szereplők: Jeff Bridges, Gwyneth Paltrow, Robert Downey Jr., Terrence Howard, Leslie Bibb, Shaun Toub.

Előzetes a Filmtetten

  • A Filmtett szerint
    7/10
  • A látogatók szerint
    8 · 11 értékelés
  • Szerinted?

Címkék

, , , , , , , , , , , , , cikk, filmkritika, magyarul, film