/ / /

· írták: , , , ,

Az erdélyi préri Pillanat-körkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 1. Körkép

Nagyváradtól Brassóig, Temesvártól Csíkszeredáig próbáltunk erdélyi magyarokból verbuválódott filmkészítő műhelyekre bukkanni.

„Nyomozómunkánk” során szándékosan mellőztük a televíziós műsorok gyártásával foglalkozó cégeket és szervezeteket, és most nem térképeztük fel a filmes képzéssel is rendelkező egyetemek hallgatóinak tevékenységét sem, hiszen mindkét témakör önálló cikket érdemelne. A teljesség igényével dolgoztunk, de őszintén reméljük, hogy vannak még olyan filmkészítő műhelyek, amelyek elkerülték a figyelmünket.

A Bánságban és a Szászföldön egyetlen, magyar filmes műhelyt sem sikerült felfedeznünk, ám létezik néhány igen energikus társaság Kolozsváron és a Székelyföldön. A pályázható, főképp magyarországi, anyagi támogatások összegének fokozatos megcsappanása miatt szinte minden műhely pénzügyi gondokkal küzd, az alkotómunka meg-megtorpan, de ötletben nincs hiány, a fesztiválokról elhozott díjak száma pedig lassacskán tovább növekszik.

Játék- és dokumentumfilmek vegyesen

A kolozsvári Argo Audiovizuális Egyesület azzal a célkitűzéssel jött létre 2005-ben, hogy filmkészítési lehetőséget biztosítson tehetséges, de megfelelő fórum hiányában „dobbantani” nem tudó fiatal alkotók számára. Lakatos Róbert filmrendezőnek, az egyesület művészeti vezetőjének elmondása alapján az Argo nagyjából párhuzamosan indult a Sapientia – EMTE fotó-, film- és médiaszakával, az általuk felkarolt fiatalok nagyrésze is az egyetem padsoraiból került, kerül ki.

Felméri Cecília:Kakukk

Az egyesület első sikerének tekinthető Kakukk című kisjátékfilm – Felméri Cecília Magyar Filmszemle-díjas és Gopo-díjra jelölt alkotása – is argós produkció és sapientiás vizsgafilm egyben. Szántai János író, filmkritikus, az Argo ügyvezető elnöke jelentős eredményként könyveli el, hogy két olyan, az Argóhoz köthető filmalkotás készült az elmúlt években, amely A-kategóriás nemzetközi filmfesztiválokon is szerepelt: a már említett Kakukk a Mar del Plata-i, a Lakatos rendezte Bahrtalo! pedig a Karlovy Vary-i szemlén mutatkozhatott be a közönségnek, ahol Europa Cinemas Label díjat nyert. Az Argo animációs vonalon sem panaszkodhat: Bertóti Attila Ariadné fonala című alkotása többek közt a kecskeméti animációs fesztivál legjobb rövidfilmjének járó díját, Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című, szintén Gopo-jelölt dokumentum-animációs filmje pedig az Anim’est fesztivál legjobb romániai animációs filmjéért járó elismerését hozhatta haza.

Szántai elmondta, hogy egy ilyen típusú műhely létrehozására azért volt égető szükség, mert a fiatal erdélyi magyar mozgóképes alkotók nemigen rendelkeztek olyan fórummal, ahova pályázhattak volna gyártási támogatásért. A helyzet némiképp változott azóta, mert a Communitas Alapítvány filmes alkotói ösztöndíjat hozott létre és a Szülőföld Alap is felvállalta a határon túli filmgyártás támogatását – Szántai elmondása szerint jórészt az Argo kitartó „aknamunkájának” következtében –, ám még így is messze áll az elfogadhatótól. Ezért volt szükség a nemrég létrehozott Erdélyi Magyar Filmszövetségre, amelynek alapítói Lakatos Róbert, Felméri Cecília és Bálint Arthur.

A nehézségek ellenére több argós (és a magyarországi Inforg Stúdióval közös) produkció is folyamatban van. Lakatos Róbert Bahrtalo!-jának folytatása, az előkészítési fázisban lévő Indiai feleség – amelyben Lali a cigányok őshazájából keres feleséget a fiának – az idei Szófiai Nemzetközi Filmfesztivál koprodukciós fórumán elnyerte a legjobb filmterv és a legjobb prezentáció díját. Ez egyébként az első erdélyi magyar filmterv, amelyre a román Országos Filmközpont támogatást ítélt meg, ám aggodalomra adhat okot a magyarországi támogatás esetleges elmaradása, hiszen – a rendező megfogalmazása szerint – ez „rossz precedenst” teremthet a jövőbeni romániai magyar produkciók finanszírozása tekintetében. Lakatos – György Attila A boszorkányok feltámadása című művének adaptációja mellett – leforgatta Csendország című dokumentumfilmjének folytatását is; a gyimesi hallássérült fiú történetét majdan egy harmadik résszel szeretné teljessé tenni.

Az Argóhoz kötődő alkotások közül Felméri Cecília Végtelen percek című, egy Szántai-novellából adaptált filmje bekerült az idei Magyar Filmszemle kisjátékfilmes versenyprogramjába, Bertóti Attilától az Ariadné fonala pedig animációs kategóriában versenyez ugyanott. Az egyesület művészeti vezetője szerint a jelenlegi körülmények között több produkció hátterének megteremtésére nincs lehetőségük, ezért őszintén remélik, hogy a Szülőföld Alap jogutódja, a Bethlen Gábor Alap is felvállalja majd a határon túli magyar filmgyártás támogatását.

Bertóti Attila: Ariadné fonala

A Végtelen percek és A boszorkányok feltámadása egyébként az Argo és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának közös projektje. Király Zoltán ügyvezető elnöktől megtudtuk, hogy egy E-MÍL-tábor végén született meg az az ötlet, hogy hasznos lenne megismertetni egymással a fiatal erdélyi magyar filmeseket és írókat. A boszorkányok feltámadásának decemberi bemutatóján közös, nagy- és kisjátékfilmes forgatókönyvíró pályázatuk eredményeit is kihirdették. Ötlet volna több is, de anyagi támogatást nem sikerült szerezniük – összegzett Király.

Az Argóhoz hasonlóan gazdag filmkészítői tapasztalattal rendelkezik a székelyudvarhelyi Transikon Egyesület. A 2002-ben alakult, jogi személyiséget 2007 júniusában nyert egyesület legfőbb célja, hogy saját alkotásain keresztül minél hatékonyabban népszerűsítse és bővítse az erdélyi mozgóképkultúrát. Célja továbbá a filmes műfajok támogatása, új alkotások létrehozásának segítése, a már meglévő értékek népszerűsítése. A tevékeny csoport nevéhez olyan sikeres alkotások fűződnek, mint az Ikrek, a Kisvárosi mozi, a Poros öltöny (r. Bálint Arthur), az Asszonyélet, az Apró örömök (r. Bálint Ibolya), a Költözés, a Szabad a vásár (r. Jakab Ervin) vagy a Nők a hinta körül és a Sorompók nélkül (r. Fecső Zoltán). A Transikon ugyancsak 2007-ben indította el a Vándormozi Udvarhelyszéken elnevezésű közösségfejlesztő, kulturális rendezvénysorozatot, amely a fiatal erdélyi dokumentumfilmes nemzedék alkotásait mutatja be Udvarhelyszék különböző településein.

Bálint Ibolya: Apró örömök

Az eddigiekben leginkább dokumentumfilmek készítésével foglalkozó lelkes csapat nemrég egy komolyabb és kissé másabb fába vágta fejszéjét, hiszen jelenleg az egyesület 4 tagja (Bálint Arthur, Jakab Ervin, Fecső Zoltán és Bálint Ibolya) egy közös nagyjátékfilm elkészítésén fáradozik. A négy kisjátékfilmből és egy kerettörténetből álló szkeccsfilm első két részét már a tavaly leforgatták, a másik három viszont – anyagi okokból kifolyólag – még várat magára.

Az alkotócsoport 2009-ben döntötte el, hogy egy olyan közös, baráti projektbe fog, amelyet teljes mértékben együtt visz véghez. Annak ellenére, hogy már régóta foglalkoznak mozgóképkészítéssel, a fikciós alkotás mindig nagy kihívást jelent a dokumentumfilmek után, mondta el Fecső Zoltán, aki szerint a játékfilmes műfaj számtalan előnnyel rendelkezik: „Noha magasabbak az elvárások, rengeteg hibalehetőséged van és sokkal nagyobb a potenciális nézőtáborod, ugyanakkor az építkezésre is több lehetőséged van, hiszen egy dokumentumfilmben a valóság, a szereplők és a helyszín adja magát, míg egy játékfilmben te határozol meg mindent.” Bálint Arthur szerint a legfontosabb különbség a film befogadásában rejlik, hiszen manapság nagyon kevesen néznek dokumentumfilmeket, a kisjátékfilmeket is csak fesztiválokon vetítik, míg egy nagyjátékfilmnek rengeteg esélye van arra, hogy bárkihez eljusson, ha technikailag megfelelő és tartalmilag tetszik az embereknek.

A Transikon Egyesület tagjai a filmkészítésnek élnek, terveik megvalósulásának csupán az anyagi akadályok szabhatnak korlátot, melyet legtöbbször úgyis ledönt a helyi összefogás és a kitartás. Székelyudvarhely város lakosai a lehető legodaadóbb módon támogatják a tervezett szkeccsfilm létrejöttét, a segítőkészségnek még az anyagi keretek sem szabhatnak határt, hiszen rengeteg tehetséges filmes ismerős érkezett a forgatásra segédkezni, teljesen ingyen és bérmentve beleadva minden elméleti és technikai tudását. A közös munka (Zoltán megfogalmazában „örömmunka”) persze nem feltételezi azt, hogy pénz nélkül is létre lehet hozni valamit – „az utóbbi időben történt kavarodásoknak köszönhetően a beígért pénzek egyáltalán nem biztosak. Pénz nélkül nem tudunk filmet készíteni, amúgy is elég kevés pénzből készülnek ezek a filmek” – nyilatkozta Bálint Arthur.

Jakab Ervin elmondása szerint jellegzetesen erdélyi filmet szeretnének készíteni, hiszen közös munkájukkal a regionális filmgyártást is kimozdítanák egy kicsit a jelenlegi állapotából, ezért mindenképp meg szeretnék őrizni a film helyi jellegét. „Nemcsak, hogy jobban meg szeretnénk ismertetni az emberekkel a Transikont, hanem egy olyan színvonalas nagyjátékfilmet is akarunk készíteni, ami megállja a helyét, de amit ha megnéz egy udvarhelyi, akkor érzi, hogy ezt helyi emberek készítették, hogy ez az övék is.” Fecső szerint már rég nem készült székelyföldi alkotótól ilyen jellegű alkotás, úgyhogy a film sikerétől függetlenül ez mindenképp hivatkozási pont lehet az erdélyi filmgyártás történetében, és emiatt is fontos, hogy ez megfelelő színvonalú alkotás legyen.

Poros öltöny

A kolozsvári székhelyű Filmtett Egyesület szorosan kötődik ugyan a filmes élethez a több mint 10 éve – nyomtatásban, majd interneten megjelenő – lapja révén, filmgyártó tevékenységet azonban csak az utóbbi években indított. Az első filmtettes produkció, a Janovics Jenő, a magyar Pathé című dokumentumfilm (r. Zágoni Bálint) bemutatója a húsvét utáni hetekben lesz Marosvásárhelyen. Az erdélyi magyar filmgyártás megteremtőjéről szóló portréfilm többek között a Magyar Nemzeti Filmarchívum közreműködésével készült, számos eddig ismeretlen archív felvételt mutat be és megdöbbentő részleteket közöl az egykori kolozsvári színházigazgató életéről. Ugyancsak 2011 folyamán kerül sor egy másik filmtettes bemutatóra is: A püspök reggelije (r. Zágoni Balázs) Márton Áron életének első szakaszát mutatja be. A dokumentumfilmben a székely püspök egyszerre jelenik meg a legendák hőseként és a kommunista diktatúrában az életéért küzdő egyszerű emberként.

Szintén a Filmtett Egyesület támogatásával, a Projectograph Kft. gyártásában készült el tavaly az Antigoné című önreflexív (ál)dokumentum-játékfilm (r. Jakab-Benke Nándor), amelyet műsorára tűzött a májusi, 42. Magyar Filmszemle.

(Folyt. köv.)

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.