/ / /

· írták: , , , ,

Az erdélyi préri Pillanat-körkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 2. Körkép

Nagyváradtól Brassóig, Temesvártól Csíkszeredáig próbáltunk erdélyi magyarokból verbuválódott filmkészítő műhelyekre bukkanni.

Környezetvédelem és film

Szabó D. Zoltán

A Marosvásárhelyen bejegyzett Milvus Csoport az egyetlen olyan fórum Erdély-szerte, amely rendszeresen készít magyar nyelvű természetfilmeket. Korábbi filmjeik bizonyítottak már fesztiválokon: többször neveztek filmeket a magyarországi Csizmazia György Országos Természetfilm-fesztiválra, itt 2005-ben szakmai különdíjat nyert Juhász Ágota és Szabó D. Zoltán közös rendezése, a Partifecske – a folyók madara. Ugyanezt a filmet beválogatták a ménigout-i természetfilm-fesztivál versenyprogramjába is, ez volt a legrangosabb fesztivál, ahol neves alkotók és műhelyek (BBC, német és francia tévék) mellett szerepelhettek a munkáik – állítja Szabó D. Zoltán. Erdélyben a film.dok fesztiválon láthatta több munkájukat a közönség.

Amellett, hogy az egyesület filmes tagjai rendszeresen tudósítanak a Duna Televízió Talpalatnyi zöld című műsorának, ahova egyedi jellegű, erős szakmai hátterű, 4–6 perces kisriportokat küldenek, jelenleg három, egyenként 25–27 percesre tervezett, főképp televíziós sugárzásra szánt természetfilmen dolgoznak. Az egyik film, A békászó sas és védelme bemutatja egy madárpár életét annak tavaszi érkezésétől a tojásrakáson és fiókanevelésen át az őszi vonulásig. A filmben kibontakozik egy másik történet is a sasok életéhez kapcsolódó emberi szereplők (madarászok, erdészek, helyi gazdálkodók, juhászok) révén. Egy másik film „főszereplői” a Királyerdő, a Bihari- és a Torockói-hegység denevérei lesznek. Ebben nagyobb hangsúllyal lesznek jelen népszerűsítő elemek, hiszen a nagyközönség keveset tud ezekről az éjszakai teremtményekről – fogalmazott Szabó D. Zoltán, a Milvus szavazójogú tagja. A Túr-mente természeti értékeit mutatja be a harmadik film, amely egy hasonló témájú korábbi filmjük folytatása lesz. A filmben egy fiatal házaspár járja végig kerékpárral és kisgyerekükkel a védett terület különböző helyszíneit.

Mindhárom filmre 2 év forgatási időt terveztek: „Mint a természetfilmek esetén általában rengeteg türelemre és fejlett kudarctűrő képességre van szükségünk. Minden tervezés ellenére sokszor egy borús, szeles, esős idő vagy alanyaink viselkedése több nappal meghosszabbíthatja egy-egy jelenet felvételét. Pl. most nyolc napot töltöttünk el utazással együtt, hogy a szíriai határ közelében levő Belen-hágó felett hazatérő vonuló sasokat lefilmezzük, de hiába volt nálunk két kamera és nagy teleobjektívek, hol rossz helyen álltunk, hol túl erős volt a fény, hol túl párás a levegő vagy ha mindezek rendben voltak, a sasok nagyon magasan repültek... Láttunk és filmeztünk viszont ehelyett többezres vonuló fehérgólya-csapatokat, ami jól fogott volna az ezelőtt pár évvel elkészült gólyás filmünkhöz.”

A készülő produkciók mind részei egy-egy természetvédelmi programnak, így azok is biztosítják számukra az anyagi hátteret. Kimondottan filmes forrásokra eddig nem próbáltak pályázni, bár az utómunkákra általában kifogynak a pénzből. Szabó úgy véli, filmes felszerelés terén „nem állnak nagyon rosszul”, bár mindig lenne egy-két dolog, ami még jól fogna. „A filmeket most egy frissen alapított, Ocellus nevet viselő cégen keresztül készítjük, amit Székely Robival közösen alapítottunk 2009 végén, félig-meddig kényszerből, az adminisztratív dolgok és nagyobb büdzséjű produkciós háttér biztosítására.”

A Milvus Egyesülethez hasonlóan egy másik erdélyi környezetvédő egyesület is készít filmeket, bár az utóbbi tagjainak kevesebb még a tapasztalata. A Zöld Erdély Egyesület 3 ismeretterjesztő film támogatásáért pályázott tavaly, ezek közül az első el is készült – tudtuk meg Kovács Zoltán Csongortól, az egyesület elnökétől. A film a környezettudatos vásárlás fogyasztói szempontjaira hívta fel a figyelmet (Az egyesület két évvel ezelőtt hasonló témájú kampányt is indított. Ugyancsak 2009-ben készült el az egyesület legelső saját filmje, amely a kolozsvári környezetvédelmi területeket mutatta be kb. 20 percben.). A másik két filmterv nem öltött még testet, nyitott kérdés volt, hogy az aktuális, égető környezetvédelmi problémák közül melyik kettőre esik a választás nagyobb összegű anyagi támogatás elnyerése esetén – ami végül elmaradt. Az egyesület elsősorban fiatalok, iskolás korúak számára, különféle rendezvényeihez és előadásaihoz használta és használja illusztrációként ezeket a mozgóképes anyagokat.

Itthon végzett fiatal filmesek

Nem említettük itt az egyetemi oktatás keretében Kolozsváron, illetve Nagyváradon gyártott vizsga- és államvizsgafilmeket, hiszen a diákok mögött még áll egy intézményes háttér. A kérdés általában az, hogy miként tudnak érvényesülni a frissen végzettek a saját szakmájukban-művészetükben. Ők is gyakran ütköznek támogatási gondokba – gyakrabban, mint tapasztalt társaik –, ezért nehezebb talpra állniuk. Egyértelműen a talpára esett viszont az a néhány, egykor sapientiás diák, aki a Spotfilmet megalapította.

A kolozsvári székhelyű produkciós irodát a Sapientia – EMTE fotó-, film- és médiaszakán végzett fiatal filmesek hozták létre. A filmgyártó és -forgalmazó cég legnagyobb projektje – a nagy- és kisjátékfilmek, dokumentumfilmek, valamint reklámfilmek gyártása mellett – a két folyamatosan bővülő internetes adatbázis, amely potenciális erdélyi forgatási helyszíneket és erdélyi színművészeket promovál.

A tavalyi Filmtettfeszten is vetített, a csíkszeredai hokiról szóló Piros-fehér feketén, avagy kell egy csapat (r. Püsök Botond) című egészestés dokumentumfilm mellett ők gyártották Keresztes Péter – szintén sapientiás végzett – Retropolisz című dokumentumfilm-sorozatát, amely Erdély épített örökségét mutatja be. A Spotfilm részt vett a tavalyelőtti Szemle-fődíjas rendező, Mátyássy Áron készülő, Weekend című, Erdélyben forgatandó thrillerének előgyártásában is. A film további előkészületei és forgatása a tervek szerint a közeljövőben folytatódik.

Keresztes

A Spotfilm az osztrák–magyar–román koprodukciójú, Piknik betonterületeken című kísérleti kisjátékfilm-sorozat 3 epizódját is jegyzi produkciós partnerként. A sorozat koncepciója szerint művészek és építészek videózással és fotózással kíséreltek meg bemutatni különböző elfelejtett és pusztulásnak indult gyári-ipari helyszíneket.

A folyamatban levő Spotfilm-produkciók közül a Csíki Székely Múzeum 2012-es vártörténeti kiállítására készítendő két történelmi kisjátékfilmet kell megemlíteni, valamint a Hiedelem „fedőnevű” forgatókönyvírói workshopot, amely Kárpát-medencei hiedelmeket használ alapul – a forgatókönyvek írói szlovákiai, szerbiai, romániai, illetve magyarországi fiatal filmesek.

Szintén egyetemen összerázódott csapat dolgozik együtt az államvizsga után vagy még arra készülődve Nagyváradon. A csapat lelke a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, Balázs Zoltán, aki a PKE jelenlegi és már végzett diákjaiból verbuvált stábbal dolgozik animációs filmeken, szervez filmklubot, külföldi fesztiválok váradi kiadását, illetve saját, a tevékenységük hátterében álló egyesületről elnevezett Metrion Animációs Filmfesztivált. A Metrion Egyesület az egyetlen, a Partiumban működő, magyar filmes műhely.

Balázs Zoltán: Székelyindiánok

2006 óta dolgoznak egy Hamvas Béla-novella animációs változatán: Olbrin Joachim története különös fantáziavilágba repíti majd nézőjét. A főszereplő saját helyét keresve bolyong a nagyvilágban, számos foglalkozást kipróbál, de semmivel sincs szerencséje. Végül a világ kormányzója elé indul számonkérés vagy útmutatás végett – ő maga sem tudja pontosan. A kormányzó palotája azonban meglepő gyárat rejt magában: itt „készülnek” az emberek. Joachim maga viszont semmiféle gyártási dokumentumban nem szerepel. A számítógépes animáció az utolsó hajrá előtt áll: „még egy hónap intenzív meló, és kész leszünk vele” –mondta a rendező Balázs Zoltán.

Egy másik, rajzanimációs film is készül – várhatóan idén tavasszal befejeződik – a Metrion háza táján: Kopacz Annamária Groteszk címmel dolgozik egy Örkény-egyperces adaptációján.

Az egyesület következő tervei között elsősorban egy animációsfilm-sorozat megvalósítása szerepel. A széria első darabja, a szintén irodalmi adaptációs Székelyindiánok munkálatai a 2007-es Filmtett-Duna Műhely Alkotótáborban kezdődtek. A végeredmény bemutatkozott a tavalyi Mediawave Fesztiválon Győrben.

Balázs

Nem filmes filmesek

Az „erdélyi prérin” több olyan civil szervezet is működik, amely tevékenységének a középpontjában nem elsősorban a filmkészítés áll, bár nem kimondottan filmes műhelyek, figyelmet érdemel ez irányú tevékenységük. Ilyen például az Élő Erdély Egyesület, amelynek 2007-es létrejöttét a 2005 óta szervezett honismereti biciklitúrák előzték meg.

Az egyesület évente szervez ilyen túrákat, és 2009 óta dokumentálja azokat filmmel is. Az első, a kalotaszegi túráról szóló 2009-es film 50 perc hosszú, keverednek benne a biciklitúrát dokumentáló elemek a kalotaszegi érdekességekkel. „A filmből sem egyértelmű, és számunkra sem volt az, hogy mit is akarunk: a túránkat bemutatni vagy a régiót népszerűsíteni” – fogalmazott az egyesület elnöke, Boda Szabolcs. A következő, 2010-es, mezőségi biciklitúrájukon készült, kb. 30 órányi felvétel rendszerezése és vágása jelenleg is zajlik, befejezése júniusra várható. A terjedelmes nyersanyagból két filmet szeretnének készíteni: egy 10–13 perces útifilmet, amely a biciklitúra jelentősebb eseményeit, mozzanatait fogja megmutatni, a résztvevőkkel készített interjúkkal kiegészítve, illetve egy másik, 3–4 perc hosszú a Mezőséget népszerűsítő kisfilmet, amely a tájegységet „kiváló úti célnak szeretné beállítani, amit érdemes meglátogatni, hiszen még felfedezés előtt áll a gyengébb infrastruktúra miatt, de éppen ezért sok olyan természeti és néprajzi öröksége van, ami egyedülállóvá teszi ezt a vidéket”. A forgatott nyersanyagból az egyesület egy Mezőség-videótárat szeretne megalapozni, amely a tervek szerint több kisebb, kb. 5–5 perces tematikus riportfilmet fog tartalmazni a vidék érdekességeiről (a mezőségi dohánytermesztés, a füzesmikolai zarándokhely, szépülő mezőségi templomok, romokban lévő kastélyok, mezőségi tóvidék stb.). Hasonló elképzeléseik vannak az idén augusztus 5–14. között szervezendő szilágysági túrával kapcsolatban is.

Az egyesület elsősorban az interneten tervezi elérhetővé tenni a filmeket – a kalotaszegi már meg is jelent az Élő Erdély honlapján, a Mezőség-filmek pedig a túra oldalára kerülnek fel –, nem tervezi fesztiváloztatni azokat, bár Boda szerint gondolkodnak egy Erdélyt bemutató, dokumentumfilmes/reklámfilmes fesztivál megszervezésén. A filmes tapasztalattal rendelkező amatőrök által készített filmeket a saját, a Mezőséggel kapcsolatos és a kulturális turizmust népszerűsítő rendezvényeiken szándékozzák levetíteni.

Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor

Táborok

Három alkotótáborban bővíthetik ismereteiket a filmkészítés gyakorlata iránt érdeklődő fiatalok Erdélyben.

A legrégebbi erdélyi alkotótábor a tavaly 15. alkalommal megszervezett Minimum Party összművészeti alkotótábor, amelyet az utóbbi években rendszeresen Kászonaltízen szerveznek meg. Első kiadása 1996-ban többek között animációs filmalkotóműhelyt foglalt magába, a következő évben pedig a kísérleti filmkészítés kapott helyet a táborban. Később a program film- és diafilmvetítésekkel vált színesebbé.

A legfiatalabb filmes alkotótábor aniMéter névvel indult 2010-ben. Kovászna megyei fiatalok számára indította a sepsiszentgyörgyi Cabiria Egyesület, valamint a nagyváradi Metrion Egyesület. Az első kiadást tavaly augusztusban szervezték meg Felsőcsernátonban. A táborlakók klasszikus (papír-, tárgy-, gyurma- stb.) animációs technikák, vagy digitális animáció közül választhattak, a pályázathoz animációsfilm-tervet kellett mellékelniük. Az aniMéter második kiadását a szervezők jövőre tervezik. A Metrion egyébként idén tavasszal az életREklám című nemzetközi animációs versenyhez is csatlakozott egy rövidebb váradi workshop révén.

Tapasztalat és hagyományok szempontjából e két kezdeményezés között félúton helyezkedik el a Filmtett által szervezett tábor. A Filmtett Egyesület filmgyártó tevékenységének leglátványosabb része ugyanis minden évben a nyári hónapokra esik. Idén július végén és augusztus elején közel 70 filmes – közöttük neves magyar rendezők, filmes szakemberek – Sepsibesenyőn vesznek részt egy tíznapos intenzív alkotótáborban. Az alkotótábor szó közel sem jelenti, hogy ilyen alkalmakkor meg nem értett rendezők rohangálnak kamerával a kezükben: az eddigi 9 filmtettes műhely alkalmával azonban olyan színvonalas alkotások készültek, amelyek a Filmszemlén vagy a KAFF-on is megállták a helyüket.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.