Filmipar Európában – 1. rész

A filmfinanszírozásról

A kockázat a filmgyártást sokszínű iparággá teszi – a most induló kilenc részes sorozat a filmfinanszírozás rejtelmeibe vezeti be az olvasókat.

A film szórakoztat, ismeretet, gondolatot közvetít, vagy csak egyszerűen bemutat valamit. Ez akár közhely is lehetne, ha az autóm lengéscsillapítójának szerelése közben kedvenc autószerelőmtől hallanám vissza ezeket a szavakat, miközben az európai független film legújabb díjnyertes termékéről beszélgetünk. A termék szó szokatlannak hangozhat a filmre mint művészetre tekintők számára, azonban egy-egy alkotás „ára” könnyen meghaladhatja egy kézimunkás Rolls Royce guruló csoda árát. Egy Royce és egy film között mégis egy igazán lényeges különbség van – és itt nyomban elnézést kérek azoktól, akik egy moziterem helyett szívesebben fogyasztják el pattogatott kukoricájukat egy luxusautó hátsó ülésén – azaz amíg egy Royce-t előre kialkudott áron megrendelésre készítenek, addig egy film esetében akár több évet is kell várni az elkészítését követően arra, hogy megtérüljenek a költségei. Ez a kockázat az, ami a filmművészetet igen sokszínű iparággá is teszi. Ezt az iparágat kísérlem meg bemutatni egy 9 részből álló sorozatban, kitérve a gyártásra, forgalmazásra és a szektor sajátos finanszírozási megoldásaira.

AZ EURÓPAI FILMGYÁRTÁS (I. RÉSZ)

Filmek száma

Az európai filmgyártás 2004. évi1 játékfilmtermése 945 film volt. Az öt legnagyobb filmgyártó ország Franciaország (167 film), Olaszország (115), Spanyolország (108), Oroszország (88) és Németország (83) volt, melyek összesen 59,4%-os részesedést képviselnek a kontinensen gyártott filmek számából. A 34 országból álló listán Magyarország is igen előkelő helyet foglal el, a 23 legyártott filmjével a 11. helyen áll. Románia ennél valamivel távolabb található az élbolytól, ugyanis az elkészült 11 játékfilmje a 20. hely megszerzésére volt elegendő. Az Európai Unió 25 tagállamában (EU-25) mindösszesen 761 játékfilmet készítettek. Itt rögtön hozzá kell tennem, hogy a kisebbségi koprodukciók – valamely európai országban bejegyzett filmgyártó cég a film költségvetésének 50% alatti részét biztosítja – nem szerepelnek az ismertetett adatokban, így az adott országban gyártott filmek számának meghatározásakor sem lettek figyelembe véve.

Habár a fenti, gyártásra vonatkozó számok hasznosak és jól tükrözik Európa filmgyártásának mértékét, mégis csak akkor bírhatók szóra, ha összehasonlítjuk azokat a korábbi évek adataival, illetve a nagy versenytárs, az Amerikai Egyesült Államok által készített filmek számával.

Mind az európai kontinenst, mind pedig az EU-t tekintve növekedés volt a jellemző az előző években gyártott játékfilmek számához képest. Míg Európa egészében 6,3%-kal nőtt a filmek száma 2003. évihez képest, addig ez a növekedés az Unióban 2,0%-os volt. Az USA-ban készített filmek száma 2004-ben +3%-os változást mutat az előző évihez képest és az Európai Unióban gyártott filmek számának 80,5%-át éri el. Annak ellenére azonban, hogy több európai filmet gyártottak ebben az évben, mint amerikait, az európai forgalmazói piacon az amerikai filmek dominanciája a jellemző, piaci részesedésük pedig egyes országokban a 80%-ot is meghaladja.

A legnagyobb európai piacokon, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Oroszországban a növekedés volt jellemző, míg Franciaországban és Nagy-Britanniában a gyártási volumen visszaesett 2003-hoz képest. Németországban, Spanyolországban és ide sorolható Oroszország is, a tisztán nemzeti pénzből készült filmeknek köszönhető a növekedés, miközben Franciaországban, ahol a nemzeti filmek számában szintén növekedés volt tapasztalható, jelentős csökkenés tanúi lehetünk a többségi francia koprodukcióban készülő filmek esetében. Érdemes említést tenni arról is, hogy az Egyesült Királyságban éppen ennek a fordítottja zajlódott le és a teljes 2004. évi filmgyártási volumen megelőző évhez viszonyított visszaesése (-31%) a tisztán nemzeti filmek számában történt igen nagymértékű csökkenésnek volt köszönhető. A magyarországi 15%-os növekedés a többségi koprodukcióban gyártott filmek növekedésnek köszönhető, miközben Romániában mind a nemzeti filmeket, mind pedig a koprodukciókban gyártott filmeket tekintve pozitív volt a változás.

Filmek költségvetése

Egy játékfilm költségvetésének mértékét sok tényező befolyásolja, melyek között a forgatási helyszínek, a látványelemek, a stáb és szereplőgárda a leginkább meghatározóak. Az amerikai filmek esetében nem ritka, ha egy film költségvetése meghaladja a 100 millió dollárt. Ilyen film például a mozikban nemrégiben bemutatott Ron Howard rendezésében készült A Da Vinci-kód, amely 125 millió dollárba (~104 millió euró) került. Magas költségvetésű filmekre Európában is van példa. Az Asterix és Obelix harmadik epizódja, a Frédéric Forrester rendezésében készülő, Asterix és az Olimpia címet viselő rész 78 millió eurós költségvetéssel büszkélkedhet, elnyerve így minden idők második legdrágább francia filmjének címét (az első helyezett a 90 millió euróból készült Luc Besson film, az Ötödik elem). Az Asterix és az Olimpia jó példa arra, hogy a digitális trükkök és a neves szereplőgárda – Gérard Depardieu, Alain Delon, Jean-Claude Van Damme, David Beckham, Zinédine Zidane, Michael Schumacher – mennyire megnövelhetik egy film költségeit. Magyarországon az eddig készült legdrágább film Koltai Lajos Sorstalanság című filmje, melynek költsége 2,7 milliárd forint (~10 millió euró) volt.

A nagy költségvetés azonban nem feltétlenül letéteményese a sikernek. Egy 2001-ben készített elemzés2, mely az 1999. évi 10 legmagasabb költségvetésű amerikai filmet vizsgálta, kimutatta, hogy a filmek mozibevételei és azok költségvetése közötti korrelációs együttható 0,3 mértékű volt, azaz egy film sikere nem igazán a költségvetésén múlik. Ráadásul még a „drága” szereplők és stáb sem garancia a magas mozibevételekre. Szerepük viszont már a film előkészítésének fázisában is jelentős, ugyanis magas bevételekkel kecsegtetve könnyen hitelképessé tehetnek egy produkciót, megnyitva így a befektetők, bankok és egyéb támogatók pénztárcáját.

Lehetne még példákat felhozni kirívóan magas költségvetésekre, de a filmek jelentős részét lényegesen szerényebb anyagi kereteken belül készítik.

Gyártók száma

A gyártók számának meghatározása igen összetett feladat. Az Európai Unióban közel háromezerre tehető azoknak a cégeknek a száma, amelyek filmgyártással foglalkoznak. Ebben a mikrovállalkozásoktól kezdve egészen a nemzetközi társaságokig valamennyi cég szerepel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a filmgyártási és a gyártást követően felmerülő költségek, valamint a film értékesítéséből származó bevételek átlátható nyilvántartása miatt az egyes produkciókhoz külön gazdasági társaságot hoznak létre. Ez elsősorban a sajátos támogatási feltételek miatt a Nagy-Britanniában gyártott filmekre jellemző, de megfigyelhető ez a megoldás a Nagy-Britannián kívüli koprodukciók esetén is.

A szektorban működő gyártók számának meghatározása helyett érdemesebb röviden bemutatni azok gazdasági helyzetét. A 100 legnagyobb európai (EU-25) független filmgyártó cég 2004. évi bevétele a 7,0–186,0 millió euró3 között mozgott. Országok közötti megoszlás szerint a 100 között 50 francia, 26 brit, 9 olasz, 6 spanyol, 5 német, 2 svéd, 1 finn és 1 norvég cég található. A nagyok egyébként köszönik szépen jól vannak, nem így a kisebb független gyártók, akikről általánosságban elmondható, hogy a nyereség/veszteség határvonalán működnek, tőkeáttételi mutatójuk (idegen tőke/saját tőke arány) pedig romlik, azaz működésüket egyre inkább idegen forrásból finanszírozzák. Általánosan elmondható továbbá, hogy az európai produkciós cégek a filmek gyártási költségeinek szinte egészét, saját forrás hiánya, illetve az előállítási költségek megtérülésének magas kockázata miatt külső forrásból – állami, illetve közösségi támogatások, televíziós társaságok elővásárlásai, befektetések, szponzoráció, mecenatúra stb. – szerzik meg.

Az európai filmgyártói szektor, ha csak a számokat nézzük, meghatározó a világ filmgyártásában. Sokszínűségét tekintve viszont valószínűleg egyedülálló. Vannak országok, ahol alig készítenek filmeket, és akik készítik, sok esetben a megvalósítás problémájával küszködnek. Az elkészült filmek többségére azonban méltán lehetünk büszkék, jót nevetünk rajtuk, tanulunk belőlük, megismerünk új dolgokat és nem utolsó sorban azt is megmutathatjuk a világnak, hogy hogyan is élünk együtt ezen az öreg kontinensen.

Jegyzetek

1 A cikk megírásakor átfogó statisztikai adatok nem álltak még rendelkezésre a 2005. évre vonatkozóan

2 Vogel H.: Entertainment industry economics, Cambridge University Press

3 OBS

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó